2013. június 7., péntek

Jézus Szentséges Szíve



Nincs szebb és teljesebb kép Istenről itt a földön, mint Jézusnak a ka­tona lándzsájával megnyitott oldala, melyen keresztül látni lehet istenségének mélységét: szentséges Szívét, melyből vér és víz folyt ki. Nem csupán jel ez, de Szent Pál szerint bizonyíték arra, hogy Isten szeret bennünket. Ez minden barátság és szere­lem fölött van: ő értünk lett emberré, és értünk halt meg. Ha engedjük magunkat megérinteni e szeretet által, mélységes fájdalommal emlékezünk vissza életünkben arra az időre, amikor mi ellenségei voltunk. Csak a Jézus Szívében feltárt isteni szeretettel való találkozásunk fényében kezdjük valójában átélni bűnös életünk igazi mélységeit, az isteni szeretet sokszoros visszautasítását, meggyalázását. Látjuk elvesztegetett éveinket, amikor hiába áradt ránk a szeretet, mi kigúnyoltuk és semmibe vettük. Szent Ágostonnal kiáltjuk: „Ó, örök szeretet, mily későn ismertelek meg!”

Az ember akkor válik érzékennyé a Római levél ma olvasott kijelentéseire, ha emberi szeretetében már megtapasztalta nemcsak a viszonzottság boldogságát, hanem a visszautasítás fájdalmát is. S akkor érti meg, amit Szent Pál ír, ha úgy fogadja szeretetének visszautasítását, hogy ő maga megszűnne szeretni. Ekkor, ha gyatra és nem is tökéletesen tiszta módon, de valamiképpen képe lesz annak, aki úgy szeretett minket, hogy életét adta értünk, amikor még ellenségei voltunk. Isten szüntelenül végtelen teremtő szeretettel szeret minket, csak mi viszonyulunk ehhez a szeretethez különbözőképpen, attól függően, hogy ellenségei vagyunk‑e, vagy már kibékültünk vele. Sajnos – a Szeplőtelen Szent Szüzet kivéve – minden e világra születő és öntudatra ébredt ember előbb ellensége Jézus Szívének, és sokan nem is akarnak kiengesztelődni vele...

Vigyázz ránk, Úr Jézus! Ha kell, a szenvedések, kudarcok égő tüzével égess ki belőlünk mindent, ami elszakít szentséges Szívedtől, hogy újra meg újra ráébred­jünk egyedüli gazdagságunkra.

240. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.07. péntek

Az Ige „hangjának” lenni

Tudjuk, hogy az Atya végtelen értelmével tökéletesen megismeri önmagát, végtelen tökéletes isteni természetét. Ez az önismeret jelenik meg öröktől fogva Istenben. Ez az önismeret nem az istenség, hanem annak tökéletes ismerete. Ez az önismeret ennek következtében csak személy lehet, mert Istenben Személy van és természet. Az Atya ezt az önismeretet nemcsak ismeri, hanem ki is tudja mondani, ezért az önismeretnek helyesen Szó a neve (Logos, Verbum) Róla ír Szent János evangéliuma bevezető részében: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet, Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha nem látta senki: az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki”. (Jn 1,1-2.14. 16-18) Az apostolok Jézust, a Szót hallgatják. De belőle a benne lakó Atya beszél: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a teteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem”(Jn 14,10-11)Amikor a katolikus pap prédikál, valóban nemcsak Jézus szavait közvetíti, hanem magát Jézust mondja ki, ahogyan a benne lakó Atya is kimondja őt. Mi valóban csak a Szó hangja vagyunk. Ha a pap teljesen el tudja vonatkoztatni önmagát, a beszélőt a közölt,magyarázott igazságtól, akkor jól prédikál.

2013. június 6., csütörtök

Úrnapja után IV.



Úrnapja után

elmélkedés negyedik rész

Előkészítés

Amint láttuk a Szentírás szövegeiben,a sátán világszerte elterjesztette a bálványimádást. Ezzel gyakorlatilag kiszorult az egy igaz Isten tisztelete az emberek életéből. Úgy vélte az ördög, hogy Isten teremtő célja, az egyre szaporodó fogadott gyermekeiből álló családja elapadt. Mintha még az egyetlen kiválasztott, Ábrám, is csak vergődne hitével. A neve szerint ugyanis ő egy bálvány fia, hiszen úgy szólítja mindenki: Apám Rám. Most, hogy a bizalmát vesztett Sárai, aki neve szerint csak Ábrámnak úrnője: (az Én Úrnőm), már nem reménykedik egyéni anyaságban sem, nem hogy sokaság anyja lehetne, meg kell hallania, hogy Isten nem tekinti a szolgáló fiát az áldás fiának. Istennek a terve változatlan: Sárai szülni fog, amikor az Úr terve teljesül.„Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: Én El Shaddái vagyok, (ami mindenható Istent jelentett, aki még a hegyeknek is Ura): járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítalak, szerfölött megsokasítalak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezét ne hívjanak Ábrámnak, hanem Ábrahám (Áb-rahám) legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget kötök köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked és minden utódodnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét birtokul, és én Istenük leszek”. (Ter 17,1-8) A szövetségem jele: Minden fiút születése nyolcadik napján körül kell metélni! Ezt a jelet Ábrahám Izmaelen és férfi rabszolgáin sürgősen végre is hajtotta és maga is fölvette.Egy év múlva újabb fontos jelét adta atyai jósága és igazságossága működésének. „Az Úr megjelent neki (Ábrahámnak) Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat. Azok így szóltak: Tedd, amit mondtál” (18,1-5) Ábrahám ezzel gyorsan ügyes gazdaként maga rendelkezett. A sátorba lépett, Sárának szólt, hogy vegyen három adag lisztet, kelessze meg és süssön belőle lepényt. Utána a távolabb legelésző állatokhoz futott. Kiválasztott egy „fiatal és erős borjút”. Szolgája kezére adta, hogy készítsen belőle finom ételeket a három vendégnek. Előételnek tejet és vajat kínált. Aztán amint elkészült a finom bográcsgulyás, eléjük penderítette a bográcsot, ő maga pedig ott állt előttük a fa alatt. Mindet a szigorú keleti udvariasság szerint végezte. Amikor aztán elfogyasztották a finom ételeket, a fővendég, akit Ábrahám Istennek kijáró leborulással köszöntött, így szólt: „Hol van a feleséged, Sára? Ezt válaszolta: Itt a sátorban. Az folytatta: A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz. Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz. Sára tagadta és azt mondta: Nem nevettem. De ő így válaszolt: Igenis, nevettél”.(9a-15)

239. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.06. csütörtök

Azért beszélünk, mert megtaláltuk.

Nemcsak nehéz, de néha szinte lehetetlen a fiatalok számára keresztényként élni. A keresztény név krisztusit, Krisztushoz tartozót jelent (christianus). A papok Szent Pált követve ismétlik: „Legyetek a követőim, mint én is Krisztusé”. (1Kor 11,1) Hatvan éves ateista nevelés rengeteget rontott a régi keresztény és magyar öntudaton, kultúrán és nevelésen.Ahol az államban hivatalos állásfoglalás a szavak értelmének kiforgatása, sőt a kimondott hazudozás, ott a gyerekek is könnyen rászoknak erre. Jézus pedig ezt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn 14,6) Az élet, amely mindig boldogságot jelent mind a természetes, mind a természetfeletti síkon. Mind a testi, mind a lelki életre értendő kijelentés. Nem mindig azonnal mérhető le, de az élet hosszú távú verseny. Az élet mindig erőfeszítést kíván. Cikázó pillangókra mutatott rá a szakértő: Milyen gyönyörű mozgás, úgy-e? Pedig ez nem játék, hanem állandó önvédelem. Jézus az igazság: minden szava igaz, tehát megfelel a valóságnak. Ő az igazság, egész élete, tanítása, léte és lényege igaz. Egyedül ő mondhatja el: Én vagyok az igazság maga. Jézus az út: a nyomában járunk,mivel ez a mód biztosan vezet az örök boldogságba, a vele megtett lépések összefolynak, úttá válnak. Minden fiatalnak nagyon kell vigyáznia, hogy Jézus legyen a mintaképe akkor is, amikor tanul, akkor is, amikor már dolgozik. Ha vele és benne él, hozzá igazodik, nem lesznek harsány orgiái, de lesznek nyugodt kötelességteljesítései, vidám kedélye, boldog élete.

2013. június 5., szerda

ÚRNAPJA UTÁN III.



ÚRNAPJA UTÁN

harmadik elmélkedés

A végtelen szeretet Istene évmilliók szánt a megteremtett világmindenség kialakítására. A célja mindezzel nem az, hogy valamit kapjon teremtményeitől, hanem hogy a teremtmények döbbenjenek rá arra, hogy Istennek semmi sem sok, ha boldogságot oszthat. A Szentháromság végtelen benső boldogsága mellett szülessenek anyagból és lélekből álló új életek, akik ismerni és szeretni tudnak, akik boldog örömmel ejtik ki ezt a drága nevet: Mi Atyánk. Szaporodjanak a földön az ajkak, akik az „édesapám és édesanyám” kiejtése után megtanulják és folyton ismétlik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved!” Én pedig körülragyogom napfénnyel, termelem nekik az ízes ennivalót, alakítom szállásukat, ébresztem bennük a pazar gondolatokat és dús érzelmeket. Az én világom a végtelen igazság és önzetlen szeretet világa. Az ellenségem mindennek az árnyékát képes nyújtani nekik. A csodás érzést, a döntést szabadon hagyom nekik, dönthetnek mellettem vagy ellenem. De egyszer végső döntést kell hozniuk, amit megváltoztatni már sohasem lehet. Küldtem „helyettem beszélőket” prófétákat, majd a fiamat. Úgy gondoltam, „Őt csak becsülni fogják. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös. Gyertek, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel? A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlőjét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést”. (Mt 21,38-41) Így következtettek a gazdag farizeusok. Jézus azonban a Mennyei Atyáról beszél, aki nem farizeus, hanem Isten. Most négyezer évre kezdünk visszatekinteni, hogy lássuk és kezdjünk normálisan gondolkodni Atyánkról és az Ő Fiáról. Amikor az emberiség behódolt a sátánnak, Isten keményen büntette őket: vízözön (Ter 6,13-8-22);Bábeli torony (11-1-9); zsidók lázadása után a negyven éves vándorlás és az idősebbek kipusztítása (Szám13,1-21,9); Izrael- állam elpusztítása (Kr.e.722); Jeruzsálem pusztulása (587-586). Isten keményen bünteti a bűnösöket, de nem pusztítja el a világot. Mindig élve marad a remény a Messiásban.
A MESSIÁS kora
Isten meghívja Ábrámot. Az egész emberiség bálványimádó. „Az Úr így szólt Ábrámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-4) Ábrám is, felesége Sárai is hatvan éves. Gyermektelenek. Ez szörnyű szégyen. A gyermek Isten áldása. Az Úr áldása gyakorlatilag biztosítva van. De mikorra? Majd. Hinniük kell benne. A Messiás első megjelölt ősapja vezekel az emberiség nagy vétkeiért, a gyermekek elutasításáért. Sikertelen besegítési kísérlet az akkori kor szokása szerint Sára ötletére: legyen az ő rabszolganője Ábrám mellékfelesége, és annak a fia számítson be az isteni ígéretbe. Oktalan magatartás. Iszonyú háborúk kezdete, amely Kr-e. 2000-től tart a mai napig. Ebből mi következik? Isten a jóindulatú, de az akaratával ellentétes megoldásokat nem áldja meg. Kemény, szinte reménytelen állapot, amely talán örökké tart? Ez az út nem járható az üdvösség felé. Ábrahám már megnyugodott: van már fia. A kérdés megoldódott. Isten: Nincs megoldva. Körül kell metélni Izmaelt is, tizenkét fejedelmet fog nemzeni, de nem ő a Messiás őse! (Ter 17,20) 

238. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.05. szerda

Ők az én uraim!

Assisi Szent Ferenc végrendeletéből vettük az elmélkedési anyagot. Ő felszentelt szerpap (diákonus) volt, küldetést kapott a prédikálásra. Érinthette az Eukarisztiát. Mégis ragaszkodott ahhoz a rendelkezéshez, hogy csak a plébánosok engedélyével prédikálhat az ő területükön. Meghagyta nekünk is, hogy hasonlóan gondolkodjunk és cselekedjünk. A papok tiszteletének magyarázata szerinte is abban áll, hogy ők veszik kezükbe az ostyát és a bort, a papi hatalommal rendelkezve Jézus Szent Testévé és Vérévé teszik és nyújtják vételre másoknak is. Ez tényleges hatalom. Meg kell becsülnie magának a papnak is, hát még a nem-papoknak. Másik magyarázata is volt: Ha egyszerre érkezne melléje egy egyszerű pap és egy angyal, előbb a papot köszöntené, utána az angyalt. Indoka a fentebbi hatalom volt. Az angyalok látják a mennyországban Istent, mindhárom isteni Személyt, és Jézust magát is, de átváltoztató hatalmuk nincs. Az ószövetségi papoknak ekkora hatalma sosem volt, Isten mégis védelmükre kelt: „Ne bántsátok felkentjeimet, és prófétáimnak ne ártsatok”. (1Krón 16,22) Ezzel nem azt akarta mondani az Úr, hogy nekik szabad vétkezniük. Istenhez tartozik az ő vétkük foldozása is. Az azonban bizonyos, hogy sokan nem Szent Ferenchez hasonlítanak. Ha nem is kézzel, de nyelvével sok ember vétkezik. Ez bizony szégyen, és súlyos vétek lehet.

2013. június 4., kedd

ÚRNAPJA UTÁN II.



ÚRNAPJA UTÁN

második elmélkedés

A Második Isteni Személy tökéletes mása a végtelenül jó Mennyei Atyának. Vállalta a megtestesülést, hogy emberi természete is legyen,amit isteni természete mellé erősített és így igaz Isten és igaz ember lett. Ezen a két természeten keresztül válik majd valóra Atyjának csodálatos terve, hogy emberi lelke az összes ember lelkének és az összes angyali lénynek ősformája legyen, emberi teste pedig a világmindenség minden anyagi létezőjének lehessen ősformája. Az Atyának eredeti terve az volt, hogy amikor elérkezik az idők teljessége, akkor öröktől kiválasztott szűz anyától szülessék meg ténylegesen is az Isten Fia, úgy ahogy sok évszázaddal előbb Izajás prófétával Acház királynak előre megmondta: „Az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el”. (Iz 7,14) A próféták királya ezt a nem kért születést jelnek, csodának nevezi. Így is fogadták el közel nyolc évszázadon át. Csoda pedig azért lehetett az Immánuel születése, mert édesanyja nemcsak a foganásig volt szűz, hanem azután is. Ez azt jelenti, hogy a fogantatása nem a Teremtő által a többi embernek megadott módon történik. Mi ezt már pontosan tudjuk, hogyan.„Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt:Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek. Az angyal ezt válaszolta s mondta neki: A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”. (Lk 1,26-38) Érdekes megfigyelni, hogy alakult ősszüleink élete mindjárt a kezdet kezdetén. Az Úr atyai jósága minden jót megadott embergyerekeinek. Rövid idő után a sátán első hazug szavára tönkretettek minden mennyei tervet azzal, hogy kimondták: Mi nem Isten kedvencei, hanem vele egyenrangú urai akarunk lenni. Nem engedelmeskedünk neki, hanem mi mondjuk meg, hogy mi az igaz, mi a jó. A súlyos bukás ugyanolyan hirtelen történt, mint az angyali próba idején. Az Atya azonban irányukban nem hozott pokolra küldő ítéletet. A sátánt büntette előbb, csak utána a nagyravágyó asszonyt: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba. Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak között szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad”. (Ter 3,15-16) Isten legfőképpen azt sajnálta, hogy a gyermekeket szülő, a mennyországot benépesíteni tudó édesanyát büntetnie kell végig a történelem évezredein. A büntetésük pedig azért lesz nagyon fájó, mert nem tudják kimutatni gyengéd anyai szeretetüket: hol a férj hibája, hol a gyerekei hálátlansága, hol meg a saját dacos ellenállása miatt szenvednek kegyetlenül. Mi a sokszor figyelmetlen és hálátlan gyerekek, ne nehezítsük sorsukat. Éva első fia testvérgyilkos lett. Ábrahám felesége kilencven éves koráig kell hogy várjon az anyai örömökre. Amikor meg jó hangosan mondja a kétezer évvel korábban felvett ifjú testének hangján a Messiás-unoka, nem meri elhinni a sátorlap mögé bújó vendéglátó Sára.(Ter 18,10)

237. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.04. kedd

Mesterek, mivel tanú(ságtevő)k

Jézus látható alakban nem maradhatott vég nélkül a földön. Beteljesítette a mennyei Atya akaratát megtanította az embereket minden igazságra, ami szükséges, hogy Istennek jó gyermekei lehessenek. Ez után szenvedett és meghalt értünk, hogy minden kegyelmet megszerezhessen, ami az üdvösségre szükséges. Mindent bevégezve fölment Atyjához a dicsőségbe, elfoglalta trónját emberi természetében is. Helyet készít mindenkinek, aki életével méltónak mutatkozik a mennyei boldogságra. Minden le van ugyan írva ezekről a tényekről, de az emberekhez nehezebben jut el az írás, nem is tudott sokáig, most sem tud mindenki írni-olvasni. De ha tud is, akkor is szívesebben veszik az emberek az élő szót a tanításra, mert az nem holt betű, hanem a szó viseli a beszélő meggyőződését is. Ez tehát tanúságtétel. Jézus mennybemenetele előtt ezért adta parancsba apostolainak: „Ezek az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy e kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadnia halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek”(Lk 24,44-48) Az apostolok utódai a püspökök és a papok. A pappá szentelésben megkapják a hatalmat, küldetést és kegyelmeket, hogy Jézus akarata beteljesedjék. Ezért figyelik őket az emberek, vajon komolyan veszik-e, amit hirdetnek. Isten igazságát jól kell ismerniük, okosan előadniuk, és azokat templomon kívül is megvallaniuk. A szeretet dolgában ki kell állniuk a gyengék és rászorulók mellett, ha szükséges, vagyonuk vagy életük kockáztatásával is.

2013. június 3., hétfő

236. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.03. hétfő

Mi az én hivatásom? A szeretet

Lisieux-i Szent Teréz hivatását keresve Assisi Szent Ferencre bukkan, aki nem akart pap lenni. Így könnyebben megérti a fiatal karmelita apáca, hogy nem kell mindenkinek pappá szentelődnie ahhoz, hogy nagy szent legyen. Keresése ugyan sántít, mert Ferenc férfi volt, s ha nem is áldozópap, de szerpap, klerikus, érinthette az Eukarisztiát, prédikálhatott. Teréz megtalálta helyét az Úr Jézus titokzatos Testében, az Egyházban. Szív vagyok benne!- ujjongott fel. Mint minden embernek a szeretetre van hivatása és küldetése, a pap sem kivétel. Azzal, hogy sok természetes örömtől elesik hivatás-vállalása miatt, ezekért pótlást kap. Lemondása éppen úgy érdemszerző, mint a házastársak-szülők szeretete, önfeláldozása, amikor társukat és gyermekeiket boldogító szeretettel szolgálják. A papoknak szolgálatuk van kegyelemosztásra, türelemre, misézésre, gyóntatásra. Mindezzel boldogítani tudják embertestvéreiket. A papnak óriási szívnek kell lennie. Ifjú teológus koromban a megyéspüspök atya méltatta gyémántmisés rendtársunkat Szombathelyen. Ki is tüntette, püspöki tanácsossá nevezte ki .Amikor szerényen átvette a megérdemelt kitüntetést,válaszában azt mondta, amit nekünk Jézus Krisztus ajánl: „Így ti is, amikor mindent megesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”(Lk 17,10) Örömömre szolgál,hogy Krisztus haszontalan szolgája vagyok!

2013. június 2., vasárnap

235. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.02. vasárnap

Szeretet nélkül ne prédikálj!

Nagyon régen hallottam ezt a kritikát hívek szájából: A mi papunk felolvassa az evangéliumot, sok szép üzenetet hallunk, azután kezd prédikálni.Szívesebben hallgatnánk, ha azt próbálná elmagyarázni, hogy Isten milyen nagyon szeret bennünket, és nekünk is ez lenne a legfőbb kötelességünk: Őt mindennél jobban szeretni.Vagy talán ezt csak komoly készülettel lehetne elérnie? Annyi bizonyos, hogy Isten szeretetből teremtett bennünket, hiszen azzal kezdte az első ember teremtését: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) a Szentháromság személyei végtelen szeretettel szeretik egymást. Ez a szentháromságos szeretet kellene, hogy létrejöjjön minden családban: a férj boldogítaná feleségét, a feleség a férjét. Kettejük szerelméből kellene születni a gyermekeknek, hogy így alakuljon ki minden családban, az egész társadalomban a szeretet hármassága. Így élnek az emberek? Sok házasság a gyűlölködés színtere. Nincs másként a társadalomban sem. Minden papnak legfontosabb tanítani valója ez a szeretet, amit Isten teremtéskor belénk plántált. Ezt tanította az Istenember szóval is, szenvedésével is, halálával is: „Nagyobb szeretete senkinek sincsen, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13)