2013. december 9., hétfő

Advent. 2. hete hétfő



Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum

Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.

Advent. 2. hete hétfő

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke lebegett a vizek felett"(Ter 1,1-2) Mindezt pedig megelőzte a semmi: „Sötét és semmi voltak, én valék: Kietlen, csendes, lény nem lakta, ej". (Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde) A végtelen, hatalmas, Isten pedig a teremtéssel elkezdte a valamit létrehozni, majd a kietlen pusztaságot lassan termőfölddé nemesíteni, a kihűlő földfelszínt öntözni kezdte a forró páraréteg esője, majd melengette a szakadozó felhők közül kibukkanó napfény. Szép lassan, évmilliók alatt porladt a felszíni kőzet. Isten pedig tervszerűen teremteni kezdte az egyszerűbb, majd egyre nagyobb és sokrétűbb növényvilágot. Érett a gyümölcs, szaporodtak a növények. Isten teremteni kezdte az apró, de egyre komplikáltabb állatvilágot: millió fajtájuk nyüzsgött, úszott, repült, kúszott, rohangászott. Már kialakult a gondos isteni kéz pompás műve. a sivatagban ott virult a világ legnagyobb és leggyönyörűbb kertje: a gád beéden (kert a sivatagban), gyönyörű anyanyelvünk szerint a paradicsomkert.„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó¬mászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őt". (Ter 1,26-27) „és látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt".(31) Az első emberpár pedig boldogan élvezte, gondozta és művelte birtokát.„ A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott". (Ter 3,1) Az istenné-válás hamis képzetével elcsábította és bűnre vitte Évát, majd Ádámot. Mindketten vétkeztek. Elvesztették kiváltságaikat: az isten gyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet. Ezért aztán az Úr Isten kiküldte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat". (Ter 3,23-24) Ezen a szomorú állapoton akart segíteni Isten, amikor a bűnbánó ősszülőknek megígérte, hogy Messiást küld megváltásukra. „Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom. Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadó kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket. Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává". (Iz 35,1-7) A Messiás eljött, így mutatkozott be: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét". (Lk 4,18-19) Minden fizikai bajnak a bűn volt és maradt az oka. Ezért a béna ember barátainak hitét látva a Messiás, Jézus Krisztus, így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek a bűneid!" (Lk 5,20) a bűnbocsánat külső igazolására pedig meggyógyította bénaságát. Most a föld újra sivatagosodik. Nem kellene elgondolkodnia Istentől elrugaszkodott embertestvéreinknek, hogy bűnbánatot kellene tartani, visszafordulni Istenhez, embertársainkhoz? A mi hitünket elég erősnek láthatja Megváltónk, és megbocsátva a lelki nyomort, természeti csapásainkat is megszüntetheti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése