2014. január 3., péntek

A Hiszekegyben imádkozzuk.



A Hiszekegyben imádkozzuk: Ő szólt a próféták szavával”.

„Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked”(Lk 10,21) Az Úr közvetlenül a szegények és műveletlenek közül válogatott apostolokra célzott, akiket az Atya akarata szerint választott ki tanítványai népes táborából. Az ő szemük előtt nyíltak ki nagy isteni titkok,mint Jézus istenfiúsága. (Mt16,16) A próféták egy része is egyszerű körülmények között nőtt fel, Isten azonban rájuk bízta fontos üzeneteit.„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből”(Iz 11,1) Édes anyanyelvünk is ismeri ezt a kifejezést. Élőfa alakjában rajzoljuk le családunkat: törzs: nagyszüleink, ágak: szüleink, testvéreink, gyerekek, unokák, dédunokák. A zsidók történetében először Bálám próféta szájából hangzik el jövendölés a Messiásról, mint királyi ágacskáról: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból, és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,15.16b-17) Jákob negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást. Az ő törzséből származik a betlehemi Jessze. Az ő nyolcadik fia Dávid, akit Isten Sámuel próféta kezével ken föl királlyá. Később a családját dinasztiává emeli föl az Úr. (Kr.e. 1000 körül) a belőle származó királyok sora ugyan megszakad Jeruzsálem első pusztulása után (Kr e. 586), de családját folytatólagosan számon tartják, mert majd belőle származik a Messiás-király. Jézus születésének hírüladása alkalmával Gábor főangyal megerősíti az ősi ígéretet: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (2Sám 7,13; Iz 9,6; Lk 1,32-33) Izajás további titkokat is ismertet a Messiással kapcsolatban: „Rajta nyugszik az Úr lelke; a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és erőség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, és nem a szerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz majd derekának öve, és a hűség csípőjének kötője”(Iz 11,2-5) nemcsak Bálám, de Izajás is szerette volna szemtől-szembe meglátni az emberek közé testesült Messiást. Nem adatott meg nekik ez a beteljesedés. Viszont igen nagy kegyelem volt mindaz, amit 1200 és 700 évvel a beteljesülés előtt lélekben láthattak, és tudhattak a Messiás isteni és emberi nagyságáról. Jézus pedig hozzáfűzi apostolainak tett fentebbi kijelentéseihez:„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta”(Lk 10,23-24) Ha jól meggondoljuk a magunk helyzetét, bizonyos tekintetben mi is igen boldogok lehetünk, mert a leírtakat mind ismerhetjük, Jézus Egyházának kétezer éves történelmében járatosak lehetünk, és egyszer majd minden régi történetet szemünk elé tár a mennyei boldogság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése