2014. január 4., szombat

Zsolozsma 1.



Szent Ágoston püspök beszédeiből 

Az Ige szemlélése fogja majd betölteni szívünket

Ki az az ember, aki a bölcsesség és tudomány Krisztusban elrejtett és teste szegényességével eltakart összes kincseit ismeri? Mert ő — noha gazdag volt — értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok (vö. 2 Kor 8, 9). Midőn ugyanis halandóságba öltözött, és megszüntette a halált, szegénységben mutatta meg magát: de mérhetetlen gazdagságot ígért, és amit megszerzett, azt el nem veszíti. Milyen végtelen az ő édessége, melyet elrejt azok elől, akik félnek tőle, de beteljesít azokban, akik remélnek benne. Mert tudásunk csak töredékes, míg el nem jön a beteljesedés. Hogy ennek felfogására alkalmasak legyünk: ő, aki isteni mivoltában az Atyával egyenlő, a szolga alakjában hasonló lett hozzánk, Isten hasonlóságára alakít át minket: Isten egyszülött fia Emberfiává lett, hogy az emberek fiainak sokaságát Isten gyermekeivé tegye; és a szolga látható alakja által nevelt szolgákat gyermekké tökéletesíti az isteni mivolt meglátására. Most ugyanis Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van (1 Jn 3, 2). Mert mire valók a bölcsesség és tudomány ajándékai, ezek az isteni kincsek, ha nem arra, hogy nekünk elegendők legyenek? És mire az édesség e sokasága, ha nem azért, hogy betöltsön minket? Mutasd meg tehát nekünk az Atyát, és az elég lesz nekünk (Jn 14, 8).Az egyik zsoltárban valaki közülünk vagy bennünk vagy helyettünk azt mondja neki: Eltelek, ha megjelenik dicsőséged (vö. Zsolt 16, 15). Ő pedig egy az Atyával; és aki látja őt, az látja az Atyát is. Tehát ő a Seregek Ura, Ő a dicsőség királya! (Zsolt 23, 10). Maga felé fordít bennünket, megmutatja nekünk arcát; és megmenekülünk, betelünk, és ez elég nekünk. Addig, amíg ez meg nem történik, amíg meg nem mutatja majd nekünk, ami elegendő nekünk, amíg nem isszuk őt, az élet forrását, és be nem telünk, miközben a hitben járva tőle távol zarándoklunk, míg éhezzük és szomjazzuk az igazságot, és Isten arcának szépsége után kimondhatatlan lobogással vágyakozunk, addig a szolga alakjában való megszületését áhítatos engedelmességgel ünnepeljük. Még nem vagyunk képesek szemlélni azt, aki az Atyától a hajnalcsillag előtt született, de keressük fel azt, akit a Szűz az éjszaka óráiban szült e világra. Még nem fogjuk fel, hogy neve fennmarad, amíg a nap ragyog (Zsolt 71, 17) de felismerjük, hogy az égen vert sátort (Zsolt 18,6)Amíg nem láthatjuk együtt az Egyetlen örökkévalót az Atyában, addig emlékezzünk meg a nászházból kilépő Vőlegényről (Zsolt 18,6)Amíg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az Atya vendégei legyünk, addig ismerjük fel a mi Urunk, Jézus Krisztus jászolát.

Karácsony 2. vasárnapja



Izajás próféta látomásában ismertette Isten akaratát, ami szerint az Eljövendő Dávid királynak a sarja lesz. 

Örökkön uralkodó Király. Rámutat arra, hogy a Messiás nemcsak a maga jólétéről tud gondoskodni, hanem bőven ellátja javakkal alattvalóit, sőt a Sionra felvonuló idegen nemzeteket is. „Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból”. (Iz 25,6) Dávid király alattvalóiról is gondoskodott. Az ünnepi lakomákon annyi áldozati állatot vágatott le, hogy azok húsából bőven jutott az ünnepre összegyűlt hatalmas tömegnek is. „Megáldotta a népet a Seregek Urának nevében, és juttatott Izrael egész sokaságának, férfinak, asszonynak egyaránt egy-egy cipó kenyeret, egy-egy darab sült marhahúst, meg egy olajjal gyúrt kalácsot”. (2Sám 6,18-19) Dávid fia, Salamon király és az ő utódai azonban már óriási udvartartásra költötték a nép adóját. Az elszegényedett nép gyakran éhezett, eladósodott, házát, mezejét elárverezték. Emiatt Isten ítélete várt rájuk. A Messiás majd újra olyan király lesz, aki nem elvesz, hanem ad bőkezűen. Ennek kifejezése a zsíros hús, bőséges színbor. Az evangéliumban Mátétól idézi az Egyház a második csodálatos kenyérszaporítást. Jézus ekkor megismétli a pusztában éhező hallgatói megvendégelését. Ezúttal is ragaszkodik ahhoz, hogy ne küldjék el az embereket éhesen. Az apostolok hét kenyérkéjét és néhány apró halát megáldja, szétosztatja tanítványaival, és jóllakat négyezer férfit és legalább ennyi asszonyt és gyereket. Viszont távlatot nyit Izajás látomásának beteljesüléséhez, igazi lakodalmas bőséget tartogat mennyei lakomájára zsíros birkahússal, bőséges kenyérrel és a legfinomabb borral. Ezen az örök lakomán azonban nemcsak az enni és innivaló jut majd bőven. „Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült”. (Iz 25,7) Ez a lepel a bűnök büntetéseként borult Isten titkaira, és eltakarta szemük elől Isten igazságait. Ezt a leplet kezdte visszagöngyölni az Úr, amikor prófétáin keresztül ismertté tett sok titkot a maga életéből. A Messiás már bőségesen részesítette a szegény embereket is tanításában. Mennybemenetele előtt pedig megparancsolta tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”.(Mk 16,15-16) Tanuljunk a tanító Jézustól, és olvassuk elmélkedve prófétái előkészítő üzeneteit. Így felkészülve „ezt mondjuk majd azon a napon: Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket”(Iz 25,9)

2014.01.05. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.05. vasárnap

„Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül.Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka. Nem gondol ugyanis az ilyen sokat élete napjaival, mert Isten a szívét a gyönyörökkel tölti el”(Préd 5,17-19) 

A normális étkezésen kívül is lehet öröm a földi dolgokban. A bor sokak szemében örökös kísértés tivornyákra, részegségre, perpatvarra, veszekedésre. Ezért teljesen elítélik fogyasztását. Pedig ez is Isten ajándéka az örömre. Abimelek példázatában a fák királyuknak kérik fel a szőlőtőkét is. Az így hárítja el a megtiszteltetést: „Elhagyhatnám-e boromat, amely Istent és embert felvidít, hogy a többi fa között mozogjak?” (Bír 9,13) Az egészséges táplálkozás kellemes kiegészítése az ember számára a bor: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét”. (Zsolt 104,14-15) A bőkezű vendéglátásban is maradj józan: „Légy minden dolgodban mértékletes, akkor nem ér semmi betegség. Aki a vendéglátásban bőkezű, azt sokak ajka dicséri, és igazának hiteles a bizonysága”: (Sir 31,27-28) Ha néha sújt az Úr keze, nem oszt bő termést, elszomorodik az ember: „Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, és a szőlőkben nem vigadnak, nem kiáltoznak. Bort a sajtóban nem tapos a taposó, az örömkiáltás megszűnt”. (Iz 16,10) De áll ez is: „Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat, de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket”. (Zsolt 126,5-6) Az étkezés kellemességénél sokkal szebbek és boldogítóbbak a szerelem örömei: „Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek. Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével! A szerelmes szarvas üsző, a bájos zerge, - részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! Miért is engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő kebelén? Hisz a férfi útjai Isten előtt vannak, ő minden ösvényét szemmel kíséri! A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják, meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga”. (Péld 5,18-23) „A jó asszonynak boldog a férje, éveinek száma kétszeres lesz. A derék asszony jól tartja urát, s az békében tölti el éveit. Jó feleség jó osztályrész, amely istenfélő férfinak jut jótettekért”(Sir 26,1-3) Ez a jó házasságban megélt öröm hív képe az ember és Isten közt éledő boldogságnak:„Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szüzet, úgy vesz feleségül a te felépítőd és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd néked Istened”. (Iz 62,5) A termékenység az igazi öröm a házasságban. Ezt érezte át Anna, Elkána felesége, aki sokáig szenvedett a gyermektelenség miatt: „Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik”. (1Sám 2,1.5) „Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya”(Zsolt 113,9) A gyermek születése az édesanya csodálatos öröme:„Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra”(Jn 16,21) Az igazi apai, anyai öröm akkor teljesül be, amikor a fiú felnőve bölcs emberré válik:„A bölcs fiú öröme atyjának, a balga fiú pedig búbánata anyjának”(Péld 10,1)

2014. január 3., péntek

A Hiszekegyben imádkozzuk.



A Hiszekegyben imádkozzuk: Ő szólt a próféták szavával”.

„Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked”(Lk 10,21) Az Úr közvetlenül a szegények és műveletlenek közül válogatott apostolokra célzott, akiket az Atya akarata szerint választott ki tanítványai népes táborából. Az ő szemük előtt nyíltak ki nagy isteni titkok,mint Jézus istenfiúsága. (Mt16,16) A próféták egy része is egyszerű körülmények között nőtt fel, Isten azonban rájuk bízta fontos üzeneteit.„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből”(Iz 11,1) Édes anyanyelvünk is ismeri ezt a kifejezést. Élőfa alakjában rajzoljuk le családunkat: törzs: nagyszüleink, ágak: szüleink, testvéreink, gyerekek, unokák, dédunokák. A zsidók történetében először Bálám próféta szájából hangzik el jövendölés a Messiásról, mint királyi ágacskáról: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból, és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,15.16b-17) Jákob negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást. Az ő törzséből származik a betlehemi Jessze. Az ő nyolcadik fia Dávid, akit Isten Sámuel próféta kezével ken föl királlyá. Később a családját dinasztiává emeli föl az Úr. (Kr.e. 1000 körül) a belőle származó királyok sora ugyan megszakad Jeruzsálem első pusztulása után (Kr e. 586), de családját folytatólagosan számon tartják, mert majd belőle származik a Messiás-király. Jézus születésének hírüladása alkalmával Gábor főangyal megerősíti az ősi ígéretet: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (2Sám 7,13; Iz 9,6; Lk 1,32-33) Izajás további titkokat is ismertet a Messiással kapcsolatban: „Rajta nyugszik az Úr lelke; a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és erőség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, és nem a szerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz majd derekának öve, és a hűség csípőjének kötője”(Iz 11,2-5) nemcsak Bálám, de Izajás is szerette volna szemtől-szembe meglátni az emberek közé testesült Messiást. Nem adatott meg nekik ez a beteljesedés. Viszont igen nagy kegyelem volt mindaz, amit 1200 és 700 évvel a beteljesülés előtt lélekben láthattak, és tudhattak a Messiás isteni és emberi nagyságáról. Jézus pedig hozzáfűzi apostolainak tett fentebbi kijelentéseihez:„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta”(Lk 10,23-24) Ha jól meggondoljuk a magunk helyzetét, bizonyos tekintetben mi is igen boldogok lehetünk, mert a leírtakat mind ismerhetjük, Jézus Egyházának kétezer éves történelmében járatosak lehetünk, és egyszer majd minden régi történetet szemünk elé tár a mennyei boldogság.

2014.01.04. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.04. szombat

Az élet emberi örömei

Néhányat felsorol Mózes nagy búcsúbeszédében az emberi örömökből, amelyeket Isten tervei szerint nyújtani akar annak, aki alapvető elgondolásait megtartja: „Áldott leszel a városban, s áldott a mezőn, áldott lesz méhednek gyümölcse, földednek gyümölcse, állataid ellése, marháid csordája és juhaid akla. Áldottak lesznek csűreid, s áldottak éléstáraid. Áldott leszel, ha bemégy és ha kimégy. Összetöri az Úr ellenségeidet, akik ellened támadnak: egy úton jönnek ki ellened, s hét úton futnak el színed elől. Áldást bocsát az Úr magtáraidra, s kezed minden munkájára, s megáld téged azon a földön, amelyet a te Urad, Istened ad neked”. (MTörv 28,3-8) Isten a zsidó nép súlyos bűneiért Jeruzsálem pusztulását szabta ki rettenetes büntetésül. De ez nem tart örökké. Hazahozza népét hetven év múlva, és örömre fordítja sorsukat: „hallatszani fog még az öröm hangja és a vidámság hangja, a vőlegény hangja és a menyasszony hangja, azoknak a hangja, akik így szólnak: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló”. (Jer, 33,10-11) Viszont Isten keményen bünteti azokat, akik törvényeit semmibe veszik. Elvonja tőlük ígért örömeit: „Megver téged az Úrtébolyodással, vaksággal és elmezavarral, s úgy fogsz tapogatózni délben, mint ahogy a vak szokott tapogatózni a sötétben s nem fogsz célhoz jutni útjaidon. Minden időben sanyargatni fognak s erőszakosan elnyomnak, s nem lesz, aki megszabadítson téged. Feleséget veszel és más fog hálni vele, házat építesz, és nem fogsz lakni benne, szőlőt ültetsz, és nem szüretelsz belőle. Előtted fogják levágni marhádat és te nem eszel belőle, szemed előtt rabolják el szamaradat, s nem adják többé vissza neked, ellenségeidnek adják juhaidat, s nem lesz, aki segítsen, téved. Fiaid s lányaid más nép hatalmába kerülnek és szemed azt látni fogja és bár egész nap epekedik a látásuk után, nem lesz erő kezedben. Földed gyümölcsét s munkád minden eredményét olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz és sanyargatni fognak mindenkor és elnyomnak minden időben és eszedet veszted rémültödben azok miatt, miket látni fog szemed”. (MTörv 28,28-34) Mózes még hosszan ecseteli az isteni törvények meg nem tartása miatt elvesztett csodás örömöket. Istentelen világunk legalább a zsidók egykori rettenetes szenvedéseiből tanulna! „Akkor eltüntetem Júda városaiból és Jeruzsálem utcáiról az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, mert rommá lesz az ország”. (Jer, 7,34) Viszont az élet természetes örömeit kínálja az Isten akarata szerinti házasélet: „Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon -, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz. Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz”. (Préd 9,9-10) „Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?” (3,22) Öröm forrása a normális táplálkozás is: „Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni, és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik. Mert ki tud enni és élvezni őnélküle? Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt”. (2,24) A Prédikátor nagy kritikus, de az örömöt dicséri: „Dicsérem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt”(8,15)

Pápai Lajos győri püspök újévi körlevele



Pápai Lajos győri püspök újévi körlevele


Pápai Lajos megyéspüspöknek az újév alkalmával írott, s újév napján a Győri Egyházmegye templomaiban felolvasott körlevelét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvérek!
Miután megünnepeltük az Úr Jézus születését karácsony napján, ma az ünnep nyolcadán megemlékezünk arról, aki az Úr Jézust a világra szülte: vagyis Szűz Máriáról, Isten Anyjáról. Az evangélium arról szól, hogy a Jézus nevet adták a Gyermeknek a 8. napon, így az új évet Jézus nevével kezdjük el. Ezzel nem ellenkezik Szűz Mária istenanyaságának mai ünnepe, hiszen amikor az Efezusi Zsinat (431) kimondta, hogy Szűz Mária Theotokosz, azaz Istenszülő, ezzel valójában az Úr Jézus istenségét fogalmazta meg.
Krisztus Király ünnepén zártuk le a hit évét, amit XVI. Benedek pápa hirdetett meg. A hit éve rendezvényei, konferenciái, beszédsorozatai, zarándoklatai újra és újra Jézus Krisztus személyére irányították figyelmünket. Jóllehet, elvben a gondolkodás útján is fel lehet ismerni Isten létét, de mégis igaz P. Couchoud (ejtsd: pier kusu) megjegyzése, aki szerint „az Örökkévalót” a nyugati világban nem imádják, csak Jézusban és Jézus által.” (Jean Guitton: Jézus. Grasset, Paris, 1956, 338. lap) Akik megtapasztalják Krisztust, azok számára „a kereszténység nem eszme, nem rendszer, és nem erkölcs, hanem Személy.” (A Frossard: Il y a un autre Monde.) Ezért nekünk is szembe kell nézni a kérdéssel, amit az Úr Jézus tett fel apostolainak: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mt 16,15) Ki tehát ez a Jézus Krisztus?
Vértanú püspökünk, Boldog Apor Vilmos unokaöccse, a világhírű teológus, Hans Urs von Balthasar Jézus csodálatos „alakjáról” beszélt, és azt írta, hogy ez az alak három abszolút egyedülálló, lényeges vonásból áll, egymást kölcsönösen megerősítő és megvilágító vonásból, és egyedülálló egységet alkot. (A. Léonard: Miért hiszünk? Szent István Társulat, Budapest, 2012, 99. lap)
Jézus alakjának első vonása: az isteni egyenrangúság igénylése. Ő nem egyszerűen egy tudós rabbi, nem is csak egy próféta. A próféták Isten üzenetét közvetítették, de nem voltak azonosak vele. Tőlük nem azt kérdezték, hogy „Ki vagy te?”, hanem ezt: „Ki küldött téged?” De Jézus nem is csak Messiás. Péter megvallotta Fülöp Cezáreájában róla: „A Messiás vagy.” (Mk 8,29) De Jézus megtiltotta, hogy ezt hirdessék, mert kortársai evilági messiás-elképzeléseit nem osztotta. De Jézus több is, mint Messiás. Magatartásával, szavaival jelezte isteni öntudatát is. Ő ura a szombatnak is – pedig az isteni törvény volt; bűnöket bocsát – pedig azt csak Isten teheti meg; Atyjának nevezi az Istent. A zsidók jól meg is értették mindezt, amikor így vádolták: „Mivé teszed magadat?” (Jn 8,53). És ma is látjuk, hogy sokan elfogadnák őt, mint erkölcstanítót, szociális apostolt, vallási vezetőt, de mikor isteni öntudatáról van szó, ma is sokan azt mondják: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?” (Jn 6,60)
Jézus alakjának másik vonása a hallatlan igény mellett a tökéletes alázat. Jézus tudatában van annak, hogy Isten küldöttje, hogy mindent Atyjától kapott, és célja az Atya akaratának teljesítése tökéletes engedelmességben és fiúi áttetszőségben. Tökéletes kontrasztban isteni öntudatával, Jézus végsőkig való alázatáról van szó szenvedésének idején. Atyja látszólag magára hagyta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) – imádkozta a 22. zsoltár szavaival. A legfelsőbb fokon Élőt („Én vagyok az Élet”, Jn 14,6) a halottak közé számítják. A legfelsőbb fokon vett Ártatlant, az Isten Szentjét mint bűnöst látják meghalni, hiszen az Írás mondja: „Átkozott, aki a fán függ.” (Gal 3,13) A Mindenható most a tehetetlenség fogja, és semmit nem válaszol a gúnyolódóknak: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40)
Végül Jézus alakja egy tökéletesen egyedülálló vonással egészül ki: a halálból való feltámadással, illetve az arról szóló tanúságtétellel. E három vonás egységét Péter apostol így hirdette meg az első pünkösdkor: „Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincsét és feltámasztotta. (…) Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette.” (ApCsel 8,22-24,36) Benne, az Ő alakjában a teljesség jött el, a felülmúlhatatlan, az emberré lett Isten. Jézus alakja egyszerűségében, egyetlenségében, szétfeszít minden kategóriát. Sík Sándor versének szavaival lehetne szépen jellemezni:
„Az nem a nagyobb, az a MÁS,
Az a kinyilatkoztatás.”
Az Ő eljövetele jelentette az idők teljességét, ahogy a szentleckében hallottuk Szent Páltól: „Isten elküldte Fiát, (…) hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, (…) tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.” (Gal 4,6-7) Ez a mi örömünk forrása is, és hálát adunk, hogy Isten gyermekei, Egyházának tagjai, az örök élet örökösei lehetünk. Az Úr Jézus csodálatos alakja biztos iránytű számunkra a mai világ szellemi-erkölcsi zűrzavaraiban. Feladatunk ebben az új esztendőben a hitből fakadó megújulás, a következetes keresztény élet.
Mert hiába csodáljuk Jézus alakját, ha lélekben távol vagyunk Tőle. Ha családunkban nincs imádság, ha gyermekeink számára a hitoktatást csak egynek tartjuk a sokféle különórák között, ami akár el is maradhat, ha nem járunk rendszeresen szentmisére, ha elhagyjuk a gyónás-áldozást, elszakadunk Jézus Krisztustól. Ha mi is természetesnek tartjuk a szentségi házasság nélküli együttélést, a válást, a meg nem született emberi élet elpusztítását, akkor már döntöttünk, de Jézus Krisztus ellen. Legyen ez az új esztendő alkalom arra, hogy megálljunk Jézus alakja előtt, és átgondoljuk hitünket.
Sokszor panaszkodunk, hogy kevés a hívő, hogy szinte lehetetlen átadni hitünket a következő nemzedéknek. Pedig ez ma is lehetséges. De átadni csak azt a hitet lehet, ami valóban létezik. Azt a hitet, amit nemcsak szóban vallunk, hanem élettel, meggyőződéssel is tanúsítunk. Azt látjuk, hogy a keresők, kereső fiatalok – akik sokan vannak – ha ilyen valódi, hívő emberrel találkoznak, készek megnyílni a hit előtt.
Végül, VI. Pál pápa rendelkezése óta január 1-je a béke világnapja a Katolikus Egyházban. Imádkozzunk a békéért, a háborúk áldozataiért – akik közül igen sokan keresztény testvéreink – a Közel-Keleten, Szíriában, Egyiptomban, Irakban és a világ sok más országában is.
Az Istenszülő Szűz Mária közbenjárására Isten áldása kísérje egyházmegyénk, magyar hazánk és az egész világ életét az új esztendőben!
Győr, 2014. január 1.

2014.01.03. péntek



2014.01.03. péntek

„Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam. mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszáll rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: „Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,29-34)

Keresztelő János születése után három évig anyatejen élt, mint minden zsidó gyermek abban a korban. Édesapja többször elmesélte neki, hogy hiába kérték fiatal házas koruk óta az ő világra jöttét, öreg korukig nem kapták meg Istentől ezt az ajándékot. Édesapja amikor a templomban a tömjén-áldozatot bemutatta, az oltár jobb oldalán ott állt egy angyal, és elmondta neki a nagy örömről szóló hírt:fia születik, János legyen a neve, és a fiú már hat hónapos magzati korban megkapja a megszentelő kegyelmet. Jánost a pusztában lévő nevelőintézetbe viszik, hogy papi családok gyermekeivel együtt nevelkedjék és ismerje meg az Ószövetség Bibliáját. Ruhájuk teveszőrből készült, szúrós volt. Eledelük az ehető sáskák lisztjéből sült kenyér és vadméhek méze volt. Az Ószövetség vezeklői voltak. Az emberek lelkesedtek érte, amikor a Jordán partján prédikálni kezdte: „ A pusztába kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden test meglátja az Isten üdvösségét”. (Lk 3,4.6) A kemény aszkéta megjelenése, a Messiást bejelentő dörgedelmes szavak felrázták Izraelt. Jánost azonnal elfogadták volna Messiásnak. Ő azonban megmagyarázta, hogy csak előfutára a Messiásnak. Ez becsületes igazmondás! Az az igaz beszéd, amelyre a földi élet is építhető, főként pedig az örök élet boldogsága. Az ő szavából sugárzott a nagy öröm: „Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én” (Jn 1,30) Amit a zsidók is megcsodálhattak Jánosban az az, hogy mennyire alázatos, a kemény igazságot szolgálja egész lényével. Nekünk, akik kétezer év múlva idézzük szavait, óriási öröm, mert hazánkban is és a földkerekségen szinte mindenütt vásott erkölcsű emberek és jól fizetett alkalmazottjaik zengik, rebbenés nélküli tekintettel hirdetik, hogy alkalmasak a haza megmentésére. Mondják ezt nekünk, akik ismerjük múltjukat. A mai szentírási üzenetből hatalmas öröm árad ránk: az erkölcsi nagyság áll vallásos meggyőződésünk igazsága mellett.„Én sem ismertem” János soha nem vett részt olyan rokoni találkozón, amelyen megismerhette volna édesapja vagy édesanyja bemutatása nyomán Jézust. A Szentlélek szólt hozzá keresztelés közben: aki most lép eléd, Ő az, akinek az útját készíted elő. Nekem van szükségem a keresztségedre, mondta és te jössz hozzám? Jézus ezt mondta: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,13-17) Karácsonyi örömünket megerősíti a mai köznapi perikopa, vagyis az Egyháztól a mai napra rendelt szentírási részlet. Minket, akiket már olyan sokszor becsaptak, jóleső érzéssel, örömmel tölt el, hogy a több ezer éves kinyilatkoztatott igazságok Isten üzenetei. Mind a Biblia, mind a Szenthagyomány az igazság letéteménye: hagyatkozzunk rájuk nyugodt lelkiismerettel. Ezekben nincs hazugság, nincsen önérdek, csak tiszta isteni üzenet. Öröm a Szentlélekben!

2014. január 2., csütörtök

Ternyák Csaba érsek újévi körlevele



Ternyák Csaba érsek újévi körlevele


Alábbiakban közzétesszük Ternyák Csaba érsek újévi körlevelét.

Kedves Testvérek!

1) BÚÉK! Ma is előfordul, hogy mosolyogva ezzel a rövidítéssel köszöntjük egymást az Újév első napján. Boldog Új Évet Kívánok! Híveink közül talán nem mindenki ismeri, hogy e jókívánság rövidítésének van egy keresztény olvasata is. BÚÉK! Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Lehet-e ennél szebb felajánlásunk és jófeltételünk az év első napján, mintha ismét Rá bízzuk életünket, családunkat, nemzetünket.

Amikor Krisztusra gondolunk, ott látjuk mellette Édesanyját, nemcsak a betlehemi barlangban és a Gyermek bemutatásakor a templomban, vagy amikor Mária és József a templomban találták meg őt, amint az írástudókat tanította. Többször mellette van tanító útjain is, ott van, amikor a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtatja, ott van a kereszt alatt, és akkor is amikor tanítványaira elküldi a Szentlelket. Szűz Mária nemcsak az ember Jézusnak volt anyja, hanem Isten Fiának, Krisztusnak is. A mai ünnep tartalma éppen ezt fejezi ki, amikor Szűz Mária Istenanyaságát ünnepli egyházunk. Mária jelenléte végigkíséri nemcsak Szent Fia, hanem az Egyház életét is, amikor égi anyjaként minden nemzedék számára újra szüli Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat, és az Egyház Anyjává lesz. Különösen a keresztségben éljük meg ezt az újdonságot, amikor az Egyház gyermekei és egyúttal Mária gyermekei is leszünk, egymásnak pedig testvérei.

2) Éppen a testvériség az, amit Ferenc pápa az idei évben a Béke Világnapja témájául rendelt. Tudjuk, hogy Újév első napja minden évben egyúttal a Béke Világnapja is. A pápa ilyenkor üzenettel fordul a keresztény közösségekhez, a nemzetek vezetőihez és a világon élő minden jóakaratú emberhez. Az idei világnap címe: A testvériség a béke alapja és útja. Az üzenet sorra veszi a világ számos súlyos gondját, amelyekre a választ a testvériség eszméjében találja meg, amely nélkül lehetetlen igazságos és maradandó békét felépíteni. Ferenc pápa határozott felhívást intéz a világhoz, különösen azokat szólítja meg, akik erőszakot gyakorolnak, és elmarasztalja a bűnözés minden formáját. Üzenetében így ír: "Mi, keresztények úgy hisszük, hogy az Egyházban egymás tagjai vagyunk, kölcsönösen szükségünk van egymásra, mivel mindnyájan részesültünk a kegyelemben Krisztus ajándékának mértéke szerint a közösség javára (vö. Ef 4,7.25; 1 Kor 12,7). Krisztus azért jött a világba, hogy elhozza számunkra az isteni kegyelmet, vagyis annak lehetőségét, hogy részt vegyünk az ő életében." (10).

3) A testvériség, amely a pápa szavai szerint a béke alapja és útja, természetfölötti megalapozását a kereszténységben találja meg. Az első beavató szentség, a keresztség tesz bennünket Isten gyermekeivé és egymás testvéreivé. Amikor tehát keresztény emberként a békéért tenni akarunk, akkor fontos, hogy újra tudatosítsuk keresztségünk jelentőségét és értékét. Ennek érdekében egyházmegyénkben az idei évet keresztségi hivatásunk megerősítésének szenteljük. Az előző évek gyakorlata szerint május 17-én szervezzük meg az egyházmegyei találkozót az Egri Bazilikában, amelyre szeretettel várom mindazokat a híveinket, akik szeretnék elmélyíteni keresztségi elkötelezettségüket. Várom a plébániák, a különféle lelkiségi mozgalmak és iskoláink tanári testületeinek képviselőit is. Az első sorokat azoknak a híveinknek tartjuk fenn, akik felnőtt korukban részesültek a keresztség szentségében és újították meg életüket Krisztusban. Rájuk különleges szimpátiával tekintünk, hiszen ők tudatosan vállalták Krisztust és az ő egyházát. Megkeresztelésükkor azért imádkoztunk, hogy egész életükben hűségesek maradjanak Hozzá.

Sokkal többen vannak azok a testvéreink, akik egészen kicsi korukban kapták meg ezt a szentséget, akik belenőttek az Egyházba, akik számára szinte természetes az, hogy katolikusnak vallják magukat. Nekik is szükségük van a megújulásra, arra hogy életüket ismét Krisztusra bízzák és neki szenteljék. Legyen ez a ma kezdődő esztendő mindannyiunk számára új lehetőség, éljük meg testvéri összetartozásunkat, hogy így lehessünk a béke követei szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt. Kérem, hogy Paptestvéreim és Híveim egyaránt érezzék át a hitünkről való közös tanúságtétel jelentőségét és minél többen vegyenek részt ezen a találkozón az Egri Bazilikában, idén május 17-én, szombaton.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok a főegyházmegyénkben élő krisztushívőknek és minden jóakaratú embernek Istentől megáldott új esztendőt.

Eger, 2014. január 1.

Dr. Ternyák Csaba
érsek



2014.01.02.csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.02.csütörtök

Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert. 

Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,33­35) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,1­2)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.

2014. január 1., szerda

Hívom a családokat 2014 januárjában



Hívom a családokat 2014 januárjában – Bíró László püspök levele


Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!
Egy fiatal emberpár kopogtatott be a plébániára. Szeretnénk összeházasodni, mondják. Nagyszerű – válaszolja a plébános –, de mondjátok, hogyan jutottatok erre az elhatározásra? Miért éppen most, és miért éppen itt, a mi templomunkban akartok esküdni? A beszélgetés során lassan kiderült, hogy a fiatalok számba vették a sok lehetőséget – az élettársi kapcsolatot, a csak polgári házasságkötést, meg azt is, hogy egyszerűen csak összeköltöznek –, és oda jutottak, hogy a legszebb mégiscsak az orgonazúgásos templomi esküvő. A részletekről nem tudnak túl sokat, nem tudják, hogy milyen feltételeket kell teljesíteniük, sem azt, hogy milyen kötelezettségeket kell vállalniuk. Döntöttek valami mellett, mert azt külső szemlélőként vonzónak találták, a belső tartalommal nem is foglalkoztak. Ha meg is voltak keresztelve, ha jártak is valaha hittanra, valójában nem éltek keresztényként. „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad.” (Deus Caritas est 1)
Idézzétek fel saját életetekből azt a jelenetet, ahogy ti jelentkeztetek házasság kötésetekre! Miért választottátok azt az időt és helyet? Milyen fogadtatásban részesültetek?
Régebben a világ egyszerűbb volt. A társadalmi normák többnyire összhangban voltak minden társadalmi csoport, vallási közösség saját normáival, az embereknek nem kellett naponta mérlegelniük, hogy milyen utat válasszanak. Nem lehetett például többféle együttélési forma közül választani, akik együtt akartak élni, meg kellett házasodniuk, különben „törvénytelen” helyzetbe kerültek. A legtöbb esetben, aki a jó és a rossz közül a rosszat választotta, tudhatta, hogy előbb-utóbb utoléri a büntetés. Ma sokkal összetettebb a helyzet, plurális társadalomban élünk, és többféle norma és értékrend között kell eligazodnunk. A szekuláris társadalom nem tartja magára nézve kötelezőnek a keresztény normákat, jó, ha nem büntet azért, mert valaki mégis ezekhez ragaszkodik. A gyors változások következtében nem egyértelműen követhető a szülők, nagyszülők példája sem, hiszen ami 30-40 évvel ezelőtt bevált megoldás volt, az ma már nem biztos, hogy sikerre vezet, ha egyáltalán követhető. Az embernek pedig döntenie kell a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a nemes és az alávaló között.
Mondjatok példákat olyan, a társadalom által elfogadott normákra, amelyek számunkra, hívő katolikusok számára elfogadhatatlanok! Hogyan fogadtathatja el egy közösség a saját normáit a szélesebb társadalommal?
De sokszor döntünk rosszul! Döntésünket befolyásolja a mai világ sokszínű és hatásos vásári kínálata, amely felületes, könnyen megszerezhető örömöket, szépen felcicomázott, olcsó, értéktelen holmikat kínál. Szerezd meg gyorsan, élvezd és dobd el! Arról nem beszélünk, hogy milyen üresség marad bennünk, ha elszáll a mámor. Amíg csak saját érdekeinket hajszoljuk, nem marad időnk és erőnk, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, nem vesszük észre, hogy körülöttünk mennyien vágynak egy jó szóra vagy szerető gesztusra, megértésre, odafigyelésre. Vegyük észre, hogy amíg mi a világ útvesztőiben bolyongunk, keressük utunkat, Jézus vár minket. „Ő nemcsak szeret minket, hanem magához is akar vonzani és olyan mélyen átformálni, … hogy hasonlóvá váljunk hozzá, részesei legyünk szeretetének” (XVI. Benedek pápa 2013. évi nagyböjti üzenete, 2). A fogyasztói világ örömeinél sokkal nagyobb öröm találkozni Vele, meglátni azt az új horizontot, azt a meghatározott irányt, amit csak Ő adhat életünknek. Ismerjük be tévedéseinket, kérjük bocsánatát, amiért elkalandoztunk, hiszen tudjuk, Isten sohasem fárad bele, hogy megbocsásson (vö. Mt 18,22). Mint eltévedt bárányát a vállára vesz minket és hazavisz. Akárhogy tévelyegtünk, akármennyire letértünk a Hozzá vezető útról, Ő irgalmas és rendíthetetlen szeretetével visszafogad, visszaadja életörömünket, és átformál, hogy valóban hasonlók legyünk Hozzá. Emberi méltóságunk záloga ez a hasonlóság. Csak az ember kapta ajándékba ezt a méltóságot, és ezzel együtt a kiváltságot: a Jézussal való találkozás örömét.
Egyedül ettől a találkozástól – vagy újra rátalálástól – várható, hogy Isten szeretete és boldogító barátsága által megszabaduljunk magunkba zárkózottságunktól és önteltségünktől, és emberségünk kiteljesedjen. Hagyjuk, hogy Isten kivezessen eddigi önmagunkból, és találjunk magunkra! Így jutunk el az evangelizáció forrásához. Aki ugyanis az életének értelmet adó szeretetet befogadta, többé nem tudja azt a vágyát elfojtani, hogy ezt az örömet másokkal megossza. (vö. Evangelii Gaudium 8.)
„Örüljünk annak, hogy e feladatra elkötelezhetjük magunkat! Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ –, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az Egyház gyökeret eresszen a világ szívébe.” (Evangelii nuntiandi 80)
Hogyan tudjátok gyerekeiteknek az Istennel való találkozás örömét megmutatni? Milyen szerepet játszik ebben a (plébániai, családi, iskolai) közösség?
Mit is ajánljunk a plébániára bekopogtató és házasságra készülő fiataloknak? Az orgonazúgásos ceremónia mögött tárt karokkal ott várja őket a Szeretet. Jöjjenek, találkozzanak vele, ismerjék meg Őt, és azt az örömöt, amit csak Ő adhat. És ha majd szívükben túl fog csordulni az öröm, ne tétovázzanak, hirdessék fennhangon a Jó Hírt: Isten minden embert végtelenül és rendíthetetlenül szeret!



Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
 

Szűz Mária Isten Anyja



Szűz Mária Isten Anyja

„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged”

Az ószövetségi Szentírásban gyakran találkozunk olyan imával, amit azért mondtak el hívő lélekkel Istenhez, hogy nem csak egyszeri alkalommal kérjék az Úr hathatós segítségét, hanem az Ő segítő hatalma kísérje útjain azokat, akikre áldást kért a hívő nép. A zsidók úgy képzelték el az isteni segítséget, hogy állandóan föléjük nyúlik a végtelen hatalmú isteni kéz, amint az édesanya vagy az édesapa gyermeke fölé terjeszti karját, és abból állandóan árad a segítség, az isteni erő és védelem a megáldott személyre. A zsidók tapasztalták ezt a hathatós áldást, mikor az amalekiták megtámadták népüket Rafidimben. Mózes kiadta a parancsot szolgájának, Józsuénak, hogy vonuljon felfegyverzett fiatalokkal az ellenséges hadsereg ellen. Sejtette, hogy a rabszolgaságból éppen hogy kiszabadultak nehezen állnak ellen a szabadon nőtt, harcedzett amalekitákkal szemben, ezért megígérte, hogy ő meg Áron és Húr kíséretében a csata közelében egy dombon imádkozik a győzelemért. Amikor karjait az ég felé tárta, Józsue volt előnyben. Ha viszont karjai lankadtak, az amalekiták rögtön felülkerekedtek. Ezért Mózest egy kőre ültették, Áron és Húr pedig tartotta két kinyújtott karját. Így győzött Isten áldásával Józsue csapata. Hatvan éve a Szűzanya azt ígérte hazánknak, hogy ha lesz egy millió magyar, aki imádkozik hazájáért, akkor Magyarország megmenekül a pusztulástól. Az egy millió honfitársunk végül is közösséget alkotva kiérdemelte, hogy összefogva az istentelenség hazugsága és gyűlölete háttérbe szorult. Amint tapasztaljuk, a sátán világszerte nagyon erős. De az áldás Istentől bőségesen árad, és azzal megerősödve az igazság és a szeretet csak győztes lehet. Isten, imádság és komoly hit nélkül nem győzhetünk. De azt is jó tudnunk, hogy ránk nem Mózes keze kéri az áldást, hanem a közénk szállt, megtestesült és Betlehemben megszületett Istenfia. Az Ő segítsége pedig a kegyelemmel teljes, a Magyarok Nagyasszonya, aki ezer éves történelmünk alatt nem először kínálja föl segítségét. A magas égből pedig nemzetünk régi és újabb szentjei biztatnak bennünket. Körükben ott áll a történelem legnagyobb Győztese, Jézus Krisztus, és üzen hűséges népének: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn16,33) Velem együtt ti is győztök, csak az igazság és a szeretet útján járjatok!

Karácsony nyolcada 8. nap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.01.szerda

Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert.

Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,33­35) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,1­2)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.

HÁLAADÁSRA



2013.december 31.


HÁLAADÁS

A buzgó és jól gondolkodó vallásos ember esténként megköszöni Istennek mindazt a jót, amit az Ő kegyelméből tenni tudott. A lassan kihunyó óév utolsó szentmiséjén ugyanezt szeretnénk tenni, hiszen az emberi jellemvonások egyik nagyon fontos értéke a hálaadás. Megköszönöm, Uram, a reggeli fényt. Igaz, cellám ablakából sohasem látom a felkelő napot, nem élvezhetem édesapám öreg koráig tartó rajongását a hajnalhasadtáért. A sápadt villanyfény helyett mégis csak szeretetednek nagy jele, hogy világosságot küldesz, ingyen, örömmel. Szent Ferenc atyánk szerint ez fény ragyogó arcodat deríti ránk. Köszönöm kolostorunk celláját, ahol évek óta dolgozom és imádkozom, szent magányban élhetek benne. Hálát mondok a családi házakért, lakásokért, ahol gyermekeid Érted és egymásért élik napjaikat. Kötve vannak a közösséghez, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, sokszor talán nehezen viselik a magány hiányát. A szeretet, a másik családtag boldogsága, boldogítása, megértése nagy érték. Köszönet a különböző hivatásokért. Különösen a gyermeknevelés vállalásáért, a fészekért. Köszönöm a napi szentmisét. Urunk áldozatát nem egyedül mutatom be: szép számmal vannak, akik az oltár köré gyűlnek. Akik megértik Szent Pál lelkesedését, hogy az állandóan áradó bűn ellenvédelmet csak Jézus áldozata jelent: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által". (Róm 5,20-21) Kint, a templomon kívül talán nagyon sokan érzik, hogy a bűnáradása fojtogatja a társadalom torkát, sőt ténylegesen kivégez ártatlan életeket, de még a többségi vallást vállalók sem jöttek rá, hogy erre egyetlen orvosságot adott az Ur: a kereszten kiérdemelt kegyelmek vég nélküli áradását. A kegyelmet Jézus ingyen adja, de kérni kell. A miséző pap felemeli a szent Testet és Vért, a csodálatos forrást. Aki ott van, hittel kéri és a bajok ellen árasztani tudja. Köszönöm, Uram, köszönöm, testvéreim! Köszönöm az egyszerű imafüzért. Nem mindig könnyű időt biztosítani rá, de mondom örömmel a ferencesek héttizedes örömolvasóját, úgyis olyan sok a bánat és a gyász szerte az országban, világon. Köszönet a lelkipásztori munka maradékáért. Prédikálhatok, minden nap frissítem honlapomat, mert a tanításnak új lehetőségét nyújtja nekem, másoknak alkalom a Szentírást és hitünk igazságait jobban megismerni. Köszönet az Úrnak a sok szeretetért, amelyet tőle közvetlenül és jó barátokon, munkatársakon, rokonokon, testvéreken keresztül kapok. Érezzétek, hogy hálás vagyok érte, ha nem is tudom mindig azonnal viszonozni, de a konccelebrált szentmisémet a sok köszönnivalóért mutatom be. Adjon az Úr sok kegyelmet, áldást az újévre, és igyekezzünk boldoggá tenni mások életét, hogy magunk is boldogok lehessünk.

Karácsony nyolcada 7.



„Közülünk jöttek elő, nem voltak közülünk valók”

„Fiacskáim, itt az utolsó óra!” Mit jelent Szent János apostolnál ez a felkiáltás? Mit hallunk ki belőle mi, a harmadik keresztény évezred gyermekei? Valószínűleg azt hallották ki ő idejében élő keresztények, hogy itt a világ vége, jön az Antikrisztus, nekitámad az Egyháznak, óriási lendülettel üldözni fogja Jézus Krisztus híveit, sokakat börtönbe csukat, néhányat közülünk meg is öl. Úgy jár, mint aki győzött. Aztán megjelenik az égen Jézus Krisztus jele, valószínűleg egy mindenünnen látható fényes óriáskereszt. A becsapott emberek rémülten állnak: vajon ki festette föl? Vagy talán mégis van Isten, van Jézus Krisztus, aki él és uralkodik? A világ utolsó napján mindez így történik majd, eljön látható alakban Jézus, és ellenségei kisebbre zsugorodnak. Szent János apostol ebben a levélben még nem erről beszél. Akkor mit jelent e kijelentés, hogy itt az utolsó óra? János idejében tudták, hogy megjelenik az az ember, aki Anti-krisztusként bolondítja az embereket, hogy Jézus Krisztusnál nagyobb, a világban sok híve van, s azok többen vannak, mint a Jézus-hívők. Aki nem viseli nevét vagy számát az istentelen hatalomnak, ennivalót sem tud venni, de majd jön a Bárány Sion hegyére, vele a hűségesek, és győznek az istentelen tömeg felett.(Jel 12-14) Ez majd a világ végén történik. Akkor mégis mit jelent, hogy itt az utolsó óra? Kisebb képességű Antikrisztusok jönnek egymás után. Hazudnak saját nagyságukról. Elhitetik sok emberrel, keresztényekkel is, hogy ők nagyok, győztesek, irányítják az emberek sorsát. Isten nincs, ők vannak hivatva uralkodni. Ezekre mondja János: „Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1Jn.2,19) Kik ezek? A nagy hazudozók. „Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból”. (21) Mit vonatkoztat ránk az apostol? „Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok”. (20) Minden igazság itt él az Egyház tanításában. Ezért nem kell a sok kis Antikrisztusnak a kereszténység, mert csak hazudni, becsapni, gyűlölni tudnak.

Az utolsó kérdés:„Itt az utolsó óra” azt jelenti, hogy szilveszter van? Illik mulatni? A polgári évnek a mai nappal vége. A gazdasági évet le kell zárni. Ezt a lezárást híveivel együtt az Egyház is megtartja. Az egyházi év adventtel kezdődött és Krisztus király vasárnapjával fejeződött be november végén. A Szilveszter név pedig Szent I. Szilveszterre utal, akinek ez az ünnepnapja(314-335).

Szilveszter



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.31. kedd

Az Anyaszentegyház karácsony nyolcadára a liturgia Olvasmányának az Ószövetség Számok című (Mózes 4. könyve) könyvéből választotta a következő rövid részletet:

„így szólt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papoknak: Így áldjátok meg Izrael fiait, ezekkel a szavakkal:Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!"Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket”(Szám 6,22-27)Az áldás Isten kegyelmet osztó jóságát jelenti.A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Isten a teremtés alkalmával hangsúlyozta, hogy az ő parancsára bújjanak elő a szárazföldből az embernek és állatnak táplálékául szolgáló növények, fű-félék, bokrok és fák. Semmi nem keletkezik önmagától, mindent a végtelenül jó Mennyei Atya gondol ki, ad esőt, hogy egyaránt legyen bőséges táplálék embernek és állatnak.Isten természetes ajándékainak mondjuk őket, meg lehet áldani, hogy Isten oltalma védje.Vannak azonban Istennek természetünket felülmúló ajándékai is, amelyekkel lelkünk javát mozdítja elő. Ezeket nevezzük természetfeletti isteni ajándékoknak, kegyelmeknek. Ajándékok, amiket csak ajándékképpen lehet megkapni, kiérdemelni egyáltalán nem lehet. Kérni viszont nemcsak, hogy lehet, de kifejezetten ragaszkodik hozzá az Úr, hogy kérjük, imádkozzunk érte. Erre szólítja fel Isten az embereket. Manapság kevés a kegyelem, mert kevés az ima. Ezen a napon az emberek „boldog újévet” kívánnak. Ha csak „kívánják”, az vajmi keveset ér. A jót kívánónak hinnie kell, hogy van Isten, szeret minket, minden szükséges jóval megáld. Különösen karácsonykor és annak nyolcadában hozzá kell tennünk: Atyánk! Egyszülött Fiadat testvérünkké tetted karácsonykor, és ez által társörököseid lettünk. Ennek tudatában és reményében kérjük tőled mindazt a kegyelmet, amelyet ki nem érdemelhetünk, de gyermeki bizalommal kérjük mások javát szolgálva ezzel. Az evangélium arra bíztat, hogy a pásztoroknak adott nagy kegyelem, hogy megláthatták a Megváltó Kisdedet, és később mindenki öröme lesz, biztasson minket is, hogy ne csak bámuljuk a történteket, hanem higgyünk és menjünk megkeresni! A betlehemiek csak bámultak, s hazamentek. Ez nagyon kevés. Az igazságról meg kell győződni, hogy jutalmunk bőséges áldássá váljék az Újév folyamán.

2013. december 30., hétfő

Karácsony nyolcada 6. nap



Karácsony nyolcada 6. nap

„Írok nektek”

János apostol szíve tele van örömmel, hogy írhat a világ nagy titkáról: egy új kezdetet élhet meg azzal, hogy az Isten Fia az örök istenséget belekapcsolta az emberi létbe, saját személyi fősége alatt. Az apák „megismerték, ki kezdettől fogva van.”(13) Ez talán érettebb korukra vonatkozik, vagy arra, hogy ők már életforrás lettek, és jobban rásejtenek az atyaság lényegére. Ifjak, fiatalok: „legyőzték a gonoszt”. Az apostol ismeri a fiatalság lelkületét: lelkes, de könnyen elragadják az indulatok, a világ csábításainak jobban ki vannak szolgáltatva, mert érzik az erőt, 
a kihívást, szeretnének hirtelen valami nagyot elérni, és érett kontroll nélkül a sátánnak könnyen esnek áldozatul. Ugyancsak a fiatalokat szólítja meg aggódó szeretettel:Ne szeressétek a világot!(15) Jézus nem szerette? Nem azért jött el, mert üdvözíteni akarta? 
A világ itt nem az embereket jelenti, hanem az Istennel szembenálló gondolkodásmódot,amelyből hiányzik az Atya szeretete.(15)A fiatalokat kísérti meg elsősorban a „test kívánsága, a szemnek hiúsága és az élet kevélysége.”(16)A Jézustól kapott erővel a fiatalok mindezen győzni tudnak. Aki ezeket az „erőket” Isten akarata szerint értékeli: a házasságban életszolgálatra, az anyagiakat jótettekre, a tehetségei józan felhasználását mások javára, az örökre biztosítja az érdemét. Minden szellemi létezőben van szellemi megismerő képesség, értelem, és van szellemi vágyó képesség, szabad akarat. A kettő közül midig az értelem mozdul először, ismerkedik a megismerhető tárggyal, és csak utána jelentkezik a vágy, a kívánság, hogy a megismert valóságot birtokba is vegye, magáévá tegye. Az emberi értelem legfontosabb feladata, amiért Isten megteremtette az, hogy megismerje a legfőbb létezőt, az Istent, aztán akaratával meg is ragadja, vagyis szeresse Őt. Isten létének megismeréséhez elegendő az emberi ész önmagában is, vagyis ehhez nem szükséges feltétlenül a kegyelem, a természetfeletti isteni ajándék. Ez a fajta megismerés a teremtett világ dolgain keresztül történik, tehát a teremtményekből fel tudom fogni, hogy van Teremtő, Ő az én Uram is, tehát előírhat tennivalókat, vagyis parancsolhat nekem. Isten benső életének megismerése a kinyilatkoztatott igazságok alapján történik. Isten maga mondja el önmagáról, hogy Ő lényegében a Szeretet.(1Jn 4,10) 
Ha pedig Ő végtelenül szeret minket, akkor a mi válaszunk sem lehet más, mint a viszontszeretet. Ez gyakorlatilag Isten parancsainak a megtartását jelenti, mégpedig nem kényszerből, hanem szívesen.

Karácsony nyolcada 6. nap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.30.hétfő

A karácsonyi nyolcad második felében már elfogytak azok az ünnepek, amelyek a karácsonyi örömöt, Urunk, Jézus Krisztus születését más oldalról is megvilágítják.

Ezekben a napokban a liturgikus előírások szerint Szent János apostol első levelét olvassuk a szentmise szentleckéjeként.A mai köznapon 1Jn 2,12-17 versek alkotják a szentleckét:„Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van.Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre“.A felsorolt erények nem újak, hiszen Isten kinyilatkoztatása kezdete óta valamennyit tanítja. Nagy örömnek számít, hogy az Ószövetségben is megtaláljuk a szeretet parancsát. Már a teremtés története úgy mutatja be Istent, hogy nem kényszerből teremtette a világot, hanem a végtelen tökéletes, a mindentudó és mindenható Isten csodálatos lény, aki öröktől fogva önmaga erejéből birtokolja a mindentudó és mindenható istenséget, az isteni lényeget, amit isteni természetnek és önállóságnak is nevezünk. Az Üdvözítőtől megtudtuk, hogy az Atya, az első Isteni Személy, akire ez a fentebbi meghatározás vonatkozik. Jézus három éves nyilvános működése idején sokszor említi az Atyát. Jézus tanítása előtt az ószövetségi szent nép, a zsidóság csak az Atyát ismerte. Jézus egyre többet beszélt arról, hogy Őt az Atya küldte, hogy az Atya Fia, aki isteni módon született, hiszen Isten tiszta szellem. Jézus az utolsó vacsorán utal erre, amint a mai örömszövegben is olvastuk.„Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged” (Jn 17,1b) a nagy öröm tehát: „Az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek” (14,13) Jézus jól ismerte az emberek rosszra hajló természetét. Aki szereti Istent, az tartsa meg parancsait.Felnőttek, ifjak és gyerekek is szerepelnek a jánosi levél felsorolásában, mint akik az örömöt örökölték. Akik manapság körül néznek, bizony kétségük támadhat, hogy a különböző korosztályok nem tudják és sok esetben nem is akarják vállalni az erkölcsi parancsokat. A szabadosság szelleme világszerte eluralkodott, de a felsorolt erények segítségével könnyebben tud magára vigyázni fiatal és idős egyaránt. Isten és a tőle kapott kegyelem, erőt ad a bűnök elkerülésére és a tiszta élet öröme felülmúl minden bűnös szórakozást.

2013. december 29., vasárnap

Családmodell



Családmodell felállítása lenne az egyház mai üzenete? Az ószövetségi Sirák, egy gyermekközpontú családképet rajzol meg. Pál apostol ezzel szemben egy érett, személyiség központú családképet rajzol meg. Az evangélium pedig a férfi vezérszerepét, az erő és hatalom, a döntéshozatal és felelősség oldaláról rajzolja meg a családképet.
De mindhárom képben ott van a felülről való elrendelés szerinti élethez való ragaszkodás intelme, figyelmeztetése, mely üdvösségszerző lehet számunkra.
A lényeges tehát, hogy a világtól elidegenedett, a lélek szerinti élet legyen meghatározója, irányítója, mozgatója a családnak. Szent Pál nagyon precízen leírja a legfontosabb dolgokat, aminek követésére bíztatja a család minden egyes tagját. Ami ebből a legfontosabb, mint kerete az egész tanításának, hogy a kritériumok pontosan a szentírásból, Krisztus és a próféták tanításában vannak kidolgozva, abból olvashatók ki, és tanulhatók meg. Életbölcsesség.
Gyönyörű és tiszta gondolatok, melyeket itt olvashatunk Páltól. Ezekkel a gondolatokkal kellene útra indítani minden fiatalt, amikor házasságra lép. Hogy ez legyen vezérlő elvük, és moderátoruk az élet minden napján.
Öregségemre sem szégyellem, hogy ha eddig nem is, mostantól sűrűbben vegyem elő e sorokat, és elmélkedjem át feleségemmel, párommal, hogy közös sorvezetőnk legyen, maradjon életünk napjaiban.
Feltehetem persze a kérdést, hogy ha e szerint él a család, akkor mit keres a világban? Hogy an élheti életét a világban? A válasz roppant egyszerűnek tűnik, azonban a megvalósítása annál több figyelmet, önnevelést, és szeretetet igényel, ami az alázatosságot, és a szelídséget követeli meg. Ehhez Jézus Krisztussal kell közösséget alkotni a családnak. Hogy a család szentéjjé váljon, legyen minden tagja számára, melyből erőt merítve, képes az életbe is elvinni az örömhírt. Azt mondja Pál: „tanítsátok és intsétek egymást!” Folyamatosság, a családban állandó visszacsatolás, mi sikerült ma és mi nem, mivel bírtam el, és mivel nem. Hol sikerült Jézussal együtt jelen lennem, és hol próbáltam magamat előre tolni, hogy majd megoldom erőből.
A család váljon erőgéppé, mely a család minden tagjának erőt képes adni ahhoz, hogy élete üdvösség szerző lehessen. Sikerélmény abban, hogy sikerült engednem, hogy általam Krisztus dolgozzon a világban. Minden nap erőfeszítéssel jár, ha vállaljuk. Ebben a szülőknek közös és egymást megerősítő közösséggé kell válniuk. Ahol nincs helye a vitának, de helye van az egymás iránti türelemnek. De legfontosabb, hogy se a gyermek, se az apa, se az anya ne kerüljön a középpontba, hanem Krisztus álljon ott, akire figyelünk, és Akit készek vagyunk követni.
Áldott légy Urunk, hogy gondviselő szereteteddel vezetsz bennünket. Segíts, hogy ezt mindenkor megengedni képesek legyünk Neked! Ámen

A SZENTCSALÁD:JÉZUS,MÁRIA és JÓZSEF



A SZENTCSALÁD:JÉZUS,MÁRIA és JÓZSEF 

Fényesen ragyog előttünk a Szent Család példája: az Édesanya az Úr szolgálóleányának nevezi magát, József elfogadja a Szentlélek irányítását, Jézus pedig engedelmeskedik nekik. Nyugodtan mondhatjuk a három szentnek közösségét Szent Családnak, mert nem szent egyedek csupán, hanem a közösségük is szent, mert közös életüket is Isten akarata szerint alakították ki. A Szent Család személyeinek életszentségét nem bizonygatom. Mindenki ismeri. A család is szent a Teremtő Isten szándéka szerint, mert Isten gondolta ki, és a Szentháromság szeretet-közösségére alkotta az Úr: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik az Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet.” (Ter 1,26-28) Az ember tehát így szent, így jó, így felel meg a céljának, így tudja a férfi férjként tökéletesen szeretni feleségét, a feleség a férjét, egy az egyet, így lesznek ketten egy testté. Ez a közösség írja felül a férj és a feleség viszonyát a szülei felé. Egyértelműen nagyobb kapocs ez az új közösség, mint ami a szülők felé kötötte őket. Isten világosan fogalmaz, tehát igazságot mond ki. Aki tehát másként akarja látni és láttatni, téved. A más fajta „család-fogalom” nem jó, rossz, nem felel meg a kitűzött célnak. Az Édesanya a Szent Családban kivételesen nem úgy lett édesanya, mint minden más családban tervezte Isten. Ennek alapvetően az ősbűn az oka, mert a megváltásszenvedéssel, lemondással szünteti meg rosszat, a bűnt. Ennek a megváltói rendnek bizonyos természetes örömöket nélkülöznie kell. A megváltott többi ember viszont vissza kell, hogy lépjen az eredeti rendhez. Természetfeletti kegyelmek pótolják a természetes örömöket. Szent József sem tudja Istennek a megváltásra vonatkozó terveit. Angyal oldotta fel félelmeit, érteti meg vele különleges küldetését, és az abból származó tökéletes boldogságot. Szent József pedig tökéletesen nevelte a rábízott Istenfiát. Közben alázatosan és nagy szakértelemmel építette a házakat, készítette a bútorokat. Építőmester volt. Faber. A Szent Családnak legfontosabb tagja volt a Gyermek Jézus. Az Istennek Egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Ő nem a bűn miatt indult a földi életbe. Őt az Istenatya öröktől fogva arra szánta, hogy ősmintája legyen minden emberi teremtménynek. Jövendő emberlelke angyaloknak és az emberek lelkének, teste pedig a csillagoknak és minden testnek. Személy szerint azonban maradt mindenkorra Isteni személy. A mindig mindenkinek aranyos szemefénye. Aki nem járhatott iskolába farizeus és írástudó növendéknek, de egyszer közéjük ült. Elképedve hallgatták kérdéseit és feleleteit a gyerekek tanárai. Ott az egyszer megmutatta: tizenkét éves lettem, munkára fogható fiatalember. Megmutattam szüleimnek, hogy én Atyám Fia vagyok. önálló Ura az embereknek és a dolgoknak. Mégis alázattal nevelkedtem kisgyerek módjára. Szót fogadtam Édesanyámnak is, nevelőatyámnak is. Példát akartam adni nektek. A Szent Családnak mindig nagy volt a küldetése.

A SZENTCSALÁD



A SZENTCSALÁD

A Szentcsaládban Jézust, Máriát és Szent Józsefet ünnepeljük, mint az Isten által kijelölt legkisebb, de legfontosabb közösség mintaképét. Az ünnep mondanivalója: az isteni és emberi értékeket devalváló istentelen történelem ellenére is van kikre feltekinteni, akik megvalósították csodaszépen a Szentháromság benső életét teremtményi szinten megélő szeretetközösséget. Kell ez a felséges minta! Ez a család, amelyben a legtisztább szeretet él, mindenki csak a másik javát szolgálja önzetlenül, ahol az emberré lett Isten az új élet megtestesítője. Kell ez a hibátlan, hiánytalan eszmei kép! A célja: mintaképpé lenni, húzóerővé és orvossággá válni. Sokszor gúnyolódtak még a közelmúltban is szinte esze ment dühvel a Szentcsaládon. Nem értik meg, hogy lehet szent szüzességben élni egészséges, fiatalasszonynak és férfinak. Főként azt nem értik, hogy lehet a természetes örömöket elnyerni, ha szűzen élnek egymás mellett. Nem értik, hogy a bűn által megrontott emberi természetet felemelni, az erkölcsi mocsárból kihúzni jött el az Isten Fia, kegyelemmel teljessé tette az Édesanyját, és elegendő kegyelmet tudott adni gondviselőjüknek, a család Isten által kijelölt fejének, Józsefnek is, hogy bennük mutassa meg, egyszerű emberi erővel nehéz, sőt lehetetlen mindig ideális szép szeretetben élni, de Isten kegyelmével nagyon is lehetséges. Köszönjük meg ezt a gyönyörű példaképet, még ha nem is oldódik meg nyomukban a családok összes problémája. Utat mutatnak a teljes hűségre, önzetlen szeretetszolgálatra, és a Jézus által elrendelt szentségi házasság kegyelemközvetítő erejére.Valljuk a hitünk követelményeként is, de az ősi közmondás nyomán is, hogy mindenért köszönetet kell mondanunk. A közmondás: Ha valakiről azt mondod, hogy hálátlan, minden rosszat elmondtál róla. Mi hálásak vagyunk Istennek mindenért, a jóért, mert jólesett, a rosszért pedig, mert okosabbak lehettünk általa. Hálásak akarunk lenni egymásnak is ugyanígy. És kérjük Urunkat, hogy jövőre mentsen meg bennünket minden rossz döntéstől és minden gonosztól, de adjon kegyelmet, hogy kibírjunk minden megpróbáltatást, és egyéni meg közösségi életünk gyökeresen megjavuljon.