2013. március 23., szombat

VIRRASSZATOK és IMÁDKOZZATOK



VIRRASSZATOK és IMÁDKOZZATOK

Nagyböjt 5 hete szombat

Ez 37, 21-28; Jn 11, 45-57

„Főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit összegyűjtse.

A közelmúlt szentmiséiben, a szertartásos olvasmányokban Jézus sokoldalúan fejtegette zsidó hallgatóinak, hogy Ő az Atya erejével végzi csodatetteit. Egyre nyíltabban beszélt arról, hogy benne az Atya él és cselekszik. Hamarosan kifejtette azt is, hogy „Én és az Atya egy vagyunk”. (Jn 10, 29) Meg is erősítette: „Ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában”. (38) Ezek a megnyilatkozások életveszélyes helyzeteket alakítottak ki. Hol rögtön meg akarták ölni, hol pedig el fogni és bíróság elé állítani. Miért erősítette mégis egyre jobban az addig nem ismert igazságot? Az Atya kifejezést eddig a zsidók csak arra használták, hogy az egyistenhitet vallva, rámutassanak, hogy Isten. Olyan, mint egy jó édesapa. Jézus, pedig azt állítja, hogy ez a szó név, tulajdonnév, hogy az egyistenhit Istene nemcsak olyan, mint egy jó apa, hanem valóságosan Atya, mert kezdettől (Jn 1, 1) azaz öröktől fogva születik tőle szellemi, isteni módon egyszülött Fia. Így az Istenben két személyt ismerünk meg, akik ajándékozás folytán közösen birtokolják a végtelen isteni természetet. Később kiegészíti tanítását, hogy van harmadik Isteni Személy is, akinek együttesen ajándékozzák az isteni természetet. Jézusnak mindezt sokoldalúan be kellett jelentenie, ki kellett nyilatkoztatnia, mert a Szentháromság Isten mélységes, örök titka ismert kell, legyen az Új és örök szövetségben, amelyet Jézus saját vérében köt meg a benne hívőkkel. Ennek ismerete és elfogadása az üdvösség feltétele. Amikor ezt a tanítást Jézus a negyednapja sírban nyugvó barátja, Lázár feltámasztásával is megerősíti, betelt a pohár ellenségei asztalán. Egész Jeruzsálem körmenetszerűen jár Lázárékhoz feltámadt embert nézni, és hatására sokan hisznek Jézus istenségében, a főtanács kétségbeesetten kérdi önmagától: „Mit csináljunk? Ez az ember (!) ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket”(47-48) Amint később kisült, erről szó sem volt. Maga a helytartó is Jézusnak hitt, nem a főpapoknak, Ostoba félelem és gonosz félelemkeltés volt az egész hűhó. „Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintha az egész nemzet elveszik! Ezt, pedig nem magától mondta, hanem főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit összegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt”. (49-53) Ebből következik, hogy Jézus nagypénteki pere kirakatper volt. Amikor hazánk igazi reformjáról esik szó, nem egyszer hangzik el: Jézus fog uralkodni, az igazság és szeretet Királya. Aki szenvedésével, halálával. És feltámadásával kellően igazolta magát.

164. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.23. szombat

Kivezetni a sivatagból.

A teremtés első fázisában az anyag rettenetes hőfokon izzott. Mózes látomása szerint Isten kegyelme őt a föld felszínére állította. A sötétség teljes volt. A föld mostani vízkészlete utolsó cseppig gőzként lebegett, betakarva a felszínt. Amikor sokkal később lehűlt a földfelszín, kialakultak a felszíni viszonyok: hegyek, völgyek, folyók, tengerek, majd a föld anyaga lassan porlani kezdett. Isten ilyen elporladt helyen ültette a paradicsomkertet. Négy folyó öntözte, közülük kettőt ma is ismerünk: Tigris és Eufrátesz. Az első emberpárt a virágos, bokros, gyümölcsös kertbe helyezte. A bűn egyik büntetése volt, hogy a kertet körülvevő terméketlen sivatagba kellett vissza menniük. Napjainkban az emberi gondatlanság következtében egyre szaporodnak a sivatagok, zsugorodik a termőfelület. Sajnálatos, hogy vannak lelki-sivatagok is. Terméketlen, boldogtalan, jövőtlen lelkivilág. Szentséges atyánk szerint: „a szegénység, az éhség és a szomjúság sivatagja, az elhagyottság, az egyedüllét, a tönkretett szeretet sivatagja. Van Isten sötétségének és az emberi lélek kiüresedésének is sivatagja”. A fizikai élethiányt is nehéz visszafordítani, a lelkit sem könnyebb. Ez utóbbiak javítása, majd megszüntetése a papság feladata. A víztelenséget pótolni a lélek sivatagában Isten kegyelmével lehetséges. A kegyelmek hivatásos közvetítője a pap. Tanítóként feltárja a helyes ismereteket Istenről, emberről, kettőjük viszonyáról, örök életről, tökéletes boldogságról. Megmutatja a lehetőségeket, elindítja a vágyakat, az első lépéseket a kibontakozás útján. Aztán gondozza a lélek virágoskertjét tökéletesítéssel, időnként bűnbocsánattal. Felhívja a figyelmet a szentek koszorújára: ők is emberek voltak, de kapcsolatba léptek Jézussal, az Egyházzal, közösségükbe vonták Isten szétszórt gyermekeit, és így egyre elevenebb lett a kegyelmi élet, amely az igazság és szeretet világát, Isten országát telepítette a lelki sivatag helyére.

2013. március 22., péntek

163. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.22. péntek

Hiteles Krisztusok.

A modern ember úgy hitte sokáig, hogy ő fontos a vezetői számára. Súlyosan csalódnia kellett. Rá kellett döbbennie, hogy csak arra a vezetőre számíthat, akiben Krisztus él. Aki Jézus Krisztust hordja szívében, elveiben, egész életében. Sokan akarnak népet képviselni, de kevesen vállalják, hogy csak azért élnek, hogy a rájuk bízottakat szolgálják. Büszkén hordják a miniszteri méltóságot és a vele járó jövedelmeket, de soha eszükbe nem jut, hogy a miniszter latin szó keményen és félreérthetetlenül szolgát jelent.Isten keményen számon kéri rajtuk, szolgák voltak-e valóban? A papságot nem a hívek választják, hanem Egyháza közbejöttével Jézus Krisztus. Legfőbb elszámoltatónk nekünk Isten. Aki kiadja a munkát, ellenőrzi, vajon legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint hajtottuk-e végre megbízatásunkat, a szerint minősít bennünket. Számára csak az a megbízható, hiteles szolga, akit a fegyelem és a szeretet tesz hitelessé. De nemcsak a világ visszáságai miatt kell mindent megtennünk, hogy hiteles emberekként hitelesen képviseljük Urunkat, Jézus Krisztust, mert meghívónkért állnunk kell a szavunkat. Jézus azért jött a földre, hogy mindeneket megújítson:„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket,és dicsőítsék Atyátokat,aki a mennyben van”(Mt 5 14-16)

2013. március 21., csütörtök

162. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.21. csütörtök

Az átalakulás útja.

Egyetlen ember sem születik üdvösségre készen. Az üdvösség feltétele ugyanis az, hogy végre kell hajtanunk Isten nekünk rendelt élettervét. A mennyországba jutás Isten kegyelméből adódik, de a mennyei boldogság bőségét Isten igazságosan méri, a szerint, hogy mennyi jót tettem Isten terveinek megfelelően. Mivel az embernek van saját értelme és akarata, azért tudunk vagy tudnánk mi is terveket készíteni Istentől függetlenül. Ő azonban azt akarja, hogy az Ő másokat kiszolgáló szeretet-tervét hajtsuk végre. „Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük és parancsait teljesítjük” (1Jn 5,2) Ehhez kell földi életünkben átalakulnunk. Ez az átalakulás szenvedéssel jár. Azt is fel kell ajánlanunk a cél, a lélekmentés érdekében. Jézus teljes odaadást kíván: „Bizony, bizony mondom nektek, ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz”. (Jn 12,24) a papnak egész életét erre kell felajánlania, hogy sok termést hozzon. Ő nem mindenkiért tudja átadni önmagát. Ezt csak Jézus tehette meg. De a magunk kicsiségében, a magunk kicsi mindenét nekünk is fel kell ajánlanunk. A papot „alter Christusnak”, egy másik Krisztusnak, Krisztus másának is hívják régi idők óta. Ebben is követnünk kell Urunkat. Szentséges Atyánk személyesen részt vett a közelmúlt rengeteg szenvedésében. Igen okosan ajánlja: „a szívünkbe kell fogadnunk világunk nehézségeit, és Krisztussal együtt szenvedve kell átformálnunk ezeket a problémákat, és ez által saját magunkat is. S amilyen mértékben mi magunk átalakulunk, úgy láthatjuk meg Isten országának jelenlétét, és mutathatjuk meg másoknak is” Ez nem könnyű feladat. Annyira sok a gonoszság, és könnyebben foglalja le az emberek szívét, ha bűnösen is, de gazdagon élhet, hogy nekünk példát kell adnunk!

2013. március 20., szerda

161. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.20. szerda

Kié a világ? Azé, aki szereti.

Nagyon sok gondja van manapság a lelkiismeretes papnak. Jézustól arra kapott küldetést, hogy hirdesse az Isten országát, vagyis az igazságot és a szeretetet. Meggyőződése, hogy ezzel az emberek boldogságát szolgálja. Aztán gyakran tapasztalja, hogy az emberek, több ízben még a hívei is, a hazugság és a gyűlölet szolgálatával próbálnak érvényesülni, tehát a sátán országa rabjai. Nehéz szeretni ezeket a másként gondolkodókat, akik boldogságot remélnek az anyagiaktól, még akkor is, ha nem becsületes módon jutottak hozzá. Könnyen visszakanyarodunk a rabbik tanításához, akik a szeretet parancsát sajátságosan így hirdették még Jézus korában is: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!”(Lev 19,18) Jézus viszont a hegyi beszédben erre tanít: „Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő felkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?” (Mt 5, 43-46) Nekünk tehát küldetésünk van arra, hogy gonoszokat is szeressünk. Akkor most van lehetőségünk ezekre a mostani gonoszokra pazarolni szeretetünket. Éreztetni kell a szeretetet. Természetesen nem úgy, hogy gonoszságaikat megdicsérjük. A szeretet a jónak akarása. Aki a hazugság és gyűlölet ördögi körében él, azzal nem nyugtathatjuk, hogy nagyon jó helyen van, ez az állapot a hasonszőrűek segítségével pompásan virul. Meg kell mondanunk mindenkinek, akihez eljutunk, hogy ez az állapot átmeneti, Isten türelmes és szívesen megbocsát, ha bűnbánatot tartunk, de elszámoltat mindenkit, aki t a jóvátételt elmulasztja. Lehet, hogy csak halála után érti meg valaki, de boldog lesz akkor, ha megtudja,hogy a mi szeretetünk mentette meg az örök haláltól.

2013. március 19., kedd

Hívek közös könyörgései az új pápáért.



Hívek közös könyörgései az új pápáért



P.: Testvéreim! Nagy öröm mindannyiunk számára Péter apostol megválasztott utódja, Ferenc pápa! Imádkozzunk érte és az Anyaszentegyházért!

Krisztus Urunk egyetlen dolgot kért Pétertől, hogy szeresse őt; adj az új pápának kifogyhatatlan érzékenységet a szenvedők, a szegények, a nyomorgók kiáltásában felfedezni Megváltónk arcát!

Krisztus Urunk sziklára építette Egyházát; add, hogy Ferenc pápánk szilárd hite, biztos pásztori vezetése, reményt nyújtó szavai megerősítsék Isten népét!

Krisztus Urunk azért küldte Pétert, hogy megerősítse testvéreit a hitben; add, hogy az argentin származású pápa latin-amerikai tapasztalataival megújítsa az evangélium hirdetését a világban!

Krisztus Urunk megígérte, hogy Egyháza fennmarad az idők végéig; adjon új missziós lendületet a papságnak, az igehirdetőknek, a hit tanítóinak és minden hívőnek!

Krisztus Urunk arra bíztat minket, hogy szüntelenül kérjük, küldjön munkásokat aratásába; adj kellő számban új papi és szerzetesi hivatásokat, akik életükkel tanúsítják a többre törekvő, szent élet lehetőségét!

Krisztus Urunk Szűz Mária és Szent József otthonában nőtt fel; add, hogy megbecsüljük a család értékét és a szülők gondosan neveljék gyermekeiket Isten és a társadalom javára!


P.: Örömmel tártuk eléd kéréseinket, Istenünk! Add, hogy az Egyház új pápája állandó oltalmaddal töltse be felelősségteljes szolgálatát, legyen a szegények, a nyomorgók, a reményvesztettek, a kisemmizettek és minden híved igaz pásztora! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.


160. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.19. kedd

A kezdetek lendületével.

A világ képe nagyon torz: az igazságra és szeretetre teremtett ember hazug eszméket vall, és iszonyú kegyetlenséggel igyekszik a maga vad ösztöneit kielégíteni, vagy a korszellem biztatására kihasználni minden lehetőséget saját előnyeinek biztosítására, vagyis az Szeretet parancsát, mások boldogítását megcsúfolva a gyűlöletet szolgálja. Ez a szellemiség juttatta ide a világot, hogy pénzembereket nem érdekli a szegények ügye, az állam élére megválasztott csapat a nagy közösség jólétét biztosítani nem akarja, magának és segítőtársainak arcrebbenés nélkül osztja ki a közösség egészének a jólétére befizetett adót. Az elmélkedés anyagában is ez a gyötrő kérdés hangzik el: „Mit tegyünk? Úgy tűnik, az embereknek nincs ránk szüksége, haszontalannak tűnik mindaz, amit teszünk”A kérdés nekünk, papoknak szól. A vallás ellenségei azt felelik: Ne tegyetek semmit a világ dolgaival kapcsolatosan. Mi vagyunk a világ esze és urai, mi tudjuk, mit kell tenni, ti maradjatok a templomon belül. Ez a válasz azért hangzik el, hogy saját gazemberségeiket ellenőrzés nélkül gyakorolhassák, lerombolhassák az emberek életében az Isten országát, az igazság és a szeretet lelkületét, helyette hadd uralkodjék a hazugság és a gyűlölet, vagyis kapjon polgárjogot a sátán országa. Az Isten országáról van tehát szó, ezt a Teremtő és a mindent helyrehozó Megváltó is megköveteli, hogy az Isten országát tanítanunk és védenünk kell, a sátán országa ellen pedig meg kell tennünk mindent, ami lerontja győzelmeit.Igaza volt és maradt II. János Pál pápának: „Bátran szembe kell néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a globalizáció jelenségével,a népek és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával” (Novo millennio ineunte 40)Nekünk a pápa mutatja a helyes utat.Harcolunk is az igazság és a szeretet fegyvereivel.A szentéletű és tudós pápát igen gyorsan igazolta a bekövetkezett pénzügyi válság.Megtettük-e,ami ránk tartozott?

2013. március 18., hétfő

159. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.18. hétfő

Az egyetlen dolog, amire szükségük van.

A papok Isten küldöttei. Isten tanítását, parancsait kell közvetíteniük. Az emberek egy része fél szembenézni Isten igazságaival és parancsaival, mert akkor a lelkiismeretük bizonytalanná válik, a bűn sugallta mocsár-nyugalom kezd kellemetlenné válni. Ezért nem minden körülmények között látják szívesen környezetükben a papot. Ezért történik meg nagyon sokszor, hogy elkerülik a pappal való találkozást. Arra is gondolnunk kell, hogy ez az elutasító magatartás igen kellemetlen időben is megtörténhet. A legtöbb ember tudja, hogy van Isten, számon kéri tetteinket, vajon az Ő parancsai szerint cselekedtünk-e vagy nem, erkölcsös volt-e tettünk vagy erkölcstelen? Az élet utolsó perceiben pedig minden ember határozottan tudja, hogy van Isten, és most eljött az óra, hogy maga elé idéz, elszámoltat egész életemről. Tudatosan kell vállalnom ezt az elszámoltatást, hiszen egész életemet ezzel a tudattal kezdtem: mindenért felelős vagyok, amit mondok és teszek. Ha az papot nem engedem magamhoz, elodázom néhány percre a felelősségre vonást. Okos dolgot teszek? Sem a halált, sem az ítéletet elkerülni nem tudom. Nem lenne egyszerűbb, ha beengedném betegágyam mellé és az életembe is, tudván, hogy Ő az egyetlen ezen a világon, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására vagy megtartására? Ha megvallom előtte vétkeimet, megbánom azokat, a pap feloldoz, vagyis, vagyis megbocsátja a bűnt, elengedi Isten nevében az örök kárhozatot, és az ideig tartó büntetések egy részét is. Aztán szent olajjal keni meg homlokomat és tenyeremet. Segít elviselni lelki és testi gyötrelmeimet. Végül találkoztat a szentáldozásban Jézussal, aki a másik oldalon bíróként vár rám, ideát pedig irgalommal szívembe tér. Ezekre a gondolatokra és érzésekre van leginkább szükségük Isten ránk bízott gyermekeinek.

2013. március 17., vasárnap

Ha Isten nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne!



Ha Isten nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne – Ferenc pápa első Úrangyala imádsága


A több mint 150 ezer hívő  már a kora reggeli óráktól folyamatosan érkezett a Szent Péter térre és környékére, hogy részt vegyen Ferenc pápa első nyilvános vasárnap déli Úrangyala imádságán, és meghallgassa tanítását. A Szentatya csak olaszul szólt a hívekhez.


 „Kedves Testvérek! 

Jó napot kívánok! A szerdai első találkozás után most ismét köszönthetlek mindnyájatokat. Örülök, hogy vasárnap van, az Úr napja! Ez szép és fontos nekünk, keresztényeknek: vasárnap találkozunk, köszöntjük egymást, beszélgetünk, mint most itt, a téren. Ez a tér a médiának köszönhetően a világ méreteit ölti magára.
Nagyböjt ötödik vasárnapján az evangélium a házasságtörő asszony epizódját beszéli el, akit Jézus megment a halálos ítélettől. Meglepő Jézus magatartása: nem érezzük szavában a megvetést, az ítélkezést, csak a szeretet, az irgalom szavait halljuk, amelyek a megtérésre szólítanak.
„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Kedves Testvérek, Isten arca egy irgalmas Atyáé, aki mindig türelmes. Gondoltatok-e már Isten türelmére, amellyel mindannyiunk iránt van? Ez az ő irgalmassága. Mindig türelmes: türelmes velünk, megért minket, vár ránk és soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, ha képesek vagyunk arra, hogy visszatérjünk hozzá bűnbánó szívvel. „Nagy az Úr irgalma”.

A pápa ezután így folytatta: „Ezekben a napokban egy bíboros, Kasper bíboros könyvét olvashattam el. Nagyon jó teológus, az irgalmasságról írt. Nagyon jót tett nekem az a könyv. Most azt gondoljátok, hogy a bíborosaimnak reklámot csinálok? Nem így van! Nagyon, nagyon jót tett nekem ez a könyv. Kasper bíboros azt írta, hogy ez a szó: irgalmasság, mindent megváltoztat. A legjobb, amit hallhatunk: megváltoztatja a világot. Egy kis irgalmasság kevésbé hideggé és igazságosabbá teszi a világot. Szükség van rá, hogy jól megértsük Istennek ezt az irgalmasságát, ezt az irgalmas atyát, akinek olyan nagy a türelme. Emlékezzünk Izajás prófétára, aki azt állítja, hogy ha bűneink skarlátvörösek lennének is, Isten szeretete hófehérré változtatná azokat.

Ferenc pápa ezután felidézett egy személyes emléket: „Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a Fatimai Szűzanya, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét.

Egy nagyon egyszerű, idős asszony odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: „Nagymama – mert nálunk így hívják az idős asszonyokat – meg akar gyónni?” És ő igennel válaszolt. „De hátha Ön nem vétkezett” – mondtam. „Mindnyájan vétkeztünk” – felelte az idős asszony. „De talán az Úr nem bocsátja meg bűneinket” – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt: „Az Úr mindent megbocsát”. Honnan tudja? – kérdeztem tőle – folytatta a Szentatya. Az idős asszony válasza így hangzott: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne”.

Kedvem támadt megkérdezni tőle: „Mondja, hölgyem, Ön a (Pápai) Gergely Egyetemen tanult? Mert ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belső bölcsesség az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha!
Hát akkor hol van a probléma? – kérdezte az idős asszony. „Az a probléma, hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szerető Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.

Az Úrangyala elimádkozása után a pápa rövid köszöntést intézett minden zarándokhoz:

„Köszönöm fogadtatásotokat és imáitokat. Kérem, hogy imádkozzatok értem. Ismét átölelem a római híveket és mindenkit, akik Olaszország és a világ különböző részeiből jöttök, valamint mindazokat, akik a kommunikációs eszközök révén csatlakoztak hozzánk.
Olaszország védőszentje, Assisi Szent Ferenc nevét választottam és ez megerősíti spirituális kapcsolatomat azzal a földdel, ahonnan, mint tudjátok, családom származik. Jézus azonban arra hívott meg bennünket, hogy egy új család tagjai legyünk, egyházáé, Isten családjáé, és haladjunk együtt az evangélium útján.

Az Úr áldjon meg benneteket, a Szűzanya őrködjön felettetek és ne feledjétek: az Úr soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson! Mi vagyunk azok, akik elfáradunk, hogy bocsánatot kérjünk. Jó vasárnapot és jó ebédet kívánok! – ezek voltak a Szentatya utolsó szavai, amelyeket vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren és környékén összegyűlt hatalmas tömeghez intézett.


158. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.17. vasárnap

Csak Jézusnak vannak hívei. Mi, az bárányait őrizzük, pasztoráljuk. Természetesen fokozott ez a felelősség, mert az ember a sajátjával belátása szerint bánhat, de a másét, a felelősséggel elvállalt krisztusi nyájért olyan felelősségünk van, amit Isten Fia ruházott ránk, mi elfogadtuk, hivatásunk lett, és életünk végén helytállásunk szerint jutalmaz vagy büntet az igazi Pásztor. Isten már az Ószövetségben is jelölt ki népe javára pásztorokat. Azok ellen, akik nem megfelelően látták el küldetésüket, a babiloni fogságban raboskodó Ezekiel prófétának mondja el súlyos kifogásait. „Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Vajon a pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok, és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek. A gyengét nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a sebesültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek, hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk. Életemre mondom, én, az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat, és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat”. (Ez 34,2-4.8.10) Jézus is ezért hangoztatja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat-, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor”.(Jn 10,11-13.16) Nekünk, papoknak, össze kell szednünk minden erőnket, hogy jó munkatársai legyünk. A juhok pedig jól imádkozzanak!