2013. december 15., vasárnap

Evangelii Gaudium - VII.



Evangelii Gaudium - VII. Isten egész népe hirdeti az evangéliumot (nr. 111–134)


November 26-án a Szentszék sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére dr. Török Csabát, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük meg. Elemzését napi folytatásokban adjuk közre.
„Az evangelizálás az Egyház feladata. Azonban az evangelizálás alanya jóval több egy organikus intézménynél és hierarchiánál, hisz az sokkal inkább egy nép, amely úton van Isten felé” (nr. 111). Ezzel az alapvető, a II. Vatikáni Zsinatot visszhangozó meglátással kezdi Ferenc pápa az evangélium hirdetéséről szóló III. fejezetet az Evangelii Gaudium című apostoli buzdításában.

Az Egyháznak tudatosítania kell önmagában ezt a „nép-szerűségét”, hiszen így érti meg, hogy a mindenkit üdvözíteni akaró Isten közösségeként neki is minden emberhez, minden néphez szóló küldetése van. Hisz Jézus nem elitet akart magának! Ferenc pápa ezért is mondaná szívesen a még nem hívőknek: „Az Úr téged is hív, hogy része légy népének, s ezt nagy tisztelettel és szeretettel teszi!” (nr. 113). Hogy az Egyházban mindenkinek helye van, az megmutatkozik abban, ahogyan a Szentlélek minden kultúra minden emberét képes belefoglalni a krisztusi közösségbe. Ezért „a kulturális sokféleség nem sebzi meg az Egyház egységét” (nr. 117). Később a szöveg még kitér arra is, hogy emiatt nem csak a személyeket, de a kultúrákat is evangelizálni kell – emiatt fontos az Egyház jelenléte a tudomány, a közgondolkodás, az oktatás terén (nr. 132–134).

Minden kereszténynek meg kell értenie, hogy egy ilyen ezerarcú közösség tagja, s hogy osztozik is e közösség nagy hivatásában: „mindannyian misszionárius tanítványok vagyunk” (nr. 119–121). Ennek a keresztség szentsége az alapja. „Minden megkeresztelt, akármilyen egyházi funkciója vagy hitismeretekben való jártassága legyen is, az evangelizáció aktív alanya. Helytelen lenne egy olyan elképzelésre gondolnunk, miszerint szakképesített munkások viszik előre az evangelizációt, miközben a nép többi tagja egyszerűen csak befogadja a cselekedeteiket” (nr. 120). Minden keresztény el kell hogy kötelezze magát a Krisztus melletti tanúságtételre.

Az evangelizáció terén külön fejezetet szentel a pápa a népi vallásosságnak (nr. 122–126), ebben ugyanis „meg lehet ragadni azt a módot, ahogyan a megkapott hit megtestesült egy kultúrában, és folyamatosan továbbadja magát” (nr. 123). Bár egyes katolikusok gyanakodva tekintenek a népi vallásosságra (s e tendencia felerősödött a II. Vatikáni Zsinat után), Ferenc pápa VI. Pál szavaival arra hív, hogy fedezzük fel újra ennek a jámborságnak az erejét: a népi vallásosság ugyanis „olyan Isten-szomjat nyilvánít ki, amelyet csakis az egyszerűek és szegények ismerhetnek” (uo.). Ferenc ezért is kéri, hogy „a jó Pásztor tekintetével” közelítsünk e jámborsághoz (nr. 125), amelynek kifejezési formái – mint fogalmaz – loci theologici, azaz teológiai források (nr. 126).

Az evangélium hiteles meghirdetésének további tényezője a személyesség, amelynek meg kell jelennie az Egyház missziós átalakulásában. A prédikáció első pillanata ugyanis „a személyes párbeszéd, amelyben a másik kifejezi és megosztja örömeit, reményeit, aggodalmait szeretteiért és számos dologért, ami megtölti szívét” (nr. 128) – mintha csak a Gaudium et spes kezdetű zsinati lelkipásztori konstitúció bevezetőjének szavait hallanánk, az evangelizációra alkalmazva. Ez a személyesség azonban csak akkor válik éltetővé és termékennyé, ha a Szentlélek karizmái válnak hatékonnyá benne, hiszen „a személyek és közösségek közötti különbözőségek olykor fárasztóak lehetnek, ám a Szentlélek, aki az eredete ennek a sokféleségnek, mindenből ki tud hozni valami jót, és át tudja azt alakítani evangelizációs dinamizmussá, amely a vonzás által cselekszik” (nr. 131). Ezért az emberi arcú egység, „az uniformizálás és az egyneműsítés bevezetése” (uo.) nem segít semmit az Egyház küldetésében – a Lélekre van itt szükség!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése