2013. november 2., szombat

387. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.02. Szombat

Egész nap vétkezünk

Az esti bűneinket nehezebben viseljük, mivel ezek csak a mieink, ritkábban találunk bűnalkalmat, mint napközben.A Feltámadott először reggel találkozik az emberekkel, viszont a Szentlelket este adja a tanítványoknak. Miért? A bűnhöz nem kell feltétlenül a nappali nyüzsgés, benne időnként bosszantó valakik, akik miatt könnyebb vétkezni. Viszont este ott a család, van közössége a házasságban élőknek. Az állandó kör türelmes elviselése, a hitvesi, szülői szeretet állandó gyakorlása is kifáraszthatja az egész nap feszülten dolgozó .Még az egyedül élőnek is lehet külső kísértése a televízió, rádió, olvasmányok hatása. A sátán, pedig mint ordító oroszlán jár körül a földön, keresi, kit csábíthat el. Bűnalkalom tehát mindig akad. Jézus feltámadása után már hajnalban felkereste Édesanyját, aki egyedül nem vesztette el a hitét a kereszt botránya miatt, és nemes társa volt szenvedő Fiának. Őt nem kellett feloldozni semmi alól. A temetési szertartáshoz tartozó megkenéseket szerették volna pótolni a jámbor asszonyok vasárnap kora reggel. Ők tehát nem hitték, hogy Jézus valóban feltámad. De megvolt bennük a szeretet és szolgálatkészség, ezt méltányolta az Úr, és a találkozás örömét nyújtja nekik. De üzenetet is küld velük a feltámadás jövendő főtanúinak, hogy készüljenek fel a találkozásra, a hitüket könnyebben nyerjék vissza. Erre volt jó Mária Magdolna üzenetközvetítése is, majd az emmauszi tanítványok beszámolója. Érdekes megfigyelni, hogy hitük elvesztését Jézus nem rója fel a tanítványoknak, azt azonban igen, hogy az első híradásoknak nem hittek. Ha nem is adott nekik formális feloldozást bűneik alól, érzékelhető jósága, szíves szeretete tökéletesen eltörölt minden emberi gyarlóságot. Péterrel pedig már külön, jó előre elrendezte a háromszori tagadást. Ezután adja meg nekik a Szentlelket.(Jn 20) Amit ti megbocsátotok a földön, én is megbocsátom a mennyben, mondta Jézus. Jézusnak vannak erre utasításai korábbról. Ilyen az általános útbaigazítás, hogy hetvenszer hétszer meg kell bocsátani (Mt 18,21). Ugyancsak alapigazság: korlátozás nélkül: „Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”(Mt 26,28) Korlátozás viszont: „Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat”(Lk 12,10) Vannak viszont az Egyház által adott ideiglenes, vagy pontosabban engedélyhez kötött feloldozások, ez alól püspök oldozhat fel és az ő engedélye alapján áldozópap. Állandó felhatalmazásuk van, a püspököknek fenntartott esetek alól feloldozni az un. koldulórendeknek. Krisztus világossága testi vagy lelki világosság? Valóban ebben a fényben élünk? Krisztus maga az emberek világossága: „Benne (az Igében) élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága”(Jn 1,4) „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt”(Jn 1,9-10) a hit ad nekünk fényt, hogy Jézusban felismerjük az igaz világosságot, magát az örök igazságot, az Istent. Isten nem lehet fizikai fény, hiszen Ő tiszta szellem, a lélek, az értelem fénye. Az emberi szem majd a feltámadás után kapja meg a tehetséget, hogy lássa Istent, úgy ahogy van. „A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fényessége világítja meg azt, és lámpása a Bárány” (Jel 21,23)

2013. november 1., péntek

Mindenszentek



Ma a mennyország boldog lakóit ünnepeljük

Sokan vannak, megszámlálhatatlan sereg. Egy részüket ismerjük, mert az Egyház Jézustól kapott hatalmával megállapította róluk, hogy valóban ott vannak Isten trónja mellett, de a többségét csak akkor ismerjük majd meg, ha mi magunk is odakerültünk. Kik is vannak ott? Egyetlen egy sem azért, mert nem követett el semmi bűnt. A Szűzanya az egyetlen ember, aki soha semmiféle bűnt nem követett el, de ő is azért kapta a mindent és mindenkit fölülmúló dicsőséget, mert Isten rá vonatkozó akaratát maradéktalanul elvállalta és teljesítette. A többi szent is azért került oda, mert vállalta Isten tervét, akaratát. János elmondja, hogy vannak ott szüzek, akik Isten kedvéért nem nősültek, vagy nem mentek férjhez, mert vállalták az Isten Országáért ezt az állapotot. Lemondtak, de csak az Isten Országáért mondtak le a természetes boldogságról, és ezért teljesíteni tudtak olyan küldetést, mely a nagyobb lelki hasznot szolgálta: Most követik a Bárányt, bárhová megy. Ott vannak azok, akik Isten eredeti parancsát teljesítették: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet.”(Ter 1,28), tehát édesanyák és édesapák. Boldogságot osztó csodálatos kútforrások, egész életüket másért áldozó áldott emberek. Ma azokat az embereket ünnepeljük, akik földi életükben komolyan vették Jézus parancsát: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” (Mt 5,48) „Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk.”(1) Ez Isten szeretetéből forrásozik. „Mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya.”(1) Ez annak ellenére így van, hogy Atyánkat nem ismeri a világ, tehát ezt a vonatkozást, istengyermekségünk kiváló tényét sem ismerheti. Be is tudjuk bizonyítani, hogy a szerető Isten gyermekeként tudunk igazán szeretni.„Még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”(2) Ez a „megjelenés” nem az utolsó ítéletre vonatkozik, hanem az üdvösség kezdetére, a halál pillanatára, vagy a tisztítótűzből való szabadulásra. Jézus ekkor megjelenik, megmutatja magát, magához ölel és bemutat Atyjának: „Megvallom őt Mennyei Atyám előtt.”(Mt 10,32) Ettől kezdve „látjuk Őt, amint van.”(2) és látjuk mellette, benne azt is, hogy az Atya tervei szerint milyen széppé, tökéletessé alakított minket az isteni szeretet. Megszentelődtünk benne és általa itt a földön (3), azaz önző önmagunkat átalakítottuk Isten kegyelmével önzetlenül szerető, mindig másokért elő emberré. Ezeket a gondolatokat igyekezzünk megérteni és megvalósítani, hogy részünk legyen a beteljesülésben is. Tavasztól őszig megtermette „Földanya nénénk garmada bőségét.” Az őszi szüretek után a termőföld téli álomba merült. Az ember, a hívő, gondolkodik: egyszer az emberélet ciklusa is véget ér. Mi lesz a sorsom? Az Egyház beiktat november elejére két ünnepet: 1-én, megmutatja a mennyországot, a boldog beteljesülés állapotát, és azokat, akik már ott örömmel ünnepelnek. Örökké tartóan.2.-án a szemünket a tisztítótűzre irányítja, és azokra, akik üdvözültek ugyan, de még a tűz által tisztulva készülnek a mennybe bejutni. Ma a menny boldog lakóit ünnepeljük. Kik azok? A jó angyalokkal együtt éneklő egykori földlakók. Emberek, emberi személyek a lelkükkel. Fehér ruhában vannak: a megszentelő kegyelemben tündökölnek, mint az angyalok is. A földön kapták az istengyermekség nagy ajándékát. Volt, aki ezt tisztán, nagy bűn nélkül őrizte az égig. A többiek talán egyszer, esetleg többször is beszennyezték a lelküket súlyos bűnnel, de megmosták a Bárány vérével és újra tiszták lettek. Közös tehát az üdvösség oka: a Bárány vére, a kegyelmek forrása. Volt saját szenvedésük is: „a nagy szorongatásból jöttek”(14) Kivétel nélkül mindegyik vállalta a kapott keresztet. Vértanúk, -a szeretet hősei, szülők, betegápolók, tanítók, - szerzetesek, papok. Közös, hogy mindegyik vállalta az Isten által neki szánt életet. Ünnepeljük őket, mert megérdemlik. Szülők, rokonok, jó barátok is ott lehetnek.

386. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.01. Péntek

Miért nem tudunk mégis szívből megbocsátani?

Jézus többször is beszél a megbocsátásról és tanítványaitól megköveteli, hogy bocsássanak meg megbántóiknak. A szeretet lényege, hogy magamról megfeledkezve örömöt szerzek másnak. Igyekszem a mellém rendeltek boldogságát szolgálni, Aki megbánt valakit, az nemcsak hogy nem gyakorolja a szeretetet, de még bántást, fájdalmat is okoz, ezt a szeretet szellemében azonnal javítani kell. Ha én okoztam fájdalmat, én bántottam meg a másikat, nekem kell bocsánatot kérnem,ez talán a könnyebb feladat, ha őszintén magamba nézek. Jézus a másoktól elszenvedett sértés megbocsátásáról beszél hosszasan az elszámolást rendező gazdag emberről szóló példabeszédében. Az úr nagylelkűen elengedi szolgája tartozását, aki esdekelve kér halasztást, míg mindent vissza nem tud fizetni. A gazda gyermeteg ötletnek találja szolgája fogadkozását, hogy húszezer talentumot valaha is visszafizet szolgai béréből és még a családját is eltartja. Jósága megcsúfolásának tartja viszont, hogy ugyanez a szolga szolgatársát fojtogatni kezdi, mert rongyos száz forintot nem tud neki azonnal visszaadni. Az úr visszavonja előbbi nagylelkűségét, börtönbe veti a szolgát, „amíg csak meg nem adja egész tartozását”, gyakorlatilag örökre. „Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének”. (Mt 18,34.35) Ezt a példabeszédet megelőzte Péter kérdése: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus azt felelte neki: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer” (Mt 18,21-22) Jézus állásfoglalása tehát a megbocsátást illetően egyértelmű: számtalanszor meg kell bocsátani, ha bocsánatot kérnek. Bár a sértett azt érezheti, hogy a méltóságán esett csorbára nehezebben találni magyarázatot, mert a sértő lehet izgága, lehet dölyfös, lenézhet engem, és megbocsátásomat gyengeségnek vélheti. Jusson eszünkbe Urunk figyelmeztetése: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat” (Mt 6,14-15) Isten öröktől fogva jó. Jó az, ami megfelel céljának, ha teremtményről van szó. A rossz a jó hiánya. Honnan van a világban a rossz és a gonosz? Az életem egyik legnehezebben érthető kérdése. Isten végtelenül jó, abszolút hiánytalan és változatlan, minden végtelen fokban meg van benne, tehát örökké jó. Isten teremtette a teremtményeket, tehát azok is jók. Az emberiség életébe a sátán kísértése hozta el a bűnt. A bűn következménye lett a szenvedés, nélkülözés, betegség és halál. Az első házaspár addig felhőtlen boldogságban élt, akkor romlott meg a családi béke kezdtek egymásra mutogatni, a felelősséget a másikra hárítani Az egész emberiség viseli egész történelme során azokat a büntetéseket, amelyeket Isten az ősbűn miatt kirótt, sőt, a sorsa egyre rosszabb. Hiába a technikai előrehaladás, a világ tekintélyes része éhezik, naponta a világon gyermekek halnak éhen,Káin gyilkossága óta az emberölés egyre vadabbul, felelőtlenebbül terjed. Egyre tébolyultabb eszmék nyomán sodródik a világ alig sejtett veszedelmek felé. A Római Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: Az ősbűn következtében az ember értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett. De honnan van az a gonoszság, amely a kísértő sátánból áradt, és az ősbűnnek oka lett, mikor Isten nem tud rosszat teremteni? Mysterium iniquitatis, a gonoszság titka, hogy az angyalok, akik teremtésük után jók voltak,miért tagadták meg az engedelmességet Istennek,miért mondták:nem szolgálunk,nem engedelmeskedünk.

2013. október 31., csütörtök

385. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.31. Csütörtök

Az ember vágya Isten után

Kevés olyan embert ismerünk a világtörténelemben, mint Szent Ágoston püspök és egyháztanító. Tagastéban (Afrika) született 354-ben. Édesapja, patrícius, pogány volt, de hozzáadták az egyik legvallásosabb, legnagyobb hitű keresztény leányt, Mónikát. Ágoston volt elsőszülött fia. Természetesen kereszténynek akarta nevelni, hiszen tudta, hogy az édesanyák előbb a világra szülik gyermekeiket, de aztán a rövid földi élet idején igyekeznek őket úgy nevelni, hogy hitük és jótetteik alapján a mennyországba fogadja őket az egy igaz Isten. Ágoston nevelése azonban igen nagy feladatnak bizonyult. Ágoston nem akart keresztény lenni. Ő itt a földön akart boldog lenni, úgy, ahogyan a régi pogány Róma legtöbb polgára. Édesanyja buzgón imádkozott érte, és sűrű könnyeit hullatta érte. Végül elmenekült édesanyja mellől. Itáliában is Rómától messze északon, Milánóban telepedett le. Ékesszólást tanított, miközben élte a maga laza erkölcsi életét. Édesanyja azonban kikutatta fia tartózkodási helyét, utána költözött Milánóba. Sírt, imádkozott azért, hogy a fia ismerje meg és szeresse meg Istent. Milánó akkori püspöke, Szent Ambrus, meghallgatta az édesanya panaszait. Ő nagyon jól tudta, hogy a hit óriási kegyelem, és azt válaszolta vigasztalásként: „Édesanya! Ennyi könny gyermeke nem veszhet el!”

Amikor Ágoston negyven éves lett, lakása kertjében sétált. A kerti asztalon könyvet vett észre. Pontosabban meglátta a könyvet, és meghallotta azt a hangot, amelyet édesanyja esdett ki az Úrtól: „Tolle, lege!” (Vedd föl és olvasd!) Tökéletes megtérés. Igazi formája a hitnek:Isten ajándéka, amelyet kiérdemelni nem lehet, hiszen a hit Isten természetfeletti ajándéka. Ajándék, tehát semmivel nem lehet kiérdemelni (megfizetni érte), de ajándékként Isten maga ajánlja. Ágoston írja később, amikor már a „kegyelem doktora” volt: „Intést kaptam, hogy térjek magamba, és azért vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert „te lettél segítőm” (Zsolt 29,11). Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mer ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is. Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetre méltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugároztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam. Ráeszméltem, hogy messze bolyongok tőled, és nem hasonlítok hozzád ezen a vidéken. Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: „Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém”(Szent Ágoston, Liber 7,10. 18; 10,27)

Testvérem!Olvastad ezt az elmélkedést,ne dobd el! Add át másoknak is.

2013. október 30., szerda

384. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.30. Szerda

Kié a világ? Azé, aki szereti.

Nagyon sok gondja van manapság a lelkiismeretes papnak. Jézustól arra kapott küldetést, hogy hirdesse az Isten országát, vagyis az igazságot és a szeretetet. Meggyőződése, hogy ezzel az emberek boldogságát szolgálja. Gyakran tapasztalja, hogy az emberek, több ízben még a hívei is, a hazugság és a gyűlölet szolgálatával próbálnak érvényesülni, tehát a sátán országa rabjai. Nehéz szeretni ezeket a másként gondolkodókat, akik boldogságot remélnek az anyagiaktól, még akkor is, ha nem becsületes módon jutottak hozzá. Könnyen visszakanyarodunk a rabbik tanításához, akik a szeretet parancsát sajátságosan így hirdették még Jézus korában is: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!”(Lev 19,18) Jézus viszont a hegyi beszédben erre tanít: „Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő felkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?” (Mt 5, 43-46) Nekünk tehát küldetésünk van arra, hogy gonoszokat is szeressünk. Akkor most van lehetőségünk ezekre a mostani gonoszokra pazarolni szeretetünket. Éreztetni kell a szeretetet. Természetesen nem úgy, hogy gonoszságaikat megdicsérjük. A szeretet a jónak akarása. Aki a hazugság és gyűlölet ördögi körében él, azzal nem nyugtathatjuk, hogy nagyon jó helyen van, ez az állapot a hasonszőrűek segítségével pompásan virul. Meg kell mondanunk mindenkinek, akihez eljutunk, hogy ez az állapot átmeneti, Isten türelmes és szívesen megbocsát, ha bűnbánatot tartunk, de elszámoltat mindenkit, aki t a jóvátételt elmulasztja. Lehet, hogy csak halála után érti meg valaki, de boldog lesz akkor, ha megtudja,hogy a mi szeretetünk mentette meg az örök haláltól. 


2013. október 29., kedd

383. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.29. Kedd

Kétszeres közösség

A katolikus vallás tanítja, hogy „a mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és a Fiúval, Jézus Krisztussal”.Minket, akik nem lehettünk Jézus földi életében tanítványai, nem élhettünk vele állandó közösségben, a mai asszonyok közül senki sem tud anyagi többletéből Jézus és tanítványai szükségleteiről gondoskodni, nem vagyunk kizárva ebből az isteni közösségből? Nem. A tanítás egysége, a hit fegyelmének közössége, a szentségek kegyelmeinek közössége biztosít bennünket, hogy mi is az ő teljességéből merítünk. A legfontosabbat az Atya és a Fiú közösen kigondolt csodálatos ajándéka, az Eukarisztia biztosítja. Általa ugyanis szívünkbe száll az Isten Fia szent Testével, amelyben egész embersége jelen van, de jelen van az egész istensége is elválaszthatatlanul. Ilyen közösséget sem kigondolni, sem megvalósítani nem tud senki más. Az istenség viszont közös az Atya, Fiú és Szentlélek között, tehát ez a közösség tökéletes és egymással is összefűzi a hívő és áldozó katolikusokat. Nagy baj, hogy a hívők között is kevés az öntudatos testvér. Ehhez ugyanis kell a közösségi tudat ápolása. Segítsünk ezen a hibán!


2013. október 28., hétfő

382. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.28. Hétfő

Egy igazi csata

Igazi csatának minősül életünk nagy próbatétele, amikor nem könnyű szeretni embertestvérünket, ha látjuk, hogy ő valami ok miatt nem hajlandó elfogadni jóakaratú közeledésünket. Szerintem ez nem csata, hanem háború. A csata egy-egy ütközet a háború folyamán. A szeretet elleni vétkekben különösen érezzük Szent Pál megállapításának igazát: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen”(Ef 6,11-12) Az ördögök pedig legkevésbé bírják elviselni, ha Isten gyermekei ragaszkodnak az igazsághoz és őszintén szeretik egymást. Ezért folyik a szeretet elleni küzdelmük, és állandósul a mi harcunk az igazságért és szeretetért, tehát valóságos háborút vívunk egész életünkben.

2013. október 27., vasárnap

381. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.27. Vasárnap

Aki „jobb” másoknál

Vianney Szent János egész életében szent ember volt. Elég sok megaláztatás érte tanulmányai idején, hiszen a teológia igen kemény és sok ágra kiterjedő tanulmány. Felszentelése után is gyámkodni kellett felette, amíg önálló papi beosztást kaphatott. Alázattal viselte tehetsége hátrányait. Urunk Jézust joggal állíthatja példaképül elénk. Jézus két ízben is szükségesnek látta, hogy elmagyarázza a törtető, nagyralátó, érvényesülni akaró embereknek, hogy a szellemi és testi tehetségeket is Isten osztja ki tetszése szerint minden születő személynek. A számon kérés csupán a kapott tehetségekre, lehetőségekre vonatkozik. Jézus istenemberi képességei messze felülmúlják az összes ember tehetségeit. Mégsem dicsekedett ezzel, fölénnyel. Amikor önmagát példaképül állította, így szólt: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű”. (Mt 11,28-30) Csak annyit követelek tőletek, amennyit tehetségetek elbír. Azt viszont joggal megköveteli, amire tehetséget és lehetőséget adott. Egészen bizonyos, hogy igen sok ember sokkal többet és precízebben tudhatna a hit és erkölcs dolgaiból, ha rászorítaná magát a Szentírás rendszeres olvasására, és részt venne hittani továbbképzésen.