2013. augusztus 16., péntek

310. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.16. péntek

A papság az egység ereje

Az Egyház egységét is szolgálnunk kell. Ezt az egységet azért tudja szolgálni a krisztusi papság, mert ehhez Jézus az utolsó vacsorán buzgó imájával nyert erőt: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért könyörgök, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél”. (Jn 17,9-12. 23.) Azért is tudja szolgálni ezt az egységet a papság, mert ugyanazt az imádságot végzik ugyanúgy a szentmisét, a zsolozsmát. Ők a szentségek kiszolgáltatói: ezt is egyforma hatalommal azonos rituálé szerint teszik. Egységes vezetés irányítja őket. Azonos a hitük, a tudományuk azonos alapokra épül. Amikor a zalaegerszegi esperesi kerületben lelkipásztorkodtam, annyira egységbe tartoztunk, hogy soha nem kellett központi intézkedést kérnünk, ha a szomszéd testvér megbetegedett, szabadságra ment, vagy más sürgős dolga akadt. Szépen kisegítettük egymást. Egyformán gondolkodtunk a testvéri közösségről.

2013. augusztus 15., csütörtök

NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE



NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE

„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold,És a fején tizenkét csillagból álló korona”. (Jel 12,1)

A világtörténelem központja Jézus Krisztus, a Második Isteni Személy, a Fiúisten. Az Atya úgy akarta már a világ teremtése előtt, hogy Fia legyen a teremtendő világ ősmintája, de nem isteni természetében, hanem a látható világ legmagasabb képviselőjének, az embernek alakjában, amelyet majd egykor felvesz isteni természete mellé. Azért jó előre megüzente Bálám prófétával, hogy a történelem fénypontját, a Fiúisten emberi születését csillag jelzi: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”.(Szám 24,17) Amikor megszületett „a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”. (Mt 2,1-2) Úgy illett, hogy az Isten megtestesült Fiát emberi születésekor égi csillag jelezze. Az édesanyját pedig Izajás próféta az egyetlen szűzen szülő Asszony alakjában jövendöli meg: „íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni”. (Iz 7,14) Az emberiség nagy Csillaga mellett erősen háttérben látjuk az Édesanyát. Dajkálja, neveli, méhében és ölében is Ő jelenti számára az isteni szeretet emberi változatát harminc éves koráig. Azután éppen hogy látja néha. Majd a megváltás iszonyú szenvedéseiben újra mellette áll, egyedül őrzi töretlenül az örök igazságot, hogy Jézus az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, és így tudott szenvedni és meghalni, hogy az embereket Isten gyermekeivé tegye. Halála előtt Szent Jánosra bízta Őt Fia, hogy így az összes ember édesanyja legyen. Az Úr mennybemenetele után szeretetével Mária az Egyház központja. Aztán nem beszélnek élete sorsáról, földi élete végéről sem a Szentírásban. Támasza, János a Jelenések könyve című írásában később megmutatja, hogy az Egyház földi közösségéből átemeli Isten ereje betegség és halál nélkül, teste-lelke egységében a mennyei boldogságba: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott”.Milyen gyönyörű jel! Jézus Édesanyja a próféta látomása szerint asszony, Szűzanya. Önmagában nem csillag, nem fényforrás, mint a Fia, aki „az Atyának fényessége, az örök világosság fényessége, a dicsőség királya, az igazságosság napja” (Jézus Szent Nevének litániája), tehát csillag, önálló fényforrás. Viszont Ő a napba öltözött, tizenkét csillagból áll a királynői koronája. Megdicsőült képe magában hordja dicsőségének okát: Ő Jézus Krisztus szülőanyja. Teste eleven emberi test: életet ad éppen. A „luna mendax”, a csalárd hold a lába alatt áll legyőzötten. Ez a jel odafönt él az égben, a mennyboltozaton. Körülötte tombol a sátán emberrontó háborúja. A harc a világ végéig tart majd, de Jézus és Édesanyja győzelmével végződik, mert Ő földi pályafutása lezárultával sértetlen testében a mennybe vétetett, Fia a mennyország és a világmindenség Királynőjévé koronázta. Nála egyedül az örök és mindenható Isten nagyobb, és minden és mindenki kisebb, mint Ő.350 körül kezdték ünnepelni csodálatos szülését az új ünnepként bevezetett karácsony liturgiájában. 432-ben az Egyház megvédi Istenanya címét. 750 körül végre ünnepli az Egyház a mennybevételt is, előbb Dormitio Mariae (Mária elalvása), majd Assumptio Mariae (Mária felvétele) címen. Mi, magyarok 1000-től nemzeti búcsúval hódoltunk előtte e napon, és Szent István ország felajánlása nyomán Magyarok Nagyasszonya címmel köszöntjük: Ő Magyarország örökös Királynője.

309. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.15. csütörtök

A Magyarok Nagyasszonya

1950-ben megvonták a magyarországi szerzetesek működési engedélyét, elvették a kolostorokat is, lakóikat szétverték. A növendékek egy része, 60 fiatalember, itt kapott menedéket a Központi Szemináriumban. Kiváló rektorok: Marcell Mihály, majd Gallá Ferenc, híres professzorok vezetésével készültünk 60 egyházmegyés társunkkal együtt a papi hivatásra. Már körvonalazódott, mi vár ránk odakint, ha végzünk az egyetemen. Börtönben ült az ország prímása, egyéni internálásban volt több püspök, voltak vértanú papok és civilek. Mi pedig kemény fegyelemben éltünk, koplaltunk és tanultunk rengeteget. Készültünk a krisztusi küldetésre, a szellem harcára a materializmus durva válfaja ellen.1951.május. Minden este az árkádok alatt gyülekeztünk. A harmóniumnál a ma már nyugalomba vonult székesfehérvári püspök ült kispapként, és zengett a Lorettói litánia százhúsz kispap ajkán. A quadrum tölcséréből égre, földre, Budapest utcáira áradt a bátor katolikus, máriás hitvallás, és a versszakok záradékában a „Könyörögj érettünk!”A nyitott portán, pedig egymás után jöttek a hívek, erőt meríteni, szívet melengetni, bízni, hogy lesz Istenáldás, egykor boldog magyar jövő. Akkor már tudtuk, hogy a nyugati hatalmak öven évre eladtak bennünket szovjet rabszolgának. Tudtuk, hogy a trianon után ezt is meg kellett érnünk, és ki tudja, mi lesz velünk: a néppel és jövendő papjaival Mindenki megcsalt, becsapott bennünket. Nincs rokonunk, sem jóakarónk. Áll-e mellettünk valaki, akiben bízhatunk? Micsoda öröm a litánia végén a sok gyönyörű cím után: Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!„Te vagy földi éltünk vezércsillaga. Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia!”(Hó 195) Úgy érzem, ma is szívszorító érzés a kérdés: mi lesz velünk? Ki a mi igazi biztonságunk? Van-e jóakarat irányunkba, akad-e emberi erő, amely minden gondunkat megoldja? A történelem bölcs mesterként üzeni: Nincs! Akkor 1948-ban XII. Pius pápa elhatározta, hogy az ősi katolikus tanítást a Szűzanya test szerinti mennybeviteléről, dogmaként kihirdeti. Látta, hogy az emberiség sorsa egyre kilátástalanabb, a világiasság elvakítja az embereket, tudatukat a végső célra kell irányítani: az örök boldogságra, mert annak az ismeretében vállalható igazán a szenvedés. A Bibliában nincsen szó az Assumptióról, elrendelte a pápa, hogy az Egyház egyetemes hitéről gyűjtsenek adatokat. Így jutott el a felhívás hozzám is, mint szombathelyi ferences teológushoz. Kutattam a magyar vallásos múltat, és a koronázási eskükereszt felirata világosságot gyújtott bennem: Regina coeli Patrona Hungariae. A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szűzanya a magyarok Királynője. Mi nemcsak hisszük, hogy az élő Mária a mennyben van, hanem egész vallásos és állami létünk erre a titokra alapozódott. A központi szeminárium dogmatika professzora a disszertációmhoz témákat kért. Félve említettem a felfedezésemet, hiszen történelmi okfejtés kellett hozzá. Így lett a kutatásom témája a Magyarok Nagyasszonya története. Mi, magyarok 1038 óta Mária népe, országa, vagyunk. Másként, mint bármely más nép, ország. Mi nem csak imádságot kértünk tőle –amit, Szent István egész életében kért – hanem, kérjük a Nagyasszonyt, vegye országunkat tulajdonába, segítse boldogulásunkat, és működjön közre országunk fenntartásában. Elfogadta ezeket, a kéréseket, és ígéretét megpecsételte azzal, hogy a felajánló, végrendelkező királyt, Szent Istvánt a maga mennybevételének ünnepén hívta az örök hazába. A szerződést megpecsételte hatalmas jelekkel is. Mit jelent ezt? Azt, hogy Mária a magyarok örökös, tényleges Királynője. Az asszony, a nagyasszony jelentése ez. Nem megtisztelő cím, nem is csak különleges imádkozó, segítő Anya címe. Több ennél, de Szent István király életében így nézett rá: sokszor ajánlotta magát és országát közbenjáró imáiba Szent István élete végén, minthogy fiú örökösre nem hagyhatta népét és országát, ezért örökségül hagyta a mennyek Királynőjére, a mennybevitt Szűzanyára, a Világ Úrnőjére! Ettől kezdve már nem időnként hivatott értünk imádkozni, a bajban segíteni, hanem, országunk apraja-nagyja az Ő birtoka. Az övé vagyunk, hasonlóképpen a választott néphez. Isten Ura volt az egész világnak, mégis különleges szerződést kötött a zsidó néppel. Az ószövetségből ismert, hogy Isten nagy küldetést szánt a zsidó népnek, tartsa meg az egyistenhitet, a Megváltó hitét. Ehhez nagy kegyelmet kapott a zsidó nép. Isten különös népe lett. Ettől kezdve Isten a királyuk is. „Király lett az Úr! Fölségbe öltözött az Úr, erővel övezte fel magát” (Zsolt 93 {92},1): Dominus regnavit, decorem indutus est. Az Újszövetségben ezt a királyságot Fiára bízta: „Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és királyságának nem lesz vége.”(Lk 1,32-33) Jézus a kereszten kezd uralkodni.

Nagyboldogasszony ünnepe III.



Elmélkedések Nagyboldogasszony ünnepére

harmadik nap

„Íme, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.”

Az ünnep örömét hét asszonyi szó fogalmazza meg. A vigílián egy Jézust hallgató asszony kiált fel: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál”(Lk 11,27) ma, pedig a legilletékesebb ajak, a Szűzanyáé vallja: „Íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék”(Lk 1,48) Valóban boldog Mária méhe, hiszen kilenc hónapig táplálta, őrizte,majd megszülte az Istenembert. Ahányszor elmondjuk az Üdvözlégy imádságot a Gyümölcsöt dicsérjük, de Mária méhének gyümölcsét. Ennél azonban boldogabb Mária, mert hittel fogant, szült, nevelt és adta áldozatul Fiát. Boldog, mert egyetlen igaz tanítvány, akinek a hite nem homályosult el soha. A Jézust szülő és a Vele szeretetben örökre összeforrt Édesanya azonban akkor lett igazán és végleg boldog, amikor Fia fölvette testestől-lelkestől a mennyei boldogságba. Mária is ember: kell a beteljesülés, a boldog istenlátás, az örök jutalom, azaz a teljes kegyelem után a legteljesebb boldogság. Az én Fiam, aki mindezt kiérdemelte nekem, az én Fiam, akinek a boldog mennyország minden lakója köszönheti a boldogságát. Nemcsak a földön az előbb-utóbb elhaló, elhallgató ajkak mondják az Üdvözlégyet, a kettős boldogságot, hanem az égiek örök imája is ez, az utolsó szavak nélkül. Célba értél Szűzanyánk, mert hittél, hiteddel és egész lényeddel, megszentelt testeddel is vállaltad Jézust. Mi magyarok még többet merhetünk: megérdemelt Királynői méltóságodat így dicsérjük: Magyarok nagyasszonya, Nagyboldogasszonyunk,s ebben elsősorban a Te jóságod ragyog, a Te hitedet koronázta meg az Úr.

308. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.14. szerda

Szolgálat, nem hatalom

Az elmélkedés forrása az utolsó vacsora keretében történt lábmosás. A zsidóknál a vendéget mindjárt érkezésekor köszöntötte a házigazda egy szakáll-csókkal, megkente a homlokát csepp olajjal. Majd leültette az előtérben, és a szolga hozta a lábmosáshoz a vizet. A vendég saruját lehúzta, lekefélte, a lábát pedig megmosta. Ezt a szolgai munkát a házigazda tisztét ellátó Jézus vállalta magára. Péter nagyon jól érzékelte, hogy ez nagyon különleges állapot, ezért nem akarta engedni, hogy a Mester az ő lábát megmossa. Az Úr leendő helytartóját oktatja: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.”(Jn 13,7) Amikor pedig végzett a tanítványok lábának megmosásával, akkor megmagyarázta cselekvése okát: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyétek”(12-15) Mivel ez a lábmosás és annak mélyebb oka megnyilvánult, az apostolok már részesültek az igehirdetés, beteggyógyítás és ördögűzés hatalmából.A feltámadás után újabb hatalmat nyertek: a bűnbocsánatra kaptak felhatalmazást.Nem szabad elfelednie egyetlen papnak sem, hogy a hatalmat Jézus azért adta, hogy szolgáljon vele a rá bízottak lelki üdvéért.

Nagyboldogasszony ünnepe II.



Elmélkedések Nagyboldogasszony ünnepére

második nap

Feltűnt a nagy jel az égen.

Az első emberpár vétke után a sátán győztesnek érezte magát az emberiség felett, talán az Isten felett is. Isten megígérte, hogy Megváltót küld a földre, aki asszonytól születik. Ez a történelem egére tűzött csillag világította be a várakozás hosszú éjszakáját a megváltó eljöveteléig. Amikor a Megváltó megszületett, Betlehemben óriási fény ragyogott a pásztoroknak a pusztában. Fényes angyalok szóltak, énekelték az Isten dicsőséget, a jóakaratú embereknek békességet. Néhány zsidó meglátta, hitt és örült: pásztorok, Simeon, Anna. „Megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet”(Lk 2,16) Megtalálták a Bölcsek is. „Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki” (Mt 2,11) Az ördög megpróbálta kioltani ezt a fényt: a Golgota felett éjszakai sötét volt déltől három óráig. Rövid időre kihunyt az istenemberi lét, s az édesanya hite nem ragyogta be még a tanítványok és jó barátok lelkét. A feltámadt majd mennybement Világosság nyoma ott ragyogott egy fényes felhőn, amely eltakarta Őt. Ettől kezdve az apostolok hite újra ragyogott, vitték is világgá. A sátán újra megpróbálta ezt a fényt kioltani: üldözések a zsidók közt, majd a római birodalomban. Ekkor a halál veszélyen átesett János apostol látja felragyogni az égen a nagy jelet, a tizenkét csillag koronázta Asszonyt. János tanúja lehetett Mária mennybevitelének, hiszen ő volt Jézus akaratából a Szűzanya gondviselője. Látta egykor mennybe menni a Mestert, aztán felvétetni az Édesanyját. Találkozott a Mesterrel mennyei látomásokban, mint győztes vezérrel, számon kérővel. A szenvedők világából felfelé nézve szemlélheti az üldözöttek világának feltűnt nagy jelet: a Megváltót a történelemnek megszülő Asszonyt, aki elé odaállt a sátán, elnyelni a Gyermeket: a megtestesült Ige és Édesanyja azonban legyőzhetetlenek. A XX-XXI század nagy jelnek tartja az EU zászlaját: a kékben aranyló tizenkét csillagot. Isten nem ezt adta jelül, hanem az Asszonyt, akit e csillagok csak ékesítenek.Te, testvér, meddig jutottál el? Becsaptak- e a csillagok, vagy látod Őt?

2013. augusztus 13., kedd

Nagyboldogasszony ünnepe I.



Elmélkedések Nagyboldogasszony ünnepére

első nap

Dávid a Sionra vitette a frigyládát.

Dávid nagyon szeretett volna templomot építeni az Úrnak a 250 éves szentsátor helyett. Isten nem fogadta el, mert sok harcot vívott. Majd a fia. Dávid szerette volna maga mellett érezni Isten különleges jelenlétét, amit ősei a pusztai vándorlás alatt érezhettek. Ezért méltó helyet készített a frigyládának, amelyben benne volt a szövetségkötés két kőtáblája, Áron kivirágzott vesszeje és egy tál manna. Nagy ünnepet rendezett az Úrnak. Papok és leviták vették körül, vitték és letették az új sátor közepére, ujjongó éneket zengve az Úr dicséretére. Dávid építette a sátrat, szervezte a liturgiát. Dávid történetét olvasva arra a gyönyörű ünnepre is gondolunk, amelyet az Újszövetség frigyszekrényének, a Boldogságos Szűz Máriának szentel az Egyház. Istené az ünnep. Ő készíti fel a fényes mennyországot, adja ki a rendelkezést, ki menjen Szent Fiának Édesanyja elé, ki hozza, kísérje, jelöli ki az angyalok kórusát, a menynek közepén felállítva a királynői trónus. Mária az emberiség igazi édesanyja, a minden parancsot megtartó bűntelenség, a szűzi vessző, akiből kivirágzott az örök Főpap. Hogy készítjük elő a Nagyasszony ünnepünket? Ima, rágondolás legyen az eszközünk.

307. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.13. kedd

Az Úr szava nem hiúsulhat meg

Izajás próféta (55,9-11) jövendölése szerint Isten szava, tehát az egész Biblia és a Szenthagyomány minden igéje végtelenül több, nagyobb érték, mint bármilyen emberi megállapítás, emberi tudomány. Az újabb időkben ugyan megpróbálnak egyesek a kákán is csomót találni, de mindig beigazolódik a régi mondás: és a Bibliának igaza van. Az evangélisták több ízben írnak arról, hogy Jézus végtelen hatalmát vakon születettek meggyógyításával többször is igazolta. Volt eset, amikor a vak szemet megérintette, máskor csak szóval parancsolt, és a vak szem helyén egészségesen látó szem ragyogott. Szent János arról ír (9,6-11), hogy Jézus egy alkalommal egy vakon születettnél a porba köpött, nyálát a porral keverve sarat csinált, rákente a vak szemekre, aztán elküldte a Siloe tavához, hogy annak vízében mosakodjék meg. Ő elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. Jézus ezzel a csodával válaszolt azoknak, akik tagadták messiási küldetését: „Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg”(16) a gyógyulás tényét hiába vitatták ők és egyes szomszédok. Jézus itt kifejezetten igazolni akarta Atyja szavait: „nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem véghezviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”(Iz 55,11) A vakon születettet senki más nem tudta meggyógyítani. Sarat csinált, a szemre kente, vízzel lemosatta: ez a legtudományosabb orvosi megállapítással ellenkezik: egyik sem alkalmas gyógyításra. Tehát Jézusban, Isten küldöttében volt az isteni erő. Az evangélista ezért hangsúlyozza:„Siloe tavában (kellett megmosdania.)Ez küldöttet jelent”(7) Korunkban azt kezdték erre mondogatni: Jeruzsálemben nem is volt ilyen tó. Isten kivárt kis ideig. Aztán egy építkezésnél beszakadt a talaj. Ott volt az egykori Siloe tó. Istennek minden szava ugyanígy megtermi azt a gyümölcsöt, amelynek kedvéért azt a szót egy próféta, legfőképpen pedig Fia, Jézus ajkán kimondattat. Jézus isteni neve Szó, Ige. Mert benne mondja ki a maga végtelen lényegét az Atya.

2013. augusztus 12., hétfő

306. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.12. hétfő

Az ige szószólója

Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ádám és Éva elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették. A kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán átmenetileg győzött, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt az összes embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, ezért nem engedte tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, aki gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.

2013. augusztus 11., vasárnap

305. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.11. vasárnap

A kapcsolatok gazdag szövevénye.

A mi keresztény kapcsolatunk alapvetően a Szentháromság benső életének mintájára épül. Amikor Isten a látható világ legrangosabb teremtményét, az embert akarta megteremteni, így szólt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; az Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) Az ószövetségi Szentírás megfogalmazója nagyon jól tudta, hogy Isten és benne minden a legtisztább szellem, teremtetlen szellem, az Isten képe nem lehet emberi ábrázat. Egészen más képiségről van szó. Arról a belső kapcsolatról, amely szorosan összefűzi a Szentháromságot egyetlen, megbonthatatlan egységbe. Az Atya tökéletes, kimerítően pontos képmása, önismerete a Fiú. Ezt a tökéletes azonosságot az Atya egyetlen szóban ki is mondja: Őket ez hasonlatosság is összeköti, de az új személy örök születése pillanatától megkapja Atyja végtelen nagy isteni természetét, az örök és végtelen, oszthatatlan értelmet és akaratot. Az isteni akarat működése kapcsán származó Harmadik Isteni Személy származásakor ezt a már közös isteni természetet kapja ajándékba az Első és Második Isteni Személytől. Így mindig egyformán gondolkodnak és akarnak az Isteni személyek. Ez a csodálatos isteni összetartozás létben a Személyek kifelé, a világ felé történő cselekvésében lett a teremtett ember ősmintája. Ezért kellene minden emberi kapcsolatnak a legtisztább igazságot és legtökéletesebb szeretetet mintáznia, mert gyalázattá lesz az összes emberi kapcsolat, ha nem isteni példaképét hirdeti. Az igazság és a szeretet legyen a kapcsolataink rendező elve. Jézus papjai erre mutassanak állandó jó példát.