2013. november 15., péntek

399. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.15. Péntek

Az átalakulás útja.

Egyetlen ember sem születik üdvösségre készen. Az üdvösség feltétele ugyanis az, hogy végre kell hajtanunk Isten nekünk rendelt élettervét. A mennyországba jutás Isten kegyelméből adódik, de a mennyei boldogság bőségét Isten igazságosan méri, a szerint, hogy mennyi jót tettem Isten terveinek megfelelően. Mivel az embernek van saját értelme és akarata, azért tudunk vagy tudnánk mi is terveket készíteni Istentől függetlenül. Ő azonban azt akarja, hogy a másokat kiszolgáló szeretet-tervét hajtsuk végre. „Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük és parancsait teljesítjük”(1Jn 5,2) Ehhez kell földi életünkben átalakulnunk. Ez az átalakulás szenvedéssel jár és fel kell ajánlanunk a cél, a lélekmentés érdekében. Jézus teljes odaadást kíván: „Bizony, bizony mondom nektek, ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz”(Jn 12,24) A papnak egész életét erre kell felajánlania, hogy sok termést hozzon. A papot „alter Christusnak”,egy másik Krisztusnak, Krisztus másának is hívják régi idők óta. Ebben is követnünk kell Urunkat a szívünkbe kell fogadnunk világunk nehézségeit, és Krisztussal együtt szenvedve kell átformálnunk ezeket a problémákat, és ez által saját magunkat is. Amilyen mértékben mi magunk átalakulunk, úgy láthatjuk meg Isten országának jelenlétét, és mutathatjuk meg másoknak is. Ez nem könnyű feladat. A sok a gonoszság könnyebben foglalja le az emberek szívét, ha bűnösen is, de gazdagon élhet, hogy nekünk példát kell adnunk.

2013. november 14., csütörtök

398. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.14. Csütörtök

Az egyetlen dolog, amire szükségük van

A papok Isten küldöttei. Isten tanítását, parancsait kell közvetíteniük. Az emberek egy része fél szembenézni Isten igazságaival és parancsaival, mert akkor a lelkiismeretük bizonytalanná válik, a bűn mocsár-nyugalma kezd kellemetlenné válni. Ezért nem minden körülmények között látják szívesen környezetükben a papot. Ezért történik meg nagyon sokszor, hogy elkerülik a vele való találkozást. Arra is gondolnunk kell, hogy ez az elutasító magatartás igen kellemetlen időben is megtörténhet. A legtöbb ember tudja, hogy van Isten, számon kéri tetteinket, vajon parancsai szerint cselekedtünk-e, erkölcsös volt-e tettünk? Az élet utolsó perceiben minden ember határozottan tudja, hogy van Isten, és eljött az óra, hogy maga elé idéz, elszámoltat egész életemről. Tudatosan kell vállalnom ezt az elszámoltatást, hisz egész életemet ezzel a tudattal kezdtem: mindenért felelős vagyok, amit mondok és teszek. Ha a papot nem engedem magamhoz, elódázhatom néhány percre a felelősségre vonást. Okos dolgot teszek? Sem a halált, sem az ítéletet elkerülni nem tudom. Nem lenne egyszerűbb, ha beengedném betegágyam mellé és az életembe is? Ha megvallom és megbánom vétkeimet feloldozásban, bűnbocsánatban részesülök, Isten nevében elengedi az örök kárhozatot, és az ideig tartó büntetések egy részét is. Aztán szent olajjal keni meg homlokomat és tenyeremet. Segít elviselni lelki és testi gyötrelmeimet. Végül a szentáldozásban Jézussal találkoztat, aki a másik oldalon bíróként vár rám, ideát pedig irgalommal szívembe tér. Ezekre a gondolatokra és érzésekre van leginkább szükségük Isten ránk bízott gyermekeinek.

397. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.13. Szerda


A testvérek közötti béke

Már az Ószövetségben is igen nagy áldásnak tartották, ha a testvérek békességben éltek. Íme, a zsoltáros ujjongása: „íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!Olyan az, mint a drága kenet a fejen, amely lecsordul a szakállra, Áron szakállára, lecsordul ruhája szegélyére. Vagy mint a Hormon harmata, amely lehull Sion hegyére. Ott adja az Úr az áldást, s az életet mindörökre”. (Zsolt 133,1-3) A pap felszentelésnél látták ezt a zsidók, hogy a kapott papi kegyelem így tölti be Áron egész lényét, ahogy a fejére öntött drága kenet elborította a keleti férfidíszt, a szakállat, papi ruhát. De az emberek nem papként is részesülhettek Isten áldásában és békéjében, amikor csendes éjszakákon a forró nyári nap után a hatalmas Hormonról hűvös harmat hull zsidó országra, hegyekre, halmokra, felfrissít füvet, fát, virágot, beborítja a munkában elfáradt embereket, és Isten áldott simogatásának érzi minden lény. Az Újszövetség szerzője még nagyobb jóindulattal ígérheti követőinek ezt a békét, amelyet születésekor elsőként a betlehemi pásztoroknak, utána minden jóakaratú embernek ígértek az angyalok. Már Mikeás is erre utalt, amikor közölte Isten üzenetét, hogy földre szálló Szent Fia Betlehemben fog megszületni „és ő lesz a béke”(Mik 5,4) Aki Őt befogadja, az birtokolja igazán a békét.Ő állítja helyre ég és föld között a tökéletes békességet,hiszen a saját testében, szenvedésében,halálában és föltámadásában békíti ki a megsértett isteni Fölséget és a lázadó emberiséget.Ezért mondja a búcsúzó Jézus:„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”(Jn 14,27) Aranyszavú Szent Péter szerint„a testvérek közötti béke Isten akarata és Krisztus öröme. A szentség tökéletessége, az igazságosság mércéje, a tanítás mestere, az erkölcsök őre”

2013. november 12., kedd

396. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.12.Kedd

Ahogy az Atya küldött engem

Csodálatos mondat Jézus ajakán: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”. Jézus szavaiból kettős öröm árad:az Ő küldetése az Atya által elsősorban arra utal,hogy az Atya a legnagyobb kincsét, egyetlen Fiát is odaadta, hogy az Ő szeretetéről szóljon eltévedt embergyerekeinek. És most, amikor már iszonyú szenvedéseivel megváltotta a világot, tehát igazolta szeretetét, Ő is erre hivatkozik az apostolok, nyomukban a többi pap küldésének pillanatában. Miért hangsúlyozta ezeket a nagy tényeket a küldötteknek? Nyilván azért, hogy az ő szívük is ezzel az isteni szeretettel legyen tele, amikor a felszentelésben, majd a püspöki első vagy sokadik áthelyezésben részesülnek. Milyen kiváló öröm töltheti be azoknak a híveknek szívét, akik papjuk szentbeszédeiből érzik, hogy kiválóan képzett, az isteni tanítást nagyszerűen ismerő lelkipásztoruk van. Az is öröm, ha a pap türelmes a gyónókhoz, szívesen tanítja a hittant az iskolában. De a legboldogabb az a közösség, amelyik minden téren érzi, hogy a mi papunk szíve, egész lénye tele van szeretettel. A papnak tehát arra kell törekednie, hogy soha el ne tévessze, mi a legnagyobb erény, mire van szüksége ennek az eltorzult, beteg világnak elsődlegesen. Amennyiben a pap ezt a krisztusi szeretetet nem tudja sugározni, ne csodálkozzék, hogy szeretet híján üres beszédje nyomán lassan a templom is ürülni kezd. Urunk Jézus szavai mindig tele voltak felemelő szeretettel. Ha a pap élete is szeretettel teljes: érezhetően szereti a gyerekeket, ha érdekli a fiatalok élete, megérti problémáikat, ha a családok benne békéltető jó barátot lelnek, az öreg emberek panaszát is meghallgatja szívesen, akkor szeretete igaznak bizonyul. Papjuk nyomán a templomot, Istent és egymás kezét is megtalálják a hívek. Jézus élete végén szörnyű szenvedéseket vállalt és meg is halt azért, hogy az embereket megváltsa.Feltámadása után mindjárt húsvét este megjelent tanítványainak:„Jézus megállt középen, és azt mondta nekik:Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Amikor ezt mondta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek meg megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak”(Jn 20,19-23)Íme,a katolikus papok küldetésének lényege. A Megváltó küldöttei.

2013. november 11., hétfő

395. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.11. Hétfő

A szeretet lendülete

A papokat az Egyház Krisztus titokzatos Testének szolgálatára szenteli. Minden tagnak, a legkisebbnek látszónak is igen komoly szerepe van az egész szervezet életében, mint a fejnek és a testrészeknek együttműködése is múlhatatlanul szükséges a testünk életében is. Fej nélkül nincsen élő emberi test. Pap és hívek közössége nélkül nincsen élő egyházközség. Ha a hasonlatot tovább folytatjuk, akkor erőltetés nélkül megértjük Krisztus misztikus Teste helyi szerveződésének, működésének fontosságát. Pál apostol ugyan az egész Egyházra vonatkoztatva ismerteti ezt a megfogalmazást, de miért ne lehetne, sőt mondhatjuk, miért ne kellene ezt a legkisebb egyházi közösségre, az egyházközségre is alkalmazni? A jól megszervezett egyházközségek nélkül nincsen jól működő egyházmegye, erős hitű és jó erkölcsű egyházmegyék nélkül nem lehetne egészséges katolikus Egyház. Nem kell összekeverni a fogalmakat. Hányszor elhangzott különféle tanulmányainkban ez a bölcs kifejezés: valami okos előírás itt jól bevált, a másik területen is beválhat, de figyelembe kell venni az eltérő körülményeket, és ahhoz kell alkalmazni a részletkérdéseket. Lényeges, hogy a pap ne olyan fej akarjon lenni, amely csak utasítani akar. A fej előbb begyűjti az ingereket, kialakítja a szervezet működéséhez vagy védekezéséhez legmegfelelőbb rendelkezéseket, és azokat megfelelő eszközeivel továbbítja. Legyen erre megfelelően felkészülve, kiegészítve mindezt a kegyelem világával, akkor lendületes élete lesz közösségének az igazság és a szeretet kívánalmai szerint.

2013. november 10., vasárnap

394. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.10. Vasárnap

Kölcsönös felelősség

Amikor a történelem elején járt az emberiség, már akkor meg kellett ismerkednie a kölcsönös felelősséggel. Az ősszülők is felelősek voltak gyermekeikért, de a két fiú, Káin és Ábel is kellett, hogy érezzék: felelősek vagyunk egymásért. Káinban a sértett gőg munkált, amikor észrevette, hogy Ábel áldozatára szívesen tekint Isten, az övére nem. Elsápadt arca elárulta lelke lázongását. Isten észrevette a lelki egyensúlyvesztést.„Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod lefejed? Nemde, ha jót cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodjál rajta” (Ter 4,6-7) Mi papok Jézusnak nemcsak munkatársai, küldöttei vagyunk, hanem egymásnak testvérei is. Ez a testvériség kiterjed a hívekre is, hiszen így szólítja meg a pap a szentmise résztvevőit: Kedves Testvéreim. Ebből a testvériségből kiemelkedő testvériség származik pap és hívő között.