2013. szeptember 21., szombat

A MAGYAROK NAGYASSZONYA



Elhangzott A MAGYAROK NAGYASSZONYA tiszteletére szentelt templomok közös lelkigyakorlatán 2013.szeptember 21-én.

Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István királyunk példájára

BEVEZETÉS.

Honfoglalásunk 896-ban történt a vérszerződésben közös fejedelemnek megválasztott Árpád vezetésével. A Kárpát-medence abban az időben szabad terület volt, nem uralta egyetlen nép, bár nem volt lakatlan. Néhány év múlva a környező népek közül a Nyugat-Római császárság rádöbbent, hogy azt a területet, amely nekik terjeszkedésre tartalékul szolgálhatott volna ez a keleti nép elfoglalta. Őseink közel száz nyugati kalandozása néhány kivétellel eredményes volt: hadi győzelmek sorozata, gazdag zsákmányszerzés volt. A keresztény lakosság belevette a Mindenszentek litániájába, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Mert féltek tőlünk. Az augsburgi és a riadei csatára felkészültek. Vereségünk rettenetes volt. Tudtunkra adták, hogy ez a földrész keresztény népek hazája. Le kell telepedniük a magyaroknak is, alkalmazkodniuk kell a környező országok dolgos életmódjához, és jó lenne, ha a keresztények hitét és erkölcsi felfogását elfogadnák. Géza nagyfejedelem megértette az idők szavát. Nekilátott a változtatásoknak, amelyek szükségeseknek tűntek: a törzsek helyett egyetlen nemzet és ország legyen, halász, vadász életmód helyett munkavégzés, felvenni a keresztséget, a keresztény hitet és erkölcsöket. Mindez gyökeres változást követel, nehéz munka várt a fejedelemre és utódaira. Neki pedig nem született fia, aki a törzsi törvények szerint követhette volna az uralkodásban, így félni lehetett, hogy olyanra száll a hatalom, aki nem érti meg az idő és a helyzet parancsát, akkor pedig a törzsek kihalnak.

Isten ad bizalmat.

Az egy igaz Isten azonban nemcsak az egyének, hanem a népek útját is öröktől fogva igazgatja. A magyarság sorsát is egyedül Ő igazgatta, Ő vezérelt bennünket ide, érlelte meg idejekorán a változás idejét és módját. A gondjaiban-félálomban vergődő fejedelem előtt csodálatos látomás bontakozott ki Ranzani írása szerint: „Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál meg, Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok. Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered az Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”. (Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum, Tomus I.583-584) Szűzanyánk felfedi Gézának a nemzet jövőjének titkát: Isten terve szerint át kell alakítani a magyarok gondolkodását. Végleges országra van szükségük; a vándorélet helyett le kell telepedniük; földet és ipart kell művelniük és fel kell venniük a kereszténységet. Mindezt a fia fogja királyként végbevinni. „Géza álmából felocsúdva, hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában előadott”. (u.o.) Okos és istenfélő ember volt. Tudta, hogy Isten az Ura térnek és időnek.

346. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.21. Szombat

Krisztus szemével

A felebaráti szeretet igen nagy érték. Valaki, aki nem tartozik nincs lekötelezve nekem, észreveszi, hogy rászorulok a segítségére, azonnal jön és segít. Ha nem a saját jóindulatát követné, mert esetleg van ellenem valami kifogása, kellemetlen emlék felhősíti e a szeretet szemét, akkor a szeretetnek magasabb szempontot kell keresnie: Most nem a magam szemével nézek a rászorulóra, hanem Jézus szemével. Jézus minden esetben összeráncolhatná a homlokát, ha akármelyikünk emelné feléje a kezét esedezve a szeretet irgalmáért. Akár régen, a megváltás három órás kereszten töltött szenvedésében nézet rám a történelem ködén keresztül, és látott meg bűneim fogságában, akár most a kétezer évvel későbbi állapotomban, a gyerekkori keresztelésem kegyelmei után elkövetett bűneim árnyalják be mindent igazságosan látó szemét. Együtt látja jelenlegi szorult helyzetemet testvérietlen tetteimmel együtt, mégsem fordul el tőlem. Megadja, amiért esedezem, mert látja, hogy lassan-lassan megtisztulok önzéseimtől, és próbálok olyanná válni mint Ő. Tanuljunk az édesanyáktól krisztusi szemmel nézni: „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot, Messiást hirdető különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, De anyám úgy rakta rám a pólya-rongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot” (Mécs László: A királyfi három bánata)

2013. szeptember 20., péntek

345. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.20. Péntek

Fiatalok és idősek

A természet rendje, a fiatalabb követi az idősebbet. A plébánosok általában öregebbek a melléjük helyezett káplánnál. Nekik kettejüknek van igazán megvalósítani a papi egységet, testvériséget, közösséget. Ők együtt élnek. Az élet akkor igazán egészséges a természetes családoknál is, ha több generáció él együtt, és mindegyiknek az a célja, hogy szolgálja feltétlen szeretettel a másikak javát.A papi házban, ahol legalább két generáció egy-egy tagja van jelen, akkor lesz áldás és béke az együttesen, ha így fogják fel küldetésüket. Első plébánosom néhány év múlva bevallotta, hogy nem szerette soha a ferenceseket. Őt nyugdíjasként hozta vissza aktív szolgálatba a megyésfőpásztor, amikor a ferenceseket deportálták. Én, a másodkáplán, szintén ferences voltam egykori rendtársam és főiskolai tanárom mellett. Soha nem vettem észre főnököm önkéntes, később tett nyilatkozata előtt, hogy nem kedvelte a rendemet. Ugyanekkor viszont azt is bevallotta, hogy amikor mindkét ferences káplánját elhelyezték, óriási különbséget fedezett fel a mi javunkra. Most utólag hálás vagyok neki is, a Gondviselésnek is, hogy közösen értékelni tudtuk egymást. Voltak egyházmegyés főnökeim is néhányan. A tiszteletet és szeretetet igyekeztem megadni, és hálás vagyok nekik most is. Mindegyiktől tanultam valamit.

2013. szeptember 19., csütörtök

Böjte Csaba tanévkezdő gondolatai




Böjte Csaba tanévkezdő gondolatai

Kezdődik a tanév! Neked mint pedagógusnak hinned kell, hogy minden gyermek a Teremtőnk drága ajándéka. Jelszónk: a mi Istenünk selejtet nem teremt! Ez az élő hit ragyogjon ott az arcodon! Tudnod kell, hogy növendéked rád emeli a tekintetét, olyannak ismeri világát, amilyennek szemed tükrében látja önmagát! Bízzál a diákban, és bízzál magadban, lehetetlen feladatot nem ad az Isten!
Egy gyermek mikor bekerül az otthonunkba, legtöbbször tele van feszültséggel, félelemmel, haraggal. Ilyenkor a jó nevelő első dolga, hogy a rábízott gyermek háborgó kis szívét megnyugtassa. Jó szóval, meleg, habos fürdővel, finom vacsorával, fehér puha ággyal hamar célba lehet érni. Lassan  a gyerek megnyugszik, elkezd bizalommal mosolyogni, a kérdésekre válaszolgatni! A békés, meghitt környezetben szelleme elkezd kíváncsian nézelődni, és mind a kis csiga csápjai, a gyermek tudata, figyelme lassan megnyílik, ráirányul környezetére. Isten mardosó éhségként helyezte belénk drága ajándékát - a kíváncsiságot, mely nélkül földi létünk elposhad, ez a kibontakozás motorja, a pedagógus legfőbb szövetségese!
A gyermek feláll és bátortalanul megtesz néhány lépést, majd egyre nagyobb lendülettel kezdi felfedezni új környezetét. Benéz a szobákba, kihúzza a fiókokat, ismerkedik a barátságos, békés világgal. Ezt látva a pedagógus nyugodt, biztos kézzel elkezdheti tanítani, nevelni a rá bízott kis életet. Az első cél az, hogy a kis jövevény önállóan el tudja látni önmagát, ütközés nélkül tudjon közlekedni a világában! Nagyon fontos, hogy tudja bizalommal táplálni fejlődő testét, szellemét, hogy felfedezze belső lelki világát, annak igényeit elkezdje tiszta értékekkel gazdagítani. A jó nevelő úgy oktat, nevel, mind a szakács: egy svédasztalra szépen feltálalja azokat az értékeket, melyek a gyermekek számára fontosak, figyel a külalakra, mert egy tananyagnál nem elég, hogy igaz vagy hasznos, hanem az is lényeges, hogy kívánatos, vonzó, a diák számára fogyasztható, feldolgozható legyen!
A gyerekek hihetetlenül hamar tanulnak! Csodálatos pedagógiai türelemmel szemlélni a testi, szellemi, lelki növekedést, kibontakozást, egy jó iskolában igazából minden nap egy új születés! Ekkor még sem a gyermek, sem a pedagógus nem tudja, hogy a nagy Isten milyen ajándékokat rejtett el a tanuló szívébe, értelmébe! Ennek felfedezése a legcsodálatosabb, egy pedagógiai kaland, igazából ezért érdemes tanárnak, nevelőnek menni! A diák, de a tanár is aranyásó, minden egyes találkozás alámerülés a tárnába, mely valahol magában rejti a kincset melyért érdemes volt megszületni, világra jönnie a gyermeknek és neked is, hisz általad születik a növendéked tehetségéből mindaz mi mozgásban tartja, szebbé teszi a világot.  Kíváncsian dolgoztok, tanítva tanultok s a napok ahogyan peregnek mindketten reményben égtek! Talán ma lesz az a nap, melyen felcsillan a talentum, az a drága érték, melyet a rád bízott életben rejtett el az Isten? A jó pedagógus észreveszi, ha a gyermek kószáló figyelme sokkal többet időzik a fizika, a természet titkai között, mint máshol, vagy talán dalolni, énekelni szeret és ehhez csodálatos hangot is kapott ajándékba. Tovább kell menni az iskola zegzugos útjain, nem kell kapkodni, csendesen térképezzétek fel, mi van a növendékben? Lám játszva tanulja a nyelveket vagy talán inkább a számok világában kószál játszi könnyedséggel?  Lehet, hogy hatalmas empátiával hajlik le a bomló virágokhoz, a tipegő kis állatokhoz, vagy éppen a beteg társaihoz? Kis felvillanásai a mélyben rejlő kincseknek elég ahhoz, hogy céltudatos munkába kezdjetek. Te vagy az edző, s ha jól dolgoztok, növendékedből mindkettőtök dicsőségére bajnok lesz! A bajnoka mellett a tanár is ott áll a dobogón!
Sok-sok értéket halmozhat fel Alkotónk a gyermekeinkbe! Minden kincsnek kiaknázásához nem elég egy élet, de ez nem gond, mert örök életre teremtett lények vagyunk, ezért a célok hierarchiájának felállítására fordítsátok figyelmeteket. A megismert, felfedezett talentumok kibontakoztatásának sorrendjét el kell dönteni! Ide hatalmas alázat kell, a cseperedő növendék legtisztább belső vágyai kell, hogy irányt mutassanak. Isten nem rángat, nem akar erővel megtömni, mint a ludat, Ő szabadon szeret! Mennyei Atyánk azt akarja, hogy azt a lányt vedd el, akit legjobban szeretsz, aki mellett szárnyaid nőnek és úgy érzed, hogy érte le tudod hozni az égről a csillagot. Egészen biztos, hogy a hivatás, a mindennapi munkánk kiválasztásánál Isten ugyanígy vezet! Szerelmed mellett is van küzdelem, de ez a munka örömteli együttlét! A megtalált hivatás végzése is verejtékes, de azt vállalva örömmel tölti el a fáradság testedet. Tudnod kell, hogy a benned lévő értékek megszülése is vajúdással jár, de ez a szülés téged gazdagít, az általad világra hozott szellemi, lelki, anyagi érték boldoggá tesz, gazdagságod értelmet ad az iskoládnak, az eltelt évek munkájának!
Ez a tanév, nem robot, hanem hosszú tanulásnak szentelt éveid megkoronázása! Gyöngyhalász vagy, s most drága kincsedért alámerülsz! Céltudatosan keresd, hozd felszínre a te és a rád bízott gyermek életét megváltoztató értékeket! Képes vagy rá! Merd vállalni az iskolát! Az oktató, nevelő munkádtól szárnyat bontó fiatal magasba tör és diadalmas erővel felemelkedik! Élete minden gyümölcse a tied is, hisz te is ástad a kutat, melynek vize életet ad! Minden pohár víz, mit nagyra nőtt gyermeked szeretettel másnak ad, azt az Úr neked is megfogja köszönni, ebben biztos lehetsz!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok egy nagyon boldog, eredményes tanévet az otthonainkba felvett diákoknak, és az őket szeretettel nevelő tanároknak, pedagógusoknak!
Sok szeretettel,
Csaba testvér


344.nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.19. Csütörtök

A szeretet lendülete.

A papokat az Egyház Krisztus titokzatos Testének szolgálatára szenteli. Minden tagnak, a legkisebbnek látszónak is igen komoly szerepe van az egész szervezet életében, mint a fejnek és a testrészeknek együttműködése is múlhatatlanul szükséges a testünk életében. Fej nélkül nincsen élő emberi test. Pap és hívek közössége nélkül nincsen élő egyházközség. Ha a hasonlatot tovább folytatjuk, akkor erőltetés nélkül megértjük a Krisztus misztikus Teste helyi szerveződésének, működésének fontosságát. Az apostol ugyan az egész Egyházra vonatkoztatva ismerteti ezt a megfogalmazást, de miért ne lehetne, sőt mondhatjuk, miért ne kellene ezt a legkisebb egyházi közösségre, az egyházközségre is alkalmazni? A jól megszervezett egyházközségek nélkül nincsen jól működő egyházmegye, erős hitű és jó erkölcsű egyházmegyék nélkül nem lehetne egészséges katolikus Egyház. Nem kell összekeverni a fogalmakat. Hányszor elhangzott különféle tanulmányainkban ez a bölcs kifejezés: egy előírás itt jól bevált, a másik területen is beválhat, de figyelembe kell venni az eltérő körülményeket, és ahhoz kell alkalmazni a részletkérdéseket. A pap ne olyan fej akarjon lenni, amely csak utasítani akar. A fej előbb begyűjti az ingereket,kialakítja a szervezet működéséhez vagy védekezéséhez legmegfelelőbb rendelkezéseket, és azokat megfelelő eszközeivel postázza. Legyen megfelelően felkészülve, kiegészítve mindezt a kegyelem világával, akkor lendületes élete lesz közösségének az igazság és a szeretet kívánalmai szerint

2013. szeptember 18., szerda

339. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.14.Szombat

A földi javakban való részesedés

„Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásnak fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Azt mondta tovább az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból. Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiből (ís) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (Ter 2,1. 15-18. 22-24) Íme, milyen csodálatosan szép teológiai alapvetés a mai elmélkedéshez! (theología = Isten beszéde és beszéd Istenről) Isten kimondja, hogy Ő, a Teremtő, az Úr, hogy rendelkezik a világ javairól. Odaadja a férfinak, de nem kizárólagosan. Legyen felesége, akivel mindenen osztozzék: az Istentől kapott vagyont tegye közössé. Ne csak vagyonukat, de a testüket is osszák meg együtt a gyermekükkel, majd ők örökösei lesznek a szülők vagyonának is. Jézus Krisztus testvérei lesznek az emberek, amikor a keresztségben az Atya gyermekeivé fogadja őket, és osztoznak az Atya teljes örökségén Jézus Krisztussal együtt(Róm 8,17)

340. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.15.Vasárnap

Mindenkivel váljunk eggyé!

Urunk, Jézus Krisztus eljövetelének célját Szent Pá apostol ragyogóan megfogalmazta és ránk nézve is követendő például állította egyik levelében: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nm tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”.(Fil 2,5-8) Sokan azon ütköznek meg, hogy ha már keresztre feszítve akart meghalni, hogy így vállalja a nemzetéből való kitaszítottságot, miért engedte meg, hogy két gonosztevő között feszítsék meg. Könnyű a válasz az előbbi apostoli megnyilatkozás ismeretében: mert egy lett közülünk, akik közé emberségük rangján a két gonosztevő is oda tartozik. Amíg mi, most élők, a minket lenéző, kifosztó, sanyargató embereket hihetetlenül nehezen viseljük el, Ő a legfélelmetesebb réteg képviselői közé akart kerülni halálában, mintegy azt jelezve: visszavonhatatlan az elhatározásom. Így is érzékeltetni akarja, hogy küldője, az Atya, mennyire szereti eltévedt gyermekeit, milyen komolyan veszi az ő üdvösségüket: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot”: (Jn 12,44-47) a papjainak is ezt a lelkületet ajánlja. Kezükbe adta a hatalmat, hogy az Ő véres áldozatát naponta, minden kor minden emberének üdvösségére tegyük jelenvalóvá vérontás nélkül, de teljes értékkel. El kell mondanunk az átváltoztatás utolsó szavaiként önmagunk és jelen lévő hűséges híveink figyelmeztetésére: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”

341. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.16. Hétfő

A szeretet arcai

Az arcom lehet érzelmi életem tükre. Ebben az esetben is eleget tudok tenni a Római levélben (12,10.5-17) felsorolt kívánalmaknak, hiszen nem képmutatásra kaptunk felszólítást, hanem arra, hogy éljen a lelkünkben a szeretet, és annak minden csodálatos megnyilvánulása ragyogjon fel arcunkon. Az ember arra vár, hogy papja tiszta szeretete ragyogjon rá, töltse el a krisztusi mélységek nyugalmával. A hányatott lélek tengerszemet szeretne látni a szemünkben, amely mély, tiszta és benne tükröződik a kék ég nyugalma. Ez csak akkor lehetséges, ha a bennem élő Isten ragyog be engem, és árad át a másra, a testvérre. Azért kell elmélkedni, a szentmise krisztusi önfeláldozását átélni, a benne rejlő energiákat testvéreink felé indítani, hogy a kegyelem árja semmisítse meg az egyéni és kollektív bűnöket: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21) Ha mindenkit el akarunk árasztani kegyelemmel, magunknak is bővelkednünk kell benne. Ebben a világban, amelyben ordítanak a színes plakátok, bömbölnek a hangszórók, vonaglanak örömöt mímelve a csapatok, a mi Krisztusból fakadó örömünk, igaz szeretetünk győzni fog. Egy szomorú temetésen beszélt rendtársam. Nem tudom, beszédéből kit mi ragadott meg. Egy kisfiú talán nem is értette, mi történik itt igazán, de a szemét le nem vette az atyáról. Valaki megkérdezte: Mit néztél annyira? Tiszta szemű válasz: Ennek a bácsinak olyan jó nézni az arcát. Legyen olyan jó nézni örömben, bánatban a mi arcunkat is! Mindjárt más lesz a vallásos élet.

342. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.17. Kedd

Újfajta pasztorális terv

A pasztorális terv vagy új plébános elgondolásait, lelkipásztori tennivalóit összegező tervezet, vagy a régi lelkipásztor időközben felmerült gondok megoldását célzó szándéknyilatkozata. II. János Pál pápa a harmadik évezredre óhajtotta összegyűjteni a legfontosabbnak látott tennivalókat. Erre bizony nagy szükség volt. Bármennyire is tiszteletreméltó volt az Egyház törekvése minden időben, hogy a hitet, annak igazságait magyarázza, az sem volt elégséges a múlt század idején nálunk, Magyarországon. A kommunizmus halálos ellensége volt az istenhitnek. Ezért kíméletlen akadályokat gördített mind a hitoktatás elé, mind pedig a vallás gyakorlása útjába. Az iskolában csak az tanulhatott hittant, akit a szülei az előző iskolaév bezárása után kijelölt egy délután és az azt következő nap délelőttjén beírattak. A többi kisiskolásnak engedélyeztek elsőáldozási előkészítő címén nyolc hétre heti két óra templomi oktatást. Bérmálásra négy hét, heti két órás oktatás járt. Ezen a szégyenletes állapoton valamelyest könnyítettek 1989. után. A kereszténység a szeretet vallása is, nemcsak az isteni igazságoké. 1953-ban kezdtem el a hitoktatást általános és középiskolákban. Húsz év múlva jelent meg az első olyan általános iskolai hittankönyv, amelyben volt egy lecke a szeretetről. Azóta sem találkoztam olyan gyónásra előkészítő lelki tükörrel, amelyben ezt a kérdést tették volna fel. Életed legfontosabb, Isten által számodra készített élettervét, mások kötelező boldogítását hogy teljesítetted? Mert az életünk első, idővel mért szakasza kizárólag arra való, hogy érdemeket gyűjtsünk a második, örökkévaló szakaszára: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is" (Mt 6,20-21) Az örök boldogságban mindenki akkora boldogságot kap intenzitásban, amennyi boldogságot (önzetlen szeretetet) adott másoknak. A boldogság hosszúsága egyforma minden üdvözültnek: időtlen, örökkévaló. A tartalma sem több, sem kevesebb, mint amit vissza nem fizetett szeretetgyakorlatainkkal itt a földön összegyűjtöttünk. Isten az egész elkótyavetyélt életünk minden bűnét pillanat alatt megbocsátja, ha megbánjuk. Igaz, a büntetéseket le kell vezekelni odaát, de, aki még idejében bűnbánatot tartott nem kárhozik el. Viszont az isteni szeretet-terv elhanyagolt lehetőségeit semmivel pótolni nem lehet. Örülök, hogy szentbeszédekben, gyóntatószékben fel tudom hívni a figyelmet Szent János apostolra, aki a szeretetből következteti le a tökéletes istenismeretet:
„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!" (Jn 4,7-11) Úgy vélem, ha a világon segíteni akarunk, ezzel az új pasztorális gondolkodással kell kezdenünk.

343. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.09.18. Szerda

Ami igazán számít

Nagyon szép elhatározás, hogy Isten szolgálatára szenteljük az életünket. Kérdés azonban, hogy ezt komolyan vesszük-e? Nagyon csodálkoztam ifjú pap koromban egyik idősebb paptestvér bölcsességén, amivel a papok szolgálatra készségét fogalmazta meg: Az első önálló plébániát Isten adja. Ilyenkor a kápláni státus után alig várja a beosztott, közvetlen engedelmesség fordulataiban edződő pap, hogy a maga képességei szerint, lehetőleg jobban tudja szolgálatát kialakítani. Bárhová kap diszpoziciót (az egyházmegyei hatóságtól kiadott helyezés), örömmel fogadja. A második plébániát, folytatta testvérünk, a püspök adja. Akkor már van rálátása, hogy fiatal papja hogyan birkózott meg egy kisebb plébánia ellátásával, nyugodtan bízhat rá nagyobb feladatokat is. A harmadikat az ördög készíti elő, mert a javakorbeli pap már maga is lát eredményeket addigi munkásságában, úgy érzi, hogy már válogathat érdemei alapján a megürülő nagyobb helyekben. (A magürült plébániákat meghirdették abban az időben) Megpályázza tehát a neki tetsző helyet. Sok igazság ebben a papi megfigyelésben. Két éves szolgálatom volt első kápláni helyemen. Váratlanul diszpoziciót kaptam egy kis faluba káplánnak. Nagyon rosszul esett, hogy el kellett hagynom tanítványaimat. Még rosszabb érzés töltött el, amikor megtudtam, hogy nálam idősebb paptársat addigi nagyobb városi káplánságból állami parancsra el kellett helyezni, az én helyem volt még megfelelő a számára. Két hónap múlva új helyemen megürült a plébánosi beosztás. Az én volt helyem a kollégának nehéznek tűnt, falusi plébánosság már elfogadható volt a számára, csomagoltunk. Visszakerültem a dombmászós, de nekem kedves volt helyemre. Mennyi hasonló diszpozició következett még! Mindegyiket elfogadtam. Hála értük Istennek!