Evangelii
Gaudium – az evangélium öröme!
2014.01.08. szerda Vízkereszt utáni idő
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentő való és ismeri Istent”(1Jn 4,7)
Isten úgy mutatta meg, hogy Ő a szeretet, hogy a Szentháromságban tökéletesen odaadta az egész isteni természetet Fiának, aki elfogadta és visszaajándékozta Atyjának, majd ketten egyetlen leheléssel adták a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő pedig ugyanígy visszalehelte az Atyának és a Fiúnak. Miután Jézus földi életében, tizenkét éves korában Mária számonkérésére teljes határozottsággal kinyilatkoztatta a jeruzsálemi templomban: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2,48b-49) Itt rá kell mutatnom egy zsidó nemzeti különlegességre, amely törvényként élt akkor, de él ma is Izraelben. Amikor a Szentföldön voltam zarándokúton, az ottani hivatalos idegenvezető hívta fel a figyelmünket: A tizenkét éveseket bizonyos korlátolt felnőtti jogokkal és kötelességekkel ruházzák fel. Ettől kezdve a tizenkét éves fiú „anyja fejére nő”: az édesanyját a hidegebb megszólítással asszonynak kell mondania; ha utcán találkoznak, nem köszöntheti mély hajlongással; fel kell esküdnie hazája védelmére. Jézus is önállóan viselkedik az előbbieknek megfelelően. Csak szelíden teszi szóvá, hogy ez az általános népszokás Istentől adott törvény, amely már önálló erkölcsi állásfoglalásra jogosít/kötelez. Vissza is megy földi családjával otthonukba, és kivárja a megváltói feladatok elkezdésével a teljes nagykorúságot, de figyelmezteti Édesanyját és tisztelt, szeretett nevelőapját arra: Ő és minden ember, elsődlegesen Istennek felel, amikor már bizonyos érettséget elér. A szülők tisztelete és szeretete azonban megelőz minden más emberi kapcsolatot, kivéve a házasságot:„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”(az emberi test felbonthatatlan szervezet, ilyen kell, hogy legyen a házassági állapot)(Ter 2,24) Az apostol mintegy összegezi, hogy a szeretet milyen sokoldalúan örömforrásunk nekünk, hívőknek:
„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk” (1Jn 4,11-12) „Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk”(13) „Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.(14)„Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben”.(15)„Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk”(16)„Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad” (16b)„Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk. Az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon”(17)„a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet”(18) Az Atya nyolcvan éve hosszú üzenetet diktált egy missziós rendfőnöknőnek, Eugénia anyának. Ebben mondta: „Mindazok, akik Atya néven szólítanak, még ha egyetlen egyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosak lesznek örök életükben a választottak társaságában” (Az Atya szól gyermekeihez, 49.old.) Jézus feltámadása után az ötvenedik napon kiárasztotta Egyházára a Szentlelket sok féle kegyelemmel.(ApCsel 2.1-39)
2014.01.08. szerda Vízkereszt utáni idő
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentő való és ismeri Istent”(1Jn 4,7)
Isten úgy mutatta meg, hogy Ő a szeretet, hogy a Szentháromságban tökéletesen odaadta az egész isteni természetet Fiának, aki elfogadta és visszaajándékozta Atyjának, majd ketten egyetlen leheléssel adták a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő pedig ugyanígy visszalehelte az Atyának és a Fiúnak. Miután Jézus földi életében, tizenkét éves korában Mária számonkérésére teljes határozottsággal kinyilatkoztatta a jeruzsálemi templomban: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2,48b-49) Itt rá kell mutatnom egy zsidó nemzeti különlegességre, amely törvényként élt akkor, de él ma is Izraelben. Amikor a Szentföldön voltam zarándokúton, az ottani hivatalos idegenvezető hívta fel a figyelmünket: A tizenkét éveseket bizonyos korlátolt felnőtti jogokkal és kötelességekkel ruházzák fel. Ettől kezdve a tizenkét éves fiú „anyja fejére nő”: az édesanyját a hidegebb megszólítással asszonynak kell mondania; ha utcán találkoznak, nem köszöntheti mély hajlongással; fel kell esküdnie hazája védelmére. Jézus is önállóan viselkedik az előbbieknek megfelelően. Csak szelíden teszi szóvá, hogy ez az általános népszokás Istentől adott törvény, amely már önálló erkölcsi állásfoglalásra jogosít/kötelez. Vissza is megy földi családjával otthonukba, és kivárja a megváltói feladatok elkezdésével a teljes nagykorúságot, de figyelmezteti Édesanyját és tisztelt, szeretett nevelőapját arra: Ő és minden ember, elsődlegesen Istennek felel, amikor már bizonyos érettséget elér. A szülők tisztelete és szeretete azonban megelőz minden más emberi kapcsolatot, kivéve a házasságot:„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”(az emberi test felbonthatatlan szervezet, ilyen kell, hogy legyen a házassági állapot)(Ter 2,24) Az apostol mintegy összegezi, hogy a szeretet milyen sokoldalúan örömforrásunk nekünk, hívőknek:
„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk” (1Jn 4,11-12) „Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk”(13) „Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.(14)„Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben”.(15)„Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk”(16)„Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad” (16b)„Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk. Az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon”(17)„a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet”(18) Az Atya nyolcvan éve hosszú üzenetet diktált egy missziós rendfőnöknőnek, Eugénia anyának. Ebben mondta: „Mindazok, akik Atya néven szólítanak, még ha egyetlen egyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosak lesznek örök életükben a választottak társaságában” (Az Atya szól gyermekeihez, 49.old.) Jézus feltámadása után az ötvenedik napon kiárasztotta Egyházára a Szentlelket sok féle kegyelemmel.(ApCsel 2.1-39)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése