Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.01.21. kedd
Sámuel első könyvének második része nagy szomorúsággal kezdődik.
Saul, akit a nép követelésére adott királynak az Úr, hogy Sámuel próféta és fiai helyett uralkodjék Isten ószövetségi választott népe fölött. „Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bírává. De fiai nem ő útjain jártak, a maguk hasznát keresték, ajándékokat fogadtak el, és kiforgatták a törvényt. Ezért Izrael vénéi összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, és azt mondták neki: Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, mint ez minden népnél szokásban van. Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket. Ezért az Úrhoz fordult. De az Úr azt mondta Sámuelnek: Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé felettük. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogaira, aki majd uralkodik felettük”(1Sám 8,1. 3-7. 9)Isten üzenete ara készíti fel a zsidókat, hogy ez nem az öröm ideje lesz. Sault szolgálatának első időszaka megszerettette a néppel. Amikor azonban istenítéletet kellett volna végrehajtania az amalekitákon, tehát súlyos istensértéseik miatt ki kellett volna irtania az összes embert, háziállatot és családi értékeket, hagyta magát rábeszélni, hogy ne pusztítson el mindent, hanem jutalmazásra, áldozatokra mentsen meg ezt-azt. Isten megharagudott rá, és levette róla a kezét. Fiával, Jonatánnal együtt meg kellett halnia rövid időn belül. Isten attól az időtől kezdve titokban, de érvényesen, felkenette királlyá Dávidot. Szólt tehát Sámuelhez az Úr: Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz, Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt” (16,1) Sámuel félt Saultól, kicsit sajnálta is, azért utalt arra a lehetőségre, hogy Saul megtudhatja hová ment, könnyen ki találja útjának célját és vérengzeni fog. „Vigyél magaddal egy üszőt és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek. Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek ki eléje, s megkérdezték: Jót jelent jöveteled, látóember? Igen, jót, válaszolta, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, és gyertek el az áldozatra. Azután megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra” (2-5) a család szorong, mert sejtik nagy a tét. Szorong, a próféta is, mert Istennek nem mindennapi titka felülbomlik le a fátyol. Isten pedig örvend, mert szeretetének legnagyobb titkát kezdi megmutatni: Bemutatja Fiát egyik ősapjában, akit majd ezer év múlva így hív segítségül a történelem minden embere: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”(Mt 20,31)„Amikor (a Jessze-fiúk) megérkeztek, s (Sámuel) meglátta Eliábot, azt gondolta: Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. Akkor Izáj odaszólította Aminadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: Nem őt választotta ki az Úr. Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: Nem őt választotta ki az Úr. Izáj így bemutatta Sámuelek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: Ezeket nem választotta ki az Úr. Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: Mind itt vannak a fiaid? A legkisebb nincs itt válaszolta, a nyájat őrzi. Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az asztali lakomához, amíg itt nincs. Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű. Az Úr így szólt: Rajta, kend föl, mert ő az! Erre fogta az olajos szarut, és fölkente testvérei körében.Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke”(6-13)
2014.01.21. kedd
Sámuel első könyvének második része nagy szomorúsággal kezdődik.
Saul, akit a nép követelésére adott királynak az Úr, hogy Sámuel próféta és fiai helyett uralkodjék Isten ószövetségi választott népe fölött. „Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bírává. De fiai nem ő útjain jártak, a maguk hasznát keresték, ajándékokat fogadtak el, és kiforgatták a törvényt. Ezért Izrael vénéi összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, és azt mondták neki: Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, mint ez minden népnél szokásban van. Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket. Ezért az Úrhoz fordult. De az Úr azt mondta Sámuelnek: Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé felettük. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogaira, aki majd uralkodik felettük”(1Sám 8,1. 3-7. 9)Isten üzenete ara készíti fel a zsidókat, hogy ez nem az öröm ideje lesz. Sault szolgálatának első időszaka megszerettette a néppel. Amikor azonban istenítéletet kellett volna végrehajtania az amalekitákon, tehát súlyos istensértéseik miatt ki kellett volna irtania az összes embert, háziállatot és családi értékeket, hagyta magát rábeszélni, hogy ne pusztítson el mindent, hanem jutalmazásra, áldozatokra mentsen meg ezt-azt. Isten megharagudott rá, és levette róla a kezét. Fiával, Jonatánnal együtt meg kellett halnia rövid időn belül. Isten attól az időtől kezdve titokban, de érvényesen, felkenette királlyá Dávidot. Szólt tehát Sámuelhez az Úr: Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz, Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt” (16,1) Sámuel félt Saultól, kicsit sajnálta is, azért utalt arra a lehetőségre, hogy Saul megtudhatja hová ment, könnyen ki találja útjának célját és vérengzeni fog. „Vigyél magaddal egy üszőt és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek. Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek ki eléje, s megkérdezték: Jót jelent jöveteled, látóember? Igen, jót, válaszolta, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, és gyertek el az áldozatra. Azután megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra” (2-5) a család szorong, mert sejtik nagy a tét. Szorong, a próféta is, mert Istennek nem mindennapi titka felülbomlik le a fátyol. Isten pedig örvend, mert szeretetének legnagyobb titkát kezdi megmutatni: Bemutatja Fiát egyik ősapjában, akit majd ezer év múlva így hív segítségül a történelem minden embere: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”(Mt 20,31)„Amikor (a Jessze-fiúk) megérkeztek, s (Sámuel) meglátta Eliábot, azt gondolta: Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. Akkor Izáj odaszólította Aminadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: Nem őt választotta ki az Úr. Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: Nem őt választotta ki az Úr. Izáj így bemutatta Sámuelek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: Ezeket nem választotta ki az Úr. Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: Mind itt vannak a fiaid? A legkisebb nincs itt válaszolta, a nyájat őrzi. Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az asztali lakomához, amíg itt nincs. Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű. Az Úr így szólt: Rajta, kend föl, mert ő az! Erre fogta az olajos szarut, és fölkente testvérei körében.Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke”(6-13)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése