Rorate,
coeli desuper, et nubes pluant justum
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent. 2. hete hétfő
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke lebegett a vizek felett"(Ter 1,1-2) Mindezt pedig megelőzte a semmi: „Sötét és semmi voltak, én valék: Kietlen, csendes, lény nem lakta, ej". (Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde) A végtelen, hatalmas, Isten pedig a teremtéssel elkezdte a valamit létrehozni, majd a kietlen pusztaságot lassan termőfölddé nemesíteni, a kihűlő földfelszínt öntözni kezdte a forró páraréteg esője, majd melengette a szakadozó felhők közül kibukkanó napfény. Szép lassan, évmilliók alatt porladt a felszíni kőzet. Isten pedig tervszerűen teremteni kezdte az egyszerűbb, majd egyre nagyobb és sokrétűbb növényvilágot. Érett a gyümölcs, szaporodtak a növények. Isten teremteni kezdte az apró, de egyre komplikáltabb állatvilágot: millió fajtájuk nyüzsgött, úszott, repült, kúszott, rohangászott. Már kialakult a gondos isteni kéz pompás műve. a sivatagban ott virult a világ legnagyobb és leggyönyörűbb kertje: a gád beéden (kert a sivatagban), gyönyörű anyanyelvünk szerint a paradicsomkert.„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó¬mászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őt". (Ter 1,26-27) „és látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt".(31) Az első emberpár pedig boldogan élvezte, gondozta és művelte birtokát.„ A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott". (Ter 3,1) Az istenné-válás hamis képzetével elcsábította és bűnre vitte Évát, majd Ádámot. Mindketten vétkeztek. Elvesztették kiváltságaikat: az isten gyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet. Ezért aztán az Úr Isten kiküldte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat". (Ter 3,23-24) Ezen a szomorú állapoton akart segíteni Isten, amikor a bűnbánó ősszülőknek megígérte, hogy Messiást küld megváltásukra. „Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom. Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadó kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket. Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává". (Iz 35,1-7) A Messiás eljött, így mutatkozott be: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét". (Lk 4,18-19) Minden fizikai bajnak a bűn volt és maradt az oka. Ezért a béna ember barátainak hitét látva a Messiás, Jézus Krisztus, így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek a bűneid!" (Lk 5,20) a bűnbocsánat külső igazolására pedig meggyógyította bénaságát. Most a föld újra sivatagosodik. Nem kellene elgondolkodnia Istentől elrugaszkodott embertestvéreinknek, hogy bűnbánatot kellene tartani, visszafordulni Istenhez, embertársainkhoz? A mi hitünket elég erősnek láthatja Megváltónk, és megbocsátva a lelki nyomort, természeti csapásainkat is megszüntetheti.
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent. 2. hete hétfő
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke lebegett a vizek felett"(Ter 1,1-2) Mindezt pedig megelőzte a semmi: „Sötét és semmi voltak, én valék: Kietlen, csendes, lény nem lakta, ej". (Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde) A végtelen, hatalmas, Isten pedig a teremtéssel elkezdte a valamit létrehozni, majd a kietlen pusztaságot lassan termőfölddé nemesíteni, a kihűlő földfelszínt öntözni kezdte a forró páraréteg esője, majd melengette a szakadozó felhők közül kibukkanó napfény. Szép lassan, évmilliók alatt porladt a felszíni kőzet. Isten pedig tervszerűen teremteni kezdte az egyszerűbb, majd egyre nagyobb és sokrétűbb növényvilágot. Érett a gyümölcs, szaporodtak a növények. Isten teremteni kezdte az apró, de egyre komplikáltabb állatvilágot: millió fajtájuk nyüzsgött, úszott, repült, kúszott, rohangászott. Már kialakult a gondos isteni kéz pompás műve. a sivatagban ott virult a világ legnagyobb és leggyönyörűbb kertje: a gád beéden (kert a sivatagban), gyönyörű anyanyelvünk szerint a paradicsomkert.„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó¬mászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őt". (Ter 1,26-27) „és látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt".(31) Az első emberpár pedig boldogan élvezte, gondozta és művelte birtokát.„ A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott". (Ter 3,1) Az istenné-válás hamis képzetével elcsábította és bűnre vitte Évát, majd Ádámot. Mindketten vétkeztek. Elvesztették kiváltságaikat: az isten gyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet. Ezért aztán az Úr Isten kiküldte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat". (Ter 3,23-24) Ezen a szomorú állapoton akart segíteni Isten, amikor a bűnbánó ősszülőknek megígérte, hogy Messiást küld megváltásukra. „Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom. Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadó kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket. Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává". (Iz 35,1-7) A Messiás eljött, így mutatkozott be: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét". (Lk 4,18-19) Minden fizikai bajnak a bűn volt és maradt az oka. Ezért a béna ember barátainak hitét látva a Messiás, Jézus Krisztus, így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek a bűneid!" (Lk 5,20) a bűnbocsánat külső igazolására pedig meggyógyította bénaságát. Most a föld újra sivatagosodik. Nem kellene elgondolkodnia Istentől elrugaszkodott embertestvéreinknek, hogy bűnbánatot kellene tartani, visszafordulni Istenhez, embertársainkhoz? A mi hitünket elég erősnek láthatja Megváltónk, és megbocsátva a lelki nyomort, természeti csapásainkat is megszüntetheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése