2014.01.03. péntek
„Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam. mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszáll rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: „Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,29-34)
Keresztelő János születése után három évig anyatejen élt, mint minden zsidó gyermek abban a korban. Édesapja többször elmesélte neki, hogy hiába kérték fiatal házas koruk óta az ő világra jöttét, öreg korukig nem kapták meg Istentől ezt az ajándékot. Édesapja amikor a templomban a tömjén-áldozatot bemutatta, az oltár jobb oldalán ott állt egy angyal, és elmondta neki a nagy örömről szóló hírt:fia születik, János legyen a neve, és a fiú már hat hónapos magzati korban megkapja a megszentelő kegyelmet. Jánost a pusztában lévő nevelőintézetbe viszik, hogy papi családok gyermekeivel együtt nevelkedjék és ismerje meg az Ószövetség Bibliáját. Ruhájuk teveszőrből készült, szúrós volt. Eledelük az ehető sáskák lisztjéből sült kenyér és vadméhek méze volt. Az Ószövetség vezeklői voltak. Az emberek lelkesedtek érte, amikor a Jordán partján prédikálni kezdte: „ A pusztába kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden test meglátja az Isten üdvösségét”. (Lk 3,4.6) A kemény aszkéta megjelenése, a Messiást bejelentő dörgedelmes szavak felrázták Izraelt. Jánost azonnal elfogadták volna Messiásnak. Ő azonban megmagyarázta, hogy csak előfutára a Messiásnak. Ez becsületes igazmondás! Az az igaz beszéd, amelyre a földi élet is építhető, főként pedig az örök élet boldogsága. Az ő szavából sugárzott a nagy öröm: „Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én” (Jn 1,30) Amit a zsidók is megcsodálhattak Jánosban az az, hogy mennyire alázatos, a kemény igazságot szolgálja egész lényével. Nekünk, akik kétezer év múlva idézzük szavait, óriási öröm, mert hazánkban is és a földkerekségen szinte mindenütt vásott erkölcsű emberek és jól fizetett alkalmazottjaik zengik, rebbenés nélküli tekintettel hirdetik, hogy alkalmasak a haza megmentésére. Mondják ezt nekünk, akik ismerjük múltjukat. A mai szentírási üzenetből hatalmas öröm árad ránk: az erkölcsi nagyság áll vallásos meggyőződésünk igazsága mellett.„Én sem ismertem” János soha nem vett részt olyan rokoni találkozón, amelyen megismerhette volna édesapja vagy édesanyja bemutatása nyomán Jézust. A Szentlélek szólt hozzá keresztelés közben: aki most lép eléd, Ő az, akinek az útját készíted elő. Nekem van szükségem a keresztségedre, mondta és te jössz hozzám? Jézus ezt mondta: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,13-17) Karácsonyi örömünket megerősíti a mai köznapi perikopa, vagyis az Egyháztól a mai napra rendelt szentírási részlet. Minket, akiket már olyan sokszor becsaptak, jóleső érzéssel, örömmel tölt el, hogy a több ezer éves kinyilatkoztatott igazságok Isten üzenetei. Mind a Biblia, mind a Szenthagyomány az igazság letéteménye: hagyatkozzunk rájuk nyugodt lelkiismerettel. Ezekben nincs hazugság, nincsen önérdek, csak tiszta isteni üzenet. Öröm a Szentlélekben!
„Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam. mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszáll rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: „Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,29-34)
Keresztelő János születése után három évig anyatejen élt, mint minden zsidó gyermek abban a korban. Édesapja többször elmesélte neki, hogy hiába kérték fiatal házas koruk óta az ő világra jöttét, öreg korukig nem kapták meg Istentől ezt az ajándékot. Édesapja amikor a templomban a tömjén-áldozatot bemutatta, az oltár jobb oldalán ott állt egy angyal, és elmondta neki a nagy örömről szóló hírt:fia születik, János legyen a neve, és a fiú már hat hónapos magzati korban megkapja a megszentelő kegyelmet. Jánost a pusztában lévő nevelőintézetbe viszik, hogy papi családok gyermekeivel együtt nevelkedjék és ismerje meg az Ószövetség Bibliáját. Ruhájuk teveszőrből készült, szúrós volt. Eledelük az ehető sáskák lisztjéből sült kenyér és vadméhek méze volt. Az Ószövetség vezeklői voltak. Az emberek lelkesedtek érte, amikor a Jordán partján prédikálni kezdte: „ A pusztába kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden test meglátja az Isten üdvösségét”. (Lk 3,4.6) A kemény aszkéta megjelenése, a Messiást bejelentő dörgedelmes szavak felrázták Izraelt. Jánost azonnal elfogadták volna Messiásnak. Ő azonban megmagyarázta, hogy csak előfutára a Messiásnak. Ez becsületes igazmondás! Az az igaz beszéd, amelyre a földi élet is építhető, főként pedig az örök élet boldogsága. Az ő szavából sugárzott a nagy öröm: „Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én” (Jn 1,30) Amit a zsidók is megcsodálhattak Jánosban az az, hogy mennyire alázatos, a kemény igazságot szolgálja egész lényével. Nekünk, akik kétezer év múlva idézzük szavait, óriási öröm, mert hazánkban is és a földkerekségen szinte mindenütt vásott erkölcsű emberek és jól fizetett alkalmazottjaik zengik, rebbenés nélküli tekintettel hirdetik, hogy alkalmasak a haza megmentésére. Mondják ezt nekünk, akik ismerjük múltjukat. A mai szentírási üzenetből hatalmas öröm árad ránk: az erkölcsi nagyság áll vallásos meggyőződésünk igazsága mellett.„Én sem ismertem” János soha nem vett részt olyan rokoni találkozón, amelyen megismerhette volna édesapja vagy édesanyja bemutatása nyomán Jézust. A Szentlélek szólt hozzá keresztelés közben: aki most lép eléd, Ő az, akinek az útját készíted elő. Nekem van szükségem a keresztségedre, mondta és te jössz hozzám? Jézus ezt mondta: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,13-17) Karácsonyi örömünket megerősíti a mai köznapi perikopa, vagyis az Egyháztól a mai napra rendelt szentírási részlet. Minket, akiket már olyan sokszor becsaptak, jóleső érzéssel, örömmel tölt el, hogy a több ezer éves kinyilatkoztatott igazságok Isten üzenetei. Mind a Biblia, mind a Szenthagyomány az igazság letéteménye: hagyatkozzunk rájuk nyugodt lelkiismerettel. Ezekben nincs hazugság, nincsen önérdek, csak tiszta isteni üzenet. Öröm a Szentlélekben!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése