2013. október 7., hétfő

361. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.07. Hétfő

Mindenki számára érthető nyelvezet

Amikor a Központi Szeminárium kispapja lettem, énektanárunk a százhuszonhat kispapot maga elé rendelte, és többek között mindenkinek meghallgatta az énekét. Csak azt válogatta be az énekkarba, akit megfelelő hallású és hangú kispapnak minősített. Urunk, Jézus Krisztus a tanítványokat nem így válogatta ki. Igaz, belelátott mindenki lelkébe. Nem ellenőrizte, hogy legalább az ószövetségi hittanból van-e megfelelő előképzettségük, még kevésbé tartott megfelelő artikulációs, hanganyag-próbát. Nevelte tanítványait, majd rábízta irányításukat a Szentlélekre. Utódai, a püspökök és a szemináriumi nevelők. Az ő feladatuk biztosítani a megfelelő szellemi szintet és a fizikai képességeket, amelyek a jövendő szolgálathoz nagyon fontosak. Az egyik fontos követelmény a prédikálás mikéntje. Jézus megparancsolta a tanítást. Nekünk komoly parancs hogy a szentbeszédben tanítanunk kell a híveket. Mire? Az Isten szavára. Az Anyaszentegyház előírja, hogy a szentmisében milyen szentírási részleteket kell felolvasnunk. Ezzel akarja biztosítani, hogy az egész kinyilatkoztatást ismerjék meg a hívek is, és minden igazság is kellően meg legyen magyarázva. Bele kell állítani a kor és a hely kereteibe. Nem szabad levegőben lebegtetni, mint a meséket: Hol volt, hol nem volt. A teológia és történelem nehezebb problémáit őszintén és megalapozottan kell előadnunk, hogy hallgatóinkban ne maradjanak kételyek, és meg tudják védeni a kinyilatkoztatás tényeit, Egyházunk tanítását a rosszakaratú kritikák ellen. A legkisebbeknek is a tiszta igazságot kell tanítanunk, amilyen szinten megértik, de igazán.

Mária jelenések VIII.



A fatimai titkok

1.A pokol látomása

Maga a Szűzanya is adott jelet a vezeklésre:Látomásban megmutatta védenceinek a pokolban szenvedőket: „A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő. átlátszó széndarabok. Mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott. A tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett Mennyei Atyánknak, aki első megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől”.

2013. október 6., vasárnap

Mária jelenések VII.



Fatima Portugália kicsiny települése. Az ország a XX. század elejére annyira tönkrement, hogy az akkori világszövetség gyámság alá akarta helyezni. 1914-ben kitört az I. világháború, és azt is megsínylette az ország. Ebben a környezetben jelent meg a Szűzanya három kisgyereknek: egy fiúnak: Francisco Marto (akkor 9 éves, élt 1919-ig), és két kislánynak: Lucia de Jesus dos Santos, (akkor 10 éves és unokanővére Francisco-nak, élt 2005-ig); és Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig, unokahúga Francisco-nak).

A Szűzanya 1917.május 13-án jelent meg először a három kisgyereknek Cova da Iria-ban, ami kis helység Fatima mellett. A gyerekek nyájukat őrizték. Délben elimádkozták a rózsafüzért, azután az ott található kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen nagy, sugárzó fényt láttak. Villámnak vélték. Esőtől tartva elhatározták, hogy hazamennek. Ám rögtön egy másik villám világította meg kissé távolabb a helyet lent. Ott akkor egy kis tölgyfabokor állt, ma pedig a kis jelenési kápolna található. A gyerekek ott láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a napnál, és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a kis pásztor-gyerekeknek, hogy sokat kell imádkozniuk. Aztán meghívta őket, hogy öt egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek oda, Cova da Iriába. A gyerekek megfogadták, hogy jönnek szorgalmasan. Ennek az ígéretnek a gyerekek becsületesen eleget is tettek. Maga a Szűzanya örömmel látogatta Cova da Iriát. Portugália akkoriban nem volt vallásos. Még ezeket a kisgyereket is meg akarták ijeszteni a marcona felnőttek. Egy alkalommal még azt is megtették velük, hogy hivatalos kikérdezésre is azon a napon és órában rendelték be őket Outrem polgári prefektusa elé, hogy augusztus 13-án a déli rózsafüzér elmondása után ne tudjanak Cova da Iria-ba eljutni. A Szűzanya tudva ezt pótolta a találkozást, megjelent nekik augusztus 19-én Cova da Iriától nem messze, Valinhos település mellett.Mi volt a célja a Mária-missiónak Fatimában? Nyilván ugyanaz, mint La Salette-ben: figyelmeztetni, hogy nagyon rosszak az emberek, meg kell térniük, különben Isten büntetni fogja a világot. Ennek elkerülése érdekében sokat kell imádkozni. Itt is, mint La Salette-ben és Lourdes-ban a rózsafüzér mindig ott volt a Szűzanya keze ügyében. Ha nem is mondta együtt a látnokokkal, de pergette a rózsafüzér szemeket az ujjaival, jelezve, hogy részt vesz az imában, és tudja, mennyit imádkoznak a szíves résztvevők, mit ajánlhat fel a Mennyei Atyának. Az imádság mellett kérte, hogy ajánljanak fel vezekléseket is a bűnök bocsánatáért. Francisco nem volt tisztában azzal, hogy mi az a vezeklés, amit ő is elvállalhat. Közben egy csalán bokorhoz nyúlt véletlenül. Amikor ijedten kapta el a kezét, a kislányok állították neki: No látod, ez kellemetlen, fáj, tehát felajánlhatod engesztelésül, ha megcsíp a csalán.

360. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.05. Szombat

Az individualizmus kihívása

Nagyon nehéz a papnak ezt a témát tökéletesen kezelnie. Közösségben kell élnie paptársaival, akik előbb utóbb plébánosok lesznek, vagy még magasabb egyházi méltóságra kerülnek. Abban az állapotban meg kel őrizniük az egyéniségüket, hiszen a Gondviselés éppen azért irányította oda, mert ott éppen rá van szükség: a tehetségeire, a lendületére, lelkületére, összegezve az egyéniségére. A hívei is erre számítanak addig is, amíg kisebb felelősségű beosztása van. Kisebb a hajó vagy nagyobb, a vezetése egész embert kíván, az adott veszélyek, döntési kényszerek mindig teljesen felelős egyént követelnek. A döntéseket meghozni sosem elég csak egyes körülményeket megvizsgálni, mert a közösség mindig közösség marad, az igazság és a szeretet, vagyis Isten országa helyi vetületben is mindig a mások boldogításában valósul. Az egyesek sosem kerülhetnek annyira előtérbe, hogy veszélyeztessék a közösséget. Itt valóban nagy szükség van az okosság erényére.Professzorom nem ok nélkül hangoztatta: „Okosság nélkül nincs erény”. Vagyis amit itt és most kell eldöntenem a végső cél érdekében, de minden apró részlet javára is, azt nem lehet az okosság nélkül elintézni.

Mária jelenések VI.



A Szűzanya minden látogatásakor a teljes rózsafűzért elimádkozta Bernadette-tel.

Ezért esténként a zarándokok és a járó betegek a Gave mellett gyülekeznek. A kórusból valaki saját nyelvén mondja az Üdvözlégy imádság kezdetét, a választ mindenki egyszerre mondja anyanyelvén. Mindenki égő gyertyát visz. Bernadette Soubirous sokat harcolt, hogy higgyenek neki. A csodákról könyv jelent meg "Cent ans de miracles a Lourdes" címmel.Bernadette huszonkét éves,amikor belépett egykori hitoktatónője rendjébe, a Nevers Saint Gilgard kolostorba. Egykori tanítója lett a novícia-mesternője. Ugyanolyan kemény volt hozzá, mint tizenéves korában. A Rend kórházában ápolónőként dolgozott. Mások talán többet dolgoztak nála, de édesanyja gyógykezelésre teremtett kezét örökölte, és minden rosszullétnél őt hívták a betegekhez. Hamarosan daganat jelent meg a térdén, de nem gyógyíttatta magát. Amikor megkérdezték, miért nem mossa a barlang vízével, azt válaszolta: a forrás nem nekem fakadt.1879. április 16-án halt meg. Szerzetesnői ruhájába öltöztetve fektették a kolostor kriptájában a földre. Huszonöt év múlva a boldoggá-avatás kemény vizsgálatai megkívánták, hogy bontsák fel a koporsóját. Az egyházi hatóságok a koporsót két orvos jelenlétében nyitották fel. Bernadette úgy feküdt a párnákon, mintha aludnék. A teste teljesen épp volt. Egy szemtanú beszámolója:„Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna. 1919. április 3-án a ruháját kicserélve visszahelyezték a testét a cinkkoporsóba. Erre a hírre azt kezdték terjeszteni, hogy a püspök balzsamoztatta be Bernadotte testét, hogy a Lourdes-i kegyhely híre még nagyobb legyen. 1925. április 18-án boldoggá avatása előtt újra felbontották koporsóját. Ugyanazt tapasztalták, mint az első felnyitáskor. Ekkor már üveg-koporsóba helyezték, és azóta a kolostor templomában mindenki megcsodálhatja, hogy körmei olyan rózsaszínűek, mint egy egészséges fiatal lányé.1933. XI. Pius pápa szenté avatja Bernadotte-t. Magyarországon hamarosan elterjedt a Lourdes-i események híre. Sokan zarándokoltak évről-évre Lourdes-ba. A templomokban vagy a templomkertben Lourdes-i barlangot építettek, benne a Szűzanya és Bernadette szobra. Február másodikától szent kilencedet szoktak tartani. 1992-ben II.János Pál pápa Anyaszentegyházban az első jelenés napját a betegek napjának nyilvánította. Az ünnepet triduummal vezetik be és az ünnepnapon mindenkinek, aki betegségben szenved, a szentmise elején a pap kiszolgáltatja a betegek kenetét. Lourdes a világ legnagyobb búcsújáró helye, ahol a legtöbb beteg keresi a reményt a gyógyulásra, ahol mindenki meggyógyul.