Karácsony nyolcada 6. nap
„Írok nektek”
János apostol szíve tele van örömmel, hogy írhat a világ nagy titkáról: egy új kezdetet élhet meg azzal, hogy az Isten Fia az örök istenséget belekapcsolta az emberi létbe, saját személyi fősége alatt. Az apák „megismerték, ki kezdettől fogva van.”(13) Ez talán érettebb korukra vonatkozik, vagy arra, hogy ők már életforrás lettek, és jobban rásejtenek az atyaság lényegére. Ifjak, fiatalok: „legyőzték a gonoszt”. Az apostol ismeri a fiatalság lelkületét: lelkes, de könnyen elragadják az indulatok, a világ csábításainak jobban ki vannak szolgáltatva, mert érzik az erőt,
a kihívást, szeretnének hirtelen valami nagyot elérni, és érett kontroll nélkül a sátánnak könnyen esnek áldozatul. Ugyancsak a fiatalokat szólítja meg aggódó szeretettel:Ne szeressétek a világot!(15) Jézus nem szerette? Nem azért jött el, mert üdvözíteni akarta?
A világ itt nem az embereket jelenti, hanem az Istennel szembenálló gondolkodásmódot,amelyből hiányzik az Atya szeretete.(15)A fiatalokat kísérti meg elsősorban a „test kívánsága, a szemnek hiúsága és az élet kevélysége.”(16)A Jézustól kapott erővel a fiatalok mindezen győzni tudnak. Aki ezeket az „erőket” Isten akarata szerint értékeli: a házasságban életszolgálatra, az anyagiakat jótettekre, a tehetségei józan felhasználását mások javára, az örökre biztosítja az érdemét. Minden szellemi létezőben van szellemi megismerő képesség, értelem, és van szellemi vágyó képesség, szabad akarat. A kettő közül midig az értelem mozdul először, ismerkedik a megismerhető tárggyal, és csak utána jelentkezik a vágy, a kívánság, hogy a megismert valóságot birtokba is vegye, magáévá tegye. Az emberi értelem legfontosabb feladata, amiért Isten megteremtette az, hogy megismerje a legfőbb létezőt, az Istent, aztán akaratával meg is ragadja, vagyis szeresse Őt. Isten létének megismeréséhez elegendő az emberi ész önmagában is, vagyis ehhez nem szükséges feltétlenül a kegyelem, a természetfeletti isteni ajándék. Ez a fajta megismerés a teremtett világ dolgain keresztül történik, tehát a teremtményekből fel tudom fogni, hogy van Teremtő, Ő az én Uram is, tehát előírhat tennivalókat, vagyis parancsolhat nekem. Isten benső életének megismerése a kinyilatkoztatott igazságok alapján történik. Isten maga mondja el önmagáról, hogy Ő lényegében a Szeretet.(1Jn 4,10)
Ha pedig Ő végtelenül szeret minket, akkor a mi válaszunk sem lehet más, mint a viszontszeretet. Ez gyakorlatilag Isten parancsainak a megtartását jelenti, mégpedig nem kényszerből, hanem szívesen.
„Írok nektek”
János apostol szíve tele van örömmel, hogy írhat a világ nagy titkáról: egy új kezdetet élhet meg azzal, hogy az Isten Fia az örök istenséget belekapcsolta az emberi létbe, saját személyi fősége alatt. Az apák „megismerték, ki kezdettől fogva van.”(13) Ez talán érettebb korukra vonatkozik, vagy arra, hogy ők már életforrás lettek, és jobban rásejtenek az atyaság lényegére. Ifjak, fiatalok: „legyőzték a gonoszt”. Az apostol ismeri a fiatalság lelkületét: lelkes, de könnyen elragadják az indulatok, a világ csábításainak jobban ki vannak szolgáltatva, mert érzik az erőt,
a kihívást, szeretnének hirtelen valami nagyot elérni, és érett kontroll nélkül a sátánnak könnyen esnek áldozatul. Ugyancsak a fiatalokat szólítja meg aggódó szeretettel:Ne szeressétek a világot!(15) Jézus nem szerette? Nem azért jött el, mert üdvözíteni akarta?
A világ itt nem az embereket jelenti, hanem az Istennel szembenálló gondolkodásmódot,amelyből hiányzik az Atya szeretete.(15)A fiatalokat kísérti meg elsősorban a „test kívánsága, a szemnek hiúsága és az élet kevélysége.”(16)A Jézustól kapott erővel a fiatalok mindezen győzni tudnak. Aki ezeket az „erőket” Isten akarata szerint értékeli: a házasságban életszolgálatra, az anyagiakat jótettekre, a tehetségei józan felhasználását mások javára, az örökre biztosítja az érdemét. Minden szellemi létezőben van szellemi megismerő képesség, értelem, és van szellemi vágyó képesség, szabad akarat. A kettő közül midig az értelem mozdul először, ismerkedik a megismerhető tárggyal, és csak utána jelentkezik a vágy, a kívánság, hogy a megismert valóságot birtokba is vegye, magáévá tegye. Az emberi értelem legfontosabb feladata, amiért Isten megteremtette az, hogy megismerje a legfőbb létezőt, az Istent, aztán akaratával meg is ragadja, vagyis szeresse Őt. Isten létének megismeréséhez elegendő az emberi ész önmagában is, vagyis ehhez nem szükséges feltétlenül a kegyelem, a természetfeletti isteni ajándék. Ez a fajta megismerés a teremtett világ dolgain keresztül történik, tehát a teremtményekből fel tudom fogni, hogy van Teremtő, Ő az én Uram is, tehát előírhat tennivalókat, vagyis parancsolhat nekem. Isten benső életének megismerése a kinyilatkoztatott igazságok alapján történik. Isten maga mondja el önmagáról, hogy Ő lényegében a Szeretet.(1Jn 4,10)
Ha pedig Ő végtelenül szeret minket, akkor a mi válaszunk sem lehet más, mint a viszontszeretet. Ez gyakorlatilag Isten parancsainak a megtartását jelenti, mégpedig nem kényszerből, hanem szívesen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése