2013. augusztus 24., szombat

318. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.24. szombat

Az evangéliumi szépség elragad

Romlott világban élünk. Azok, akik szenvednek e miatt, szíves örömmel változtatnának ezen a helyzeten, hiszen tudják, hogy a romlottság boldoggá nem tett, és nem is tesz senkit. A papok eleve olyan környezetben nőnek fel, hogy nemcsak a fegyelem erejével legyenek védve a romlott, isten nélküli és erkölcstelen környezettől, hanem a biztos és örökké érvényes igazságok meg a kegyelem természetfeletti ereje olyan mértékben szolgálja a lelki immun-rendszerüket, hogy átvészeljék a lelkileg veszélyes időszakot, és érett emberekként kerüljenek a plébániákon keresztül a hívek közé. Ott nekik kell segíteniük a sérült, előbb-utóbb közömbös vagy egyenesen boldogtalan testvéreiket. Nagy lehetőség nyílik elrettentő módszerekkel kísérletezni,de mennyivel célravezetőbb, ha megmagyarázzuk az evangéliumból vett gondolattal az igazságot: „Vannak eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek,aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné; és vannak eunuchok, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg”. (Mt 19,12)

2013. augusztus 23., péntek

317. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.23. péntek

Megjeleníteni Krisztust

Jézus megtestesülését, földi működését, a megváltást és üdvözítést az Atya akarata szerint vitte végbe. Ezzel az engedelmességgel tökéletesen kiengesztelte az Atyát az ősszülők és a többi ember vétkeiért, amiknek a gyökere az engedetlenség: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát,engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.Ezért Isten felmagasztalta őt”(Fil 2,5-8) A megváltás befejeztével vissza kellett mennie az Atyához: „Most elmegyek az Atyához, aki küldött engem. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”. (Jn 16,5-8) „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké”(Jn14,16) „Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok”(Jn 14,18) „Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben”(Kol 3,2-4)

2013. augusztus 22., csütörtök

316. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.22. csütörtök

Egymásnak tagjai vagytok

Szent Pál apostolban fogant meg csodálatos meglátásként az a jézusi igazság, hogy a keresztség szentségének felvételekor a Mennyei Atya gyermekei lettünk, Krisztusnak testvérei, Isten örökösei, Jézusnak társörökösei. Mindnyájan egy titokzatos közösséget alkotunk, amelyben a fej Krisztus, mi pedig valamennyien tagok vagyunk. Mi ennek az értelme? Nem vagyunk senkivel test szerint összenőve lényeges testi közösségben, mint a sziámi ikrek. Mindegyikünk teste, lelke és egyénisége sértetlenül megmarad személyi tulajdonnak. Amit adni tudunk, mindig személyesen adjuk, mindig friss ajándékként. Nem csak olyan formán tartozunk össze az Újszövetségben, mint ahogy a zsoltáros örvendezik az Ószövetségi közösség együttlétében: „íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek! Olyan ez, mint a fejen a drága kenet, mely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán, és lecsordul köntöse szegélyére. Olyan, mint a Hermon harmata, mint a Sion hegyére hulló harmatcsepp. Mert ott ad áldást az Úr, és életet mindörökre”. (Zsolt 133,1-4) Ez a közösség önmagában drága kincs, amely méltó arra, hogy cseppekben, mint a kenet, vagy óriási vidékeket dúsan elárasztó harmat gyanánt hull ajándékként, kegyelemként a lelkileg összetartozókra. Külső isteni ajándék. A keresztség alkalmával valami csodálatos esemény történik. A megkeresztelt integrálódik Krisztus közösségébe annak javára. Hozza magával teste-lelke természetes kincseit, Istentől közvetlenül vagy a szülők közvetítésével ajándékozott tehetségeit. Ezeknek önállóan is az volt a küldetésük, hogy amit a születésben örököltek, azt fordítsák mások, a melléjük rendelt emberek javára. Ezeket a keresztség kegyelme, a megszentelő kegyelem felemeli az isteni rendbe, a természetfeletti síkra, tehát új értékrendbe viszi. Így lép kapcsolatba a krisztusi testtel, vagyis a kegyelmi közösséggel. Megszentelt egész önmagát ajánlhatja immár a közösség javára. Így veheti igénybe az erőtlen, a betegedni kezdő, a nagyobb erőfeszítést, mások segítségét igényelve elvállaló az én, te és ő erőtöbbletünket. És természetesen így nyerhetjük el testvéreink gyors segítségét mi is. Mint az emberi testben a testrészek teszik egymás között rendeltetésük szerint.

315. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.21. szerda

Azért beszélünk, mert megtaláltuk.

Nemcsak nehéz, de néha szinte lehetetlen a fiatalok számára keresztényként élni. A keresztény név krisztusit, Krisztushoz tartozót jelent (christianus). A papok Szent Pált követve ismétlik: „Legyetek a követőim, mint én is Krisztusé”(1Kor 11,1)Az ateista nevelés rengeteget rontott a régi keresztény és magyar öntudaton, kultúrán és nevelésen. Ahol a hivatalos állásfoglalás a szavak értelmének kiforgatása és nem az igazmondás, ott a gyerekek is könnyen rászoknak erre. Jézus pedig ezt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn 14,6) Az élet, amely mindig boldogságot jelent mind a természetes, mind a természetfeletti síkon. Mind a testi, mind a lelki életre értendő kijelentés. Nem mindig azonnal mérhető le, de az élet hosszú távú verseny. Az élet mindig erőfeszítést kíván. Cikázó pillangókra mutatott rá a szakértő: Milyen gyönyörű mozgás, úgy-e? Pedig ez nem játék, hanem állandó önvédelem. Jézus az igazság: minden szava igaz, tehát megfelel a valóságnak,az egész élete, tanítása, léte és lényege igaz. Egyedül ő mondhatja el: Én vagyok az igazság maga. Jézus az út: a nyomában járunk, mivel ez a mód biztosan vezet az örök boldogságba, a vele megtett lépések összefolynak, úttá válnak. Minden fiatalnak vigyáznia kell, hogy Jézus legyen a mintaképe akkor is, amikor tanul, akkor is, amikor már dolgozik. Ha vele és benne él, hozzá igazodik, nem lesznek harsány orgiái, de lesznek nyugodt kötelességteljesítései, vidám kedélye, boldog élete.

2013. augusztus 20., kedd

Szent István király



Szent István király

Géza fejedelem aggódott a magyarság jövője miatt. Korszerűtlennek látta a törzsi önállóságot, mert a törzsek külön politizáltak, csak a háború idejére biztosították a fejedelemnek a főhatalmat, könnyen felmorzsolódhatnak az ellenségessé vált európai államok hódító törekvései közepette. Fontossá vált, hogy a hét törzs egyetlen néppé és országgá váljék. Komoly reformokat lépttett életbe. Amíg Ő él, addig mindez biztosítottnak látszik, de ha meghal, ki veszi kezébe az ügyeket? A magyar öröklési rend szerint a fejedelem fia, de ha nincs fia asz oldalági rokonra, száll a hatalom, és nem biztos, hogy az utód híve lesz az új reformoknak. Aggodalmát a Mennyek Királynéja oszlatta szét. Nagyon boldog lehetett Jeremiás próféta, amikor így szólt hozzá a fölséges Isten: ”Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek, prófétául rendeltelek a nemzetek számára” (Jer1, 5) István törzsi nevén Vajk kis gyermekként hallhatta édesapjától, Géza Fejedelemtől, hogy álmában felkereste őt egy gyönyörű asszony, akit mennyei fényesség övezett, ragyogó udvartartás kísért és így mutatkozott be a gyermektelenség miatt szorongó Gézának: Én vagyok Mária, annak a Jézus Krisztusnak az édesanyja, Akiről a keresztények sokat beszéltek Neked. Az utódlás dolgában légy nyugodt. Feleséged fiút szül, s ha felnő, népedet királyként kormányozza. Fiam kedvéért nagyon sok jót tesz majd, ezekért a jótettekért népedet. Oltalmamba veszem. Vajk boldogan hallgatja a Mennyei Királynő szavait. Elkezdett készülődni hivatására. Komoly testedzéssel, kardforgatással edzette magát, hogy vitéz király lehessen. Elvégezte az akkori iskolákat, írni, olvasni tanult, a nyugati főiskolákon végzett Adalbert prágai püspök képezte tovább. Műveltségben magasan fölötte áll sok akkori uralkodónak, akik sem, írni sem olvasni nem tudtak. Felnőttként törvénykönyvet alkotott. Szellemi végrendeletet irt Imrének, egyetlen életben maradt fiának. Az „Intelmek”- benn arra oktatta fiát, hogy ízig vérig magyar, keresztény uralkodó legyen. Kolostorokat alapított, a régebbi országok szerzeteseit behívta az országba, hogy tanítsák a népet imádkozni, dolgozni, oktassák a tudományokra. Uralkodása ideje alatt a szerzetesek segítségével hazánk majdnem elérte a nyugati világ színvonalát. Gyakran látogatta a pannonhalmi bencés monostort, magával víve fiát, hogy a tudós szerzetesektől istenfélelmet tanuljon, és tudást szerezzen. Szent István élete végén végrendeletében felajánlotta országát, minden lakóját minden talpalatnyi földjét a mennyország és a világmindenség Királynőjének. Végrendelete életbe lépett, jogi alapul szolgált, mert a felajánlást a Nagyasszony elfogadta. Az ígéret beteljesült. Hol vagy István Király? Nézz le a mennyországból és siess segítségünkre. Ösztönözd az egész magyar fiatalságot, hogy erős, öntudatos, művelt magyar kereszténnyé nevelődjenek, újra virágozzon fel a magyar iskolarendszer. Fordítsd szemed régi országodra. Hited, szent magyarságod nélkül, elveszhet minden.

314. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.20. kedd

Mi az én hivatásom? A szeretet

Lisieux-i Szent Teréz hivatását keresve Assisi Szent Ferencre bukkan, aki nem akart pap lenni, de Ferenc ha nem is áldozópap, de szerpap, klerikus volt, érinthette az Eukarisztiát, prédikálhatott. Így könnyebben megérti a fiatal karmelita apáca, hogy nem kell mindenkinek pappá szentelődnie ahhoz, hogy szent legyen. Teréz megtalálta helyét az Úr Jézus titokzatos Testében, az Egyházban. Szív vagyok benne!- ujjongott fel. Mint minden embernek a szeretetre van hivatása és küldetése, a pap sem kivétel. Azzal, hogy sok természetes örömtől elesik hivatás-vállalása miatt, ezekért pótlást kap. Lemondása éppen úgy érdemszerző, mint a házastársak-szülők szeretete, önfeláldozása, amikor társukat és gyermekeiket boldogító szeretettel szolgálják. A papoknak szolgálatuk van kegyelemosztásra, türelemre, misézésre, gyóntatásra.Mindezzel boldogítani tudják testvéreiket.
A papnak óriási szívnek kell lennie. Ifjú teológus koromban a megyéspüspök atya méltatta gyémántmisés rendtársunkat Szombathelyen. Ki is tüntette, püspöki tanácsossá nevezte ki .Amikor szerényen átvette a megérdemelt kitüntetést,válaszában azt mondta, amit nekünk Jézus Krisztus ajánl: „Így ti is, amikor mindent megesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”. (Lk 17,10) Örömömre szolgál, hogy Krisztus haszontalan szolgája vagyok.

313. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.19. hétfő

Mindenkit szívünkbe fogadni

Amikor a harminckilenc évre működési engedélytől megfosztott ferences rendtartományunk újra élhetett, igen nehéz helyzetben voltunk. Kétszáz rendtárs halt meg a szétszórtság ideje alatt, vagy távozott el tőlünk idegenbe. Mivel én voltam az utolsó teljhatalmú klandesztin tartományfőnök, nekem kellett a közösséget újraélesztenem. A szétszóratáskor növendék voltam. Plébánosként küldtem ugyan szerzetesi gimnáziumba papi hivatásra alkalmasnak tűnő fiatalokat, közülük néhányan felszentelt papok lettek,de az új körülmények között nagyon szorított az utánpótlás gondja. Jöttek jelentkezők, de csak kevesen értek célba. Nem könnyű a papi hivatás, Jézus Krisztus a felebaráti szeretet mércéjét az ószövetségi szintről nagyon magasra emelte. A régi megfogalmazás így hangzott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Lev 19,18) Az utolsó vacsorán viszont Jézus így változtatja meg: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”(Jn 15,12) Ehhez kell felnőniük a papnövendékeknek, gyarapodni a hivatásban eltöltött évek alatt, hogy mindenkit szívünkbe tudjanak fogadni.Nevezzük nevén ezt a csodálatos szeretetet: szolgálni mindenkinek. Pál apostol jó példát adott erre: „Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne” (1Kor 9,19-20. 22-23) Ebben az önző, gyakran gyűlölködő világban a keresztényekre vár a feladat, hogy a maguk körében megmutassák, milyen az Isten akarata szerinti ember.

2013. augusztus 18., vasárnap

312. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.18. vasárnap

Megjeleníteni Krisztust

Jézus megtestesülését, földi működését, a megváltást és üdvözítést az Atya akarata szerint vitte végbe. Ezzel az engedelmességgel tökéletesen kiengesztelte az Atyát az ősszülők és a többi ember vétkeiért, amiknek a gyökere az engedetlenség: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.Ezért Isten felmagasztalta őt”(Fil 2,5-8) A megváltás befejeztével vissza kellett mennie az Atyához: „Most elmegyek az Atyához, aki küldött engem,mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”(Jn 16,5-8) „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké”(Jn14,16) „Nem hagylak árván titeket,eljövök hozzátok”(Jn 14,18) „Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben”(Kol 3,2-4)

311. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében

2013.08.17. szombat

A szüzesség: szabadság.

„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”(Ter 1,26-28)Ezekben a szentírási szövegekben megüzeni nekünk az Úr, hogy az ember az Isten szentháromságos benső életére van teremtve. Nem mása az ember az Istennek, hanem az isteni Személyek egymás iránti szeretetközössége tárul föl benne teremtményi síkon. Más az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek. Közös és azonos az isteni természet, amelyet a Személyek egymásnak ajándékoznak csorbítatlanul. Ez a szeretet lényege. Az ember is szeretetre van teremtve. A férfinak és a nőnek másnak kell lennie, hogy legyen valami mást megismerni és meg kívánni, akarni, szeretni. A közös szeretetben pedig indítsanak útra egy harmadik személyt, aki mindkettőjükből örököl valamit, tehát más, mint az apa, és más, mint az anya. Szeretni való. A lelket egyedül Isten teremti. A szülőknek a lélek teremtéséhez nincsen közük. A teremtés közölhetetlen isteni tulajdonság. Ezért fűzött Isten a sajátosan emberi cselekvéshez, a testi élet átadásához olyan mélyre ható, az egész testet megrázó érzetet. És ezért tud a sátán visszaélni Isten emberi életet szaporító gyönyörű tervének csúffá tételével, amikor ezt a kimondottan csodálatos elgondolást leszállítja öncélú gyönyörré. Ez a visszaélés is gyökerében visszanyúlik az ősbűnig, aminek a lényege: Ha esztek a tiltott fa gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten, ti szabjátok majd meg, mi a jón és mi a rossz. Ezért rendelte úgy az Úr, hogy legyenek olyan személyek, akik szüzességet vállalnak, azaz vezeklésből lemondanak az eredetileg minden embernek kijáró örömről.