Evangelii Gaudium – az
evangélium öröme!
2014.01.17. péntek
A fiatalok és az öröm Istene
Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, hanem bíztatta is: Nézd, a növények, a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban, s amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a temetőbe. Isten azonban nem így nézi az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Lelket is teremtett az embernek. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, az Isten pedig nem semmisíti meg. Az emberi életet, két szakaszra szánta: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűnök miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.
2014.01.17. péntek
A fiatalok és az öröm Istene
Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, hanem bíztatta is: Nézd, a növények, a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban, s amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a temetőbe. Isten azonban nem így nézi az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Lelket is teremtett az embernek. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, az Isten pedig nem semmisíti meg. Az emberi életet, két szakaszra szánta: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűnök miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése