2013. december 23., hétfő

„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (3. rész)



„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (3. rész)


A karácsonyról, a világméretű éhezésről, a gyerekek szenvedéséről, a kúria reformjáról, a női bíborosokról, az IOR-ról és a Szentföldre tervezett útról is beszélt a La Stampa olasz napilapnak adott karácsonyi interjújában a Szentatya.
„A karácsony számomra remény és gyengédség…” Ferenc pápa elmesélte a La Stampa-nak, hogyan tölti első karácsonyát Róma püspökeként. Szent Márta Ház, december 10, kedd, 12 óra 50 perc. A pápa az ebédlő melletti egyik teremben fogadott bennünket.

A másfél órás találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a derű, melyet az egész világ megismert már: amikor az ártatlan gyerekek szenvedését említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés tragédiájáról beszél. Az interjúban szól a többi keresztény felekezethez fűződő kapcsolatokról is, valamint a „vér ökumenizmusáról”, mely összeköti őket az üldöztetésben, megemlíti a házasság és a család kérdéseit, melyekről a következő szinódus tárgyal majd, válaszol arra az USA-ból érkező kritikára, mely őt „marxistának” tartja, és beszél az egyház és a politika kapcsolatártól.
A buzdításban megfontolt és merész lelkipásztori döntésekre biztatott a szentségekkel kapcsolatban. Mire gondolt?
-- Amikor megfontoltságról beszélek, nem megbénító hozzáállásra gondolok, hanem annak a személynek az erényére, aki kormányoz. A megfontoltság kormányzási erény. A merészség is az. Merészen és megfontoltan kell kormányozni. Beszéltem a keresztségről, valamint a szentáldozásról mint az előrehaladáshoz szükséges lelki eledelről, melyet orvosságként és nem jutalomként kell felfognunk. Voltak, akik azonnal az újraházasodott elváltaknak kiszolgáltatható szentségekre gondoltak, én azonban nem akartam konkrét esetek szintjére ereszkedni, hanem csak egy alapelvre akartam rámutatni. Arra kell törekednünk, hogy az emberek hitét inkább megkönnyítsük, mintsem ellenőrzés alatt tartsuk. Tavaly Argentínában szóvá tettem bizonyos papok viselkedését, akik nem keresztelték meg leányanyák gyermekeit. Beteg egy gondolkodásmód!

És mi van az újraházasodott elváltakkal?
-- A szentáldozásból való kizárás a második kapcsolatban élő elváltak számára nem szankció. Érdemes emlékezni erre. De erről nem írtam a buzdításban.

Tárgyal majd róla a püspökök következő szinódusa?
-- A szinodalitás fontos az egyházban: beszélünk majd a házasságról a maga egészében a februári konzisztórium ülésein. Azután szó lesz majd róla 2014 októberében a rendkívüli szinóduson, és még a rendes szinóduson is a rákövetkező évben. Ezeken sok mindent mélyebben meg fogunk vizsgálni és világosabban fogunk látni.

Hogy halad az ön nyolc „tanácsosának” a kúria reformja érdekében végzett munkája?
-- Hosszú a munka. Aki javaslatokkal akart előállni vagy ötleteket küldeni, már megtette. Bertello bíboros összegyűjtötte minden vatikáni dikasztérium észrevételeit. Kaptunk ötleteket a püspököktől is, a világ minden tájáról. Legutóbbi összejövetelükön a nyolc bíboros megállapította, hogy elérkezett az idő konkrét javaslatok megfogalmazására, és a következő találkozónkon, februárban, átadják majd nekem első indítványaikat. Mindig jelen vagyok a megbeszéléseken, kivéve a szerda délelőttöt a kihallgatás miatt. De nem beszélek, hanem csak hallgatok, és ez javamra van. Egy idős bíboros néhány hónapja azt mondta nekem: „A kúria reformját ön már elkezdte a Szent Márta Házban bemutatott napi szentmisékkel.” Ez alapján azt gondolom: a reform mindig először lelki és pasztorális kezdeményezésekkel, mintsem szervezeti változtatásokkal kezdődik.

Milyen a megfelelő viszony egyház és politika között?
-- A viszonynak egyszerre kell párhuzamosnak és összetartónak lennie. Párhuzamosnak, mert mindkettőnek megvan a maga útja és a maga sajátos feladata. Összetartónak egyedül a nép segítésében. Amikor a kapcsolatok először összetartanak, a nép nélkül vagy fütyülve a népre, elkezdődik az összeolvadás a politikai hatalommal, ami végül megrontja az egyházat: ügyletek, kompromisszumok… Párhuzamosan kell előrehaladni, mindenki a maga módszerével, a saját feladataival, a maga hivatásával. Összetartva egyedül a közjó érdekében. A politika nemes dolog, a szeretet gyakorlásának egyik legemelkedettebb formája, ahogyan VI. Pál mondta. Bemocskoljuk, ha ügyeskedésre használjuk. Az egyház és a hatalom kapcsolata is lehet romlott, ha nem egyedül a közjó érdekét szolgálja.

Megkérdezhetem, hogy lesznek-e női bíborosaink?
-- Ez csak egy szellemes felvetés, nem is tudom, honnan származik. Az egyházban a nőket értékelni és nem „klerikalizálni” kell. Aki női bíborosokat szeretne, kissé klerikalizmusban szenved.

Hogyan halad a Vatikán bankjának megtisztítása?
-- A referáló bizottságok jól dolgoznak. A Moneyval kedvező jelentést fogalmazott meg, a helyes úton járunk. Az IOR jövőjét majd meglátjuk. Például a Vatikán »központi bankja« az Apsa lenne. Az IOR-t azért hozták létre, hogy segítse az egyházi, missziós intézményeket, a szegény egyházakat. Aztán olyanná vált, amilyen most.

Egy évvel ezelőtt el tudta volna képzelni, hogy a 2013-as karácsonyt a Szent Péter-bazilikában ünnepli?
-- Egyáltalán nem.

Számított arra, hogy pápává választják?
-- Nem számítottam. Nem veszítettem el a lelki békémet, amikor láttam a szavazatok számának növekedését. Nyugodt maradtam. És az a béke ma is megvan bennem, az Úr ajándékának tartom. Az utolsó szavazatszámlálás után a Sixtus-kápolna közepére vezettek, és megkérdezték, vállalom-e. Igennel válaszoltam, és mondtam, hogy Ferencnek szeretném hívatni magam. Csak akkor vonultam vissza. A mellettünk lévő terembe vezettek, hogy átöltözzem. Aztán pedig, kevéssel azelőtt, hogy az erkélyre kiálltam volna, pár percre letérdeltem imádkozni Vallini és Hummes bíborossal a Pál-kápolnában.

Andrea Tornielli (Vatican Insider) La Stampa, 2013. december 15.
Tőzsér Endre SP fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése