2013. július 26., péntek

Ferenc pápa oltárszentelő imája egy rió-i szegénynegyedben



Ferenc pápa oltárszentelő imája egy rió-i szegénynegyedben



A Varginha név bizonyára világhírnévre tett szert a Szentatya brazíliai látogatása során. Csütörtökön Rio-nak ezt a szegény negyedét – amely egy a sok közül – kereste fel a pápa, mielőtt a 28. Ifjúsági Világtalálkozó végeláthatatlan fiataljaival találkozott Rio gyönyörű, ám most éppen esős, hideg tengerpartján, Copacabana-ban. Számítások szerint 11 millió brazil él barakknegyedekben, amelyeket helyi szóval favela-nak hívnak. A favela szó eredete vitatott: egyes források szerint bádogot jelent, utalással a barakkok építőanyagára, más források a kiszikkadt földből kinövő faveleira nevű gyomnövényből származtatják az elnevezést.

A Varginha favelában a szomaszka szerzetesek és a Szeretet Missziós nővérei gondozzák a Szomaszka rend alapítója, Girolamo Emiliani emlékére dedikált templomot.

A templom új oltárát áldotta meg a pápa ezzel az imádsággal:

„Áldott légy Istenünk, aki elfogadtad Fiad, Krisztus Urunk kereszt áldozatát az emberiség megváltására. Emlékének ünneplésére atyai szeretettel összegyűjtöd népedet az Úr asztala körül. Tekintsd Urunk ezt az oltárt, amelyet titkaid ünneplésére felkészítünk. Legyen ez az oltár dicséretünk középpontja, a kegyelem tette, ahol titokzatosan felajánljuk Krisztus áldozatát. Asztal, amelyen megtörjük a kenyeret és iszunk az egység kelyhéből. Váljon forrássá, amelyből örökre az üdvösség vize fakad. Krisztushoz közeledve, aki az élő kő, növekedjünk Szent Templommá. Szívünk oltárából ajánljuk fel hívő életünket, a Te dicséretedre és dicsőségedre. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


289. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.25. péntek

Jézus gravitációs terében

Ha arra gondolunk, hogy Jézus az első csodálatos kenyérszaporítás utáni hajnalon gyalog indult el az erősen hullámzó Genezáreti tavon apostolai után, akik a tengeren járás természetes eszközével utaztak Kafarnaum irányában, akkor nagyon jó figyelmeztetést kaphatunk Urunktól. Az Ő erejével mindig megközelíthető a kijelölt célpont, akkor is, ha ellentétes erők ezt szinte lehetetlenné teszik. Nézzük a tényeket. Az apostolok parancsot kaptak Jézustól a nagy csodatétel után alkonyattájt, hogy evezzenek Kafarnaumba. A tanítványok ellenszéllel találkoztak, amely hatalmas hullámokat korbácsolt fel. Hajnaltájban még csak a távolság felénél tartottak, mert a kis hajót állandóan visszadobta a hullámok ereje. Ekkor rémülten vették észre, hogy emberi alak jön utánuk a hullámok tetején. Az hitték, hogy lidérces kísértet. Féltek, kiabáltak. Jézus visszaszólt: Én vagyok, ne féljetek! Péter, aki részt kívánt venni a különös eseményben, erőt kért a maga részére. A csónakból kilépve, büszke lett, sikerét a magáénak tulajdonítva a legközelebbi hullámvölgybe süllyedt. Jézus odalépett, kiemelte a vízből és talpra állította. Aztán beült a csónakba, és pillanatok alatt a célnál ért partot. Jézus megváltói ereje irányítja övéit. Nem teszi ártalmatlanná az ellenség erőit. Küzdeniük kell az üdvösség felé haladóknak. Megijedni nem szabad babonás képzelgések hatására. Jézusnak soha semmiféle természetes eszközre nincs szüksége. Ellene eredménytelen minden ellenséges erő kísérlete. Amíg az Ő erejében bízik valaki, vele együtt győztes lesz. A gyengülő hit végzetes. Most már több milliárdan utazunk a kijelölt cél felé. A sátán és csatlósai igen ügyesen fújják a szelet. Hitet ébresztünk, hangosan imádkozunk, és időben, pontos partszakaszon kiköthetünk.

2013. július 25., csütörtök

288. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.25. csütörtök

Istent és nem Isten műveit

A hívő emberek, akik életükben igen sok jót és szépet cselekedtek,de még többet akarnak művelni, átmennek azokon a sötét, huszonnégy órás éjszakákon. Szenvednek, mert tudnának és akarnának is jót tenni. Nem értik, miért nem engedi őket Isten a megkezdett úton tovább haladni. Aztán eszükbe villan Szent Ágoston püspök nagyon megszenvedett mondata: Önmagadért teremtettél minket Isten, és nyugtalan a szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik” 1950. június első hetében a teológia harmadik évét befejezve négyen készültünk az évi rendes lelkigyakorlaton arra, hogy ünnepélyes fogadalmat tegyünk a ferences regulára, másnap, vasárnap, pedig a papi rend nagyobb rendjeiből a legalsó fokára lépjünk. A hét közepén váratlanul megérkezett a Tartományfőnök atya. Közölte velünk, hogy éjjelente két-két kolostorunkból viszik el kényszerrel rendtársainkat ismeretlen helyre. A rendtartomány vezetői úgy döntöttek, hogy a növendékeket szüleikhez küldik vissza, hogy legalább ők maradjanak meg. Összeomlani látszott a mi világunk. Tizenöt évesen vállaltuk a szerzetesi állapotot. Nyolc év alatt ahhoz alkalmazkodtunk. Mi lesz most? Szerettem szombathelyi rendi teológiánkat. Félbeszakadt az életem. A sok tudományt követi-e még több? Lehet-e pap belőlem? Két hónap múlva a szombathelyi püspök atya az egyetemi rangú budapesti Hittudományi Akadémiára küldött továbbtanulni. Másfél év múlva pappá szentelt. A legmagasabb elérhető eredménnyel végeztem. Aztán jött az üldözéses papi szolgálat. Átestem sok akadályon, de mindig nyugodt volt a lelkem mélye. Az újoncév derekán ugyanis megtanultam: Életem lényege, hogy mindig Isten akaratát keressem. Csak ő a fontos.

2013. július 24., szerda

287. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.24. szerda

Arra, hogy szeresselek Téged, nincs egyebem, csak a mai nap

A rómaiak pogányok voltak egészen Nagy Konstantin császár trónra lépéséig, illetve a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeletig, amivel polgárjogot adott az új császár a kereszténységnek. Egyik költőjük arra biztatta a még pogány rómaiakat, hogy mint a virágot szokás leszakítani tövéről „Carpe diem!, szakítsd le a napot”. Ők a fátumban, a vak sorsban hittek. Mi, keresztények az élő, mindenható Istenben hiszünk, aki végtelen Szeretet, aki szeretetből teremtette a világot, nekünk adta, hogy élvezzük, teljesedjünk ki testben, lélekben a szeretet önzetlen gyakorlásával. Az erre adott időt öröktől fogva kijelölte nekünk. Minden nap ajándék, amit Istentől kapunk, természetfeletti ajándék, vagyis tettre adott kegyelem. Ezek a tettre adott kegyelmek nem állandó, hanem átmeneti adományok. Csak arra az egy tettre, egy alkalomra valók, amire Isten szánta. Ha ezt a kegyelmet felhasználom, segítségével megteszem a jót, gyakorlom az igazságot és a szeretetet, kincsem lesz a mennyben. Ha nem használom fel a kapott kegyelmet, az elmúlik, elhagy engem, de Isten majd felelősségre von az ítéleten: valakivel jót kellett volna tenned. Megadtam hozzá az alkalmat, az erőt, szüksége is lett volna segítségedre az illetőnek, te azonban megtagadtad tőle. Ezért nem jutalom, hanem büntetés jár. Jézus a Mi Atyánk szövegében így fogalmaz:„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” Nem biztat, hogy nyolcvan évre kérjük, mert „Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást bevégezzük. Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!” (Zsolt 90,9.12.17) Amikor Hiszkija júdeai királynak Isten megüzente Izajás prófétával, hogy végrendelkezzék, mert meg kell halnia, keserves sírással könyörgött haladékért. Isten ezt válaszolta: „Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel”(Iz 38,5) Nagyon ritka kegyelem. Jobb, ha a nekünk kijelölt időt naponta becsülettel kihasználjuk.

Ferenc pápa imája az Aparecida-i szentélyben



Ferenc pápa imája az Aparecida-i szentélyben - A Szentatya pápaságát Mária oltalmába ajánlotta



A kegyhelyen bemutatott szentmise végén hangzott el Ferenc pápa imája, amellyel pápaságát a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Az imádság eredeti szövege a portugál nyelvű misekönyvben szerepel. Az alábbi fordítás a nem hivatalos olasz változat alapján készült.


Legszentebb Szűz Mária,
Urunk, Jézus Krisztus érdemeiért
A Te oly tisztelt Aparecida-i kegyképedben
Áraszd ki egész Brazíliára
Számtalan jótéteményedet.


Én, jóllehet méltatlanul, de gyermekeid közé tartozom,
Teljesen szeretnék részesülni
Irgalmad jótéteményeiben,
Lábad elé leborulva
Neked szentelem elmémet,
Hogy mindenkor a szeretetre,
ne pedig az érdemeimre tekintsek.
Neked szentelem ajkamat,
Hogy mindig téged dicsérjen,
Hogy terjessze tiszteletedet.
Neked szentelem szívemet,
Hogy Isten után mindenekfelett
Téged szeressen.


Fogadj el engem senkihez sem hasonlítható Királyné
Te, aki a Megfeszített Krisztust nekünk ajándékoztad,
Édesanyaként
Fiaid és Leányaid boldog sokaságában
Fogadj be oltalmadba
Siess segítségemre minden
Lelki és evilági bajomban, főként
halálom óráján.
Add áldásodat mennyei szószóló
És közbenjárásod minden hatalmával
Erősíts meg gyöngeségemben,
Hogy hűségesen szolgálhassalak ebben az életben
Hogy dicsérhesselek, szerethesselek és hálát adhassak az égben
Mindörökre. Ámen.


2013. július 23., kedd

286. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.23. kedd

Csak Jézus az élet

Iskolai tanulmányaim hívták fel a figyelmemet, hogy vannak tantárgyaink, amelyek az élők világával foglalkoznak, rengeteg megállapítást tesznek közzé, elmondják, milyen az élet, de senki sem tudja megfogalmazni, mi az élet. A növény, amíg él, virul, növekszik, gyümölcsöt érlel. Aztán éri valami erőszakos beavatkozás, mondjuk, levágják a tőről, elhervad, elszárad, félérett gyümölcse lehull, élvezhetetlen lesz. Jézus egy alkalommal ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn, 14, 6) Az apostolokat sok fontos tudnivalóra oktatta az utolsó vacsorán, arra figyelmeztetve őket, hogy a földről való eltávozása kellemetlen lesz számukra, de az Atyához megy, helyet készít tanítványainak, majd megfelelő időben visszajön, és odaviszi övéit is, mindegyiket a neki elkészített helyre. „Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek. Tamás erre azt mondta neki: Uram, nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat. Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”. (4-6) El lehet képzelni, milyen döbbenten néztek Jézusra a tanítványok. Ismerték az utakat. Jártak téli vízmosás egyengette úton. Láttak római szakértelemmel megépített utakat. Ismerték Jézust is. Tudták, ha az „Én”-t említi, magát, mint a Második Isteni Személyt nevezi meg. Hogy mondhatja: Én vagyok az út? Ha mondja, csak igazat beszélhet, hiszen mindig igazat mond, vagyis azt állítja, ami a fogalmának megfelel. Talán megértették, hogy itt titokról szól: amint az út a célhoz vezet, az Atyához csak Jézus vezetheti el az oda törekvőket. Az Atya az élet teremtője a világban. Minden élettelent és élőt Ő teremtett. Mivel Jézus egylényegű vele, együtt teremtettek mindent, ezért mondhatja önmagát életforrásnak, amiből táplálkozik a növényi, állati, emberi és angyali élet. A bennünk található lelki élet, a hit, remény és szeretet is csak tőle nyerhető el, csak az erejéből gyarapítható és juttatható el a Teremtő által kijelölt tökéletességre.

2013. július 22., hétfő

285. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.22. hétfő

A keresztény egyedül csak Istenre számít, és semmiben sem magára.

Erre utal Jézus, amikor megtanítja imádkozni tanítványait és rajtuk keresztül a keresztény történelem minden emberét. Egyik rendtársam sógornőjét kellett szemorvoshoz vinni. Nagyon komplikált műtét várt rá. A híres orvos nem csupán tudós és ügyes szemész volt, de tudta azt is, hogy a bonyolult műtét garanciája Isten. Egy órát töltött a kápolnában. Buzgón imádkozott ahhoz, aki a szemet kigondolta és megteremtette. A műtét kiválóan sikerült. A nagy törökverő hadvezér, Hunyadi János is igen nagy hittel imádkozott. Kardja markolatára csavarta a rózsafűzért, hogy amikor seregét ténylegesen nem kellett vezényelni, kezébe vehesse, és imával készüljön a következő országot mentő feladatra. A nándorfehérvári csata alatt segítőtársával, a ferences Capestrano-i Jánossal együtt „Jézus, Mária” kiáltásokkal buzdították seregüket. Amikor a Habsburg trónörökös meggyilkolása miatt kitört az első világháború, az uralkodóház a magyar hadsereget is bevonta a megtorlásába. Seregeink mindig határainkon kívül harcoltak. A székesfehérvári megyéspüspök, Prohászka Ottokár szomorúan figyelmeztette nemzetünket: Az a hadsereg, amely olyan csúnyán káromkodik, győztes nem lehet. Igaza lett. Katonáin győztesként álltak idegen földön amikor megszűnt a harc. Hazajövet orosz foglyokból agitátori állományba került katonák rábeszélték társaikat, hogy a határon dobálják el fegyverüket. Így a józan keresztény magyar átengedte hazáját az isten nélküli új hatalomnak. Magyarország csak Istenre számíthat.

2013. július 21., vasárnap

284. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.21. vasárnap

Megszakítatlan párbeszéd

Urunk Jézus a papok első példaképe. Ő az örök főpap, aki Istenember, akinek isteni és emberi természete Isten-személyi fősége alatt örökre, elválaszthatatlanul egymáshoz van kapcsolva. Emberi értelme örökös, közvetlen párbeszédben van az istenséggel, az első és a harmadik Isteni Személlyel. Ez a párbeszéd, emberi tennivalóinak megbeszélése, roppant fontos, mert emberi értelme nem tud mindent, képtelen is rá, és nem is lenne lehetséges. Gondoljunk arra, hogy hányszor imádkozott hosszan: negyvennapos böjtje alatt semmit nem evett, kevés alvással megelégedve igazi felkészülést végzett a három éves nyilvános működésére. Amikor apostolokat kíván kinevezni nagyszámú tanítványai közül, a megelőző éjszakát a hegyen egyedül tölti, buzgón könyörögve, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek a tizenkettő közé. Júdás esetét épp úgy megbeszélte Atyjával, mint Péter jövendő vezető szerepét. Megható jelenet az utolsó nagy párbeszéde a Getszemáni- kertben. Ott kellett véglegesen vállalkoznia a szenvedésre és a halálra. Nem szégyelli bevallani Atyja előtt, hogy iszonyú nehéznek látja a pert, a keresztutat, főként pedig a kereszthalált. Nem megrendezett monológ volt ez, bár az Atya válasza nincs leírva számunkra, de Jézus egész istenemberi valója ott remeg a kérésben: Atyám, ha lehetséges, múljék el e kehely, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem úgy, ahogyan te. A kereszten függve teljesen átadta magát a test-lelki gyötrelmeknek. Ahogy ezer évvel korábban még csak isteni formájában megbeszélte Atyjával, hogy az ószövetségi áldozatok nem hoznak üdvösséget, ezért a Fiú eljön, ahogy írva van (Zsolt 40), ugyanígy a kereszten egy zsoltáridézettel mondja ki rettenetes érzését: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?