Krisztus a mindenség Királya
elmélkedés nyolcadik rész
A zsidók vallásos ünnepei között a legkedveltebb a húsvéti bárányvacsora volt
Az első alkalommal azért kellett megrendezniük, mert Isten az összes egyiptomi elsőszülött férfinak elvette az életét az egész birodalomban. A kilenc megelőző csapásra a fáraó odavágta Mózesnek és Áronnak: Nem érdekel Istenetek csapásai, nem engedem el népeteket. Ti ne kerüljetek többé elém ezzel a kéréssel, mert itt azonnal kivégeztetlek benneteket. Isten a zsidóknak megparancsolta: minden család vágjon le egy elkülönített bárányt a kijelölt napon. Egyben megsütve, kovásztalan kenyérrel kell enni. A bárány vérével a ház utcára nyíló ajtaját meg kell kenni, mert a bárány vérét látva ártalmatlanul elvonul a halál angyala az ilyen házak mellett.A többi családi házban pedig szinte egy időben meghal a csecsemő és mindenki más, aki „anyja méhét megnyitotta” A zsidóknál ezerkettőszáz-negyven évig minden évben pontos előírás szerint előkészítették ezt a vacsorát, és a ház feje elmondva az első bárány vacsora értelmét és történetét, mindent pontosan úgy végeztek el, amint elődeiktől átvették. Lehet, hogy kapcsolatot fedeztek fel az évezredeken át szaporodó bűnök büntetése és sok váratlan csapás között. Ezért abban is bíztak, hogy majd egyszer Isten ezért a bárányért eltöröl minden büntetést. Csak Jézus volt az, aki tudta, hogy a világ minden bűnéért és az értük járó büntetésekért nem ez a kis állat lesz a kiengesztelő elégtétel, mert Istent kiengesztelni csak Ő, az Isten ember tudja a maga vére ontásával. Erre hívta fel a tanítványok figyelmét a vacsora kezdetén: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát veletek elköltsem, mielőtt szenvedek”. (Lk 22,15) Viszont hangsúlyozta: „Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” (16) A bárányvacsora ma megszűnik az Ószövetséggel együtt, és az általam most kötendő Újszövetségnek az a lényege, hogy az én testem és vérem végtelen értékű áldozatként megszüntet minden adósságot, eltöröl minden bűnt. Az Emberfia visszatér a mennybe, de az imént megkötöttem a bennem hívőkkel az új és örök szövetséget, megadtam a hatalmat tanítványaimnak, hogy egy hasonló terített asztalon a kovásztalan kenyeret és a szőlőbort változtassák át Testemmé és Véremmé (19-20), és részesedjék benne minden bennem hívő, vagyis a krisztushívők. A tanítványaim által átváltoztatott kenyér és bor, az én Testem és Vérem mindig az én áldozatom marad, és soha nem lesz más áldozat, hogy senki el ne feledje: Egyetlen érvényes áldozat van örökre az én parancsom szerint, amelyben mindig én maradok az áldozat bemutató, én leszek az áldozati ajándék és a főpap Melkizedek rendje szerint. Én, egyedül. Péter rögtön jelentkezik: Én is Veled mennék: „Kész vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek. Ő azonban így válaszolt: Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz”.(33-34) Jól tudta Jézus, hogy ezt az áldozatot neki egyedül kell meghoznia. A Getszemáni kertbe érve nyolc tanítványt egy helyen leültetett, hármat pedig kissé feljebb vitt magával. Kérte, ne aludjanak el, hanem imádkozzanak érte. Ő följebb ment és az Atyához imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!’. Megjelent neki az égből egy angyal és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (42-46) Igen, Jézusnak egyedül kell megtennie mindent, hogy az emberek bűneit és büntetéseit szenvedésével és halálával megváltsa és üdvözítse, ahogy oly sokszor elmondta övéinek.
elmélkedés nyolcadik rész
A zsidók vallásos ünnepei között a legkedveltebb a húsvéti bárányvacsora volt
Az első alkalommal azért kellett megrendezniük, mert Isten az összes egyiptomi elsőszülött férfinak elvette az életét az egész birodalomban. A kilenc megelőző csapásra a fáraó odavágta Mózesnek és Áronnak: Nem érdekel Istenetek csapásai, nem engedem el népeteket. Ti ne kerüljetek többé elém ezzel a kéréssel, mert itt azonnal kivégeztetlek benneteket. Isten a zsidóknak megparancsolta: minden család vágjon le egy elkülönített bárányt a kijelölt napon. Egyben megsütve, kovásztalan kenyérrel kell enni. A bárány vérével a ház utcára nyíló ajtaját meg kell kenni, mert a bárány vérét látva ártalmatlanul elvonul a halál angyala az ilyen házak mellett.A többi családi házban pedig szinte egy időben meghal a csecsemő és mindenki más, aki „anyja méhét megnyitotta” A zsidóknál ezerkettőszáz-negyven évig minden évben pontos előírás szerint előkészítették ezt a vacsorát, és a ház feje elmondva az első bárány vacsora értelmét és történetét, mindent pontosan úgy végeztek el, amint elődeiktől átvették. Lehet, hogy kapcsolatot fedeztek fel az évezredeken át szaporodó bűnök büntetése és sok váratlan csapás között. Ezért abban is bíztak, hogy majd egyszer Isten ezért a bárányért eltöröl minden büntetést. Csak Jézus volt az, aki tudta, hogy a világ minden bűnéért és az értük járó büntetésekért nem ez a kis állat lesz a kiengesztelő elégtétel, mert Istent kiengesztelni csak Ő, az Isten ember tudja a maga vére ontásával. Erre hívta fel a tanítványok figyelmét a vacsora kezdetén: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát veletek elköltsem, mielőtt szenvedek”. (Lk 22,15) Viszont hangsúlyozta: „Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” (16) A bárányvacsora ma megszűnik az Ószövetséggel együtt, és az általam most kötendő Újszövetségnek az a lényege, hogy az én testem és vérem végtelen értékű áldozatként megszüntet minden adósságot, eltöröl minden bűnt. Az Emberfia visszatér a mennybe, de az imént megkötöttem a bennem hívőkkel az új és örök szövetséget, megadtam a hatalmat tanítványaimnak, hogy egy hasonló terített asztalon a kovásztalan kenyeret és a szőlőbort változtassák át Testemmé és Véremmé (19-20), és részesedjék benne minden bennem hívő, vagyis a krisztushívők. A tanítványaim által átváltoztatott kenyér és bor, az én Testem és Vérem mindig az én áldozatom marad, és soha nem lesz más áldozat, hogy senki el ne feledje: Egyetlen érvényes áldozat van örökre az én parancsom szerint, amelyben mindig én maradok az áldozat bemutató, én leszek az áldozati ajándék és a főpap Melkizedek rendje szerint. Én, egyedül. Péter rögtön jelentkezik: Én is Veled mennék: „Kész vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek. Ő azonban így válaszolt: Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz”.(33-34) Jól tudta Jézus, hogy ezt az áldozatot neki egyedül kell meghoznia. A Getszemáni kertbe érve nyolc tanítványt egy helyen leültetett, hármat pedig kissé feljebb vitt magával. Kérte, ne aludjanak el, hanem imádkozzanak érte. Ő följebb ment és az Atyához imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!’. Megjelent neki az égből egy angyal és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (42-46) Igen, Jézusnak egyedül kell megtennie mindent, hogy az emberek bűneit és büntetéseit szenvedésével és halálával megváltsa és üdvözítse, ahogy oly sokszor elmondta övéinek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése