Krisztus a mindenség királya
elmélkedés első rész
Szent Pál apostol a kolosszei hívekhez írt levelében felidézi Urunk Jézus Krisztus feltámadása utáni életének egyik igen jelentős epizódját. „Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről úgymond tőlem hallottatok. Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni”Az egybegyűltek erre megkérdezték: Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát? (ApCsel 1,4-6) Jézus nem először tűri tanítványainak furcsa magatartását. Sohasem mondta nekik, hogy ő Izrael országát akarja visszaállítani, vagyis Dávidnak a Kr.e. 586-ban megszakadt királyságát. Itt sokkal nagyobb dologról van szó. Ábrahám áldásában az Úr kétezer éve megfogalmazta, hogy a Messiás az egész emberi nem megváltását hozza el: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Keresztelő János egy szót sem szólt arról, hogy az önálló zsidó állam visszaállítását hirdeti, hanem arról, hogy itt van már az emberek között „az Isten Báránya, Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29) Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hegy leszáll a Lélek, s rajta marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia”. (32-34) Pál is felhagyott Jézus gyors visszatérésének emlegetésével. Helyette ezt írta a kolosszeieknek: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség. S hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott drága vérével békességet szerzett mindenkinek”. (Kol 1,12-20) Az apostol ezt a világosságot árasztotta a címzetteknek, de rajtuk keresztül nekünk, az egész világnak és a teljes történelemnek. Az Atya,aki az isteni természetet állandó ajándékozó szeretettel közös kinccsé tette a Fiúval és a Szentlélekkel. A teremtendő világban lesznek anyagból álló dolgok és szellemi természetű személyek, de lesz egy különös természetű teremtmény is, amelynek egyik természete anyagi test, a másik pedig szellemi lélek lesz. Fiam, mondta, ha elvállalnád, hogy isteni Személyed fősége alá fölvennél egy emberi testből és lélekből álló természetet és azt örökre összekapcsolnád isteni természeteddel, akkor tested az egész anyagvilág ősmintája lehetne, és emberi lelked az angyali természeté és az emberi lelkeké. Ebben az esetben istenségünk fénye minden teremtmény ékessége lehetne. Te pedig emberi természeteddel a világmindenség királya lehetnél. Miután az embereket bűnre csábította a sátán, Isten nem vetette el az embert, de bűne miatt szüksége lett arra, hogy az Istenember ne csak ősmintája legyen embertestvéreinek, hanem megváltója is. Teste szenvedése és halála isteni személye miatt végtelen értékű cselekedet legyen, az egész emberiség minden tagjáért elegendő elégtételt jelentsen. Pál írása ezt hangsúlyozza meg- nyugtatásunkra:„Benne lakjék az egész teljesség,s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. (19-20)
elmélkedés első rész
Szent Pál apostol a kolosszei hívekhez írt levelében felidézi Urunk Jézus Krisztus feltámadása utáni életének egyik igen jelentős epizódját. „Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről úgymond tőlem hallottatok. Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni”Az egybegyűltek erre megkérdezték: Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát? (ApCsel 1,4-6) Jézus nem először tűri tanítványainak furcsa magatartását. Sohasem mondta nekik, hogy ő Izrael országát akarja visszaállítani, vagyis Dávidnak a Kr.e. 586-ban megszakadt királyságát. Itt sokkal nagyobb dologról van szó. Ábrahám áldásában az Úr kétezer éve megfogalmazta, hogy a Messiás az egész emberi nem megváltását hozza el: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Keresztelő János egy szót sem szólt arról, hogy az önálló zsidó állam visszaállítását hirdeti, hanem arról, hogy itt van már az emberek között „az Isten Báránya, Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29) Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hegy leszáll a Lélek, s rajta marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia”. (32-34) Pál is felhagyott Jézus gyors visszatérésének emlegetésével. Helyette ezt írta a kolosszeieknek: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség. S hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott drága vérével békességet szerzett mindenkinek”. (Kol 1,12-20) Az apostol ezt a világosságot árasztotta a címzetteknek, de rajtuk keresztül nekünk, az egész világnak és a teljes történelemnek. Az Atya,aki az isteni természetet állandó ajándékozó szeretettel közös kinccsé tette a Fiúval és a Szentlélekkel. A teremtendő világban lesznek anyagból álló dolgok és szellemi természetű személyek, de lesz egy különös természetű teremtmény is, amelynek egyik természete anyagi test, a másik pedig szellemi lélek lesz. Fiam, mondta, ha elvállalnád, hogy isteni Személyed fősége alá fölvennél egy emberi testből és lélekből álló természetet és azt örökre összekapcsolnád isteni természeteddel, akkor tested az egész anyagvilág ősmintája lehetne, és emberi lelked az angyali természeté és az emberi lelkeké. Ebben az esetben istenségünk fénye minden teremtmény ékessége lehetne. Te pedig emberi természeteddel a világmindenség királya lehetnél. Miután az embereket bűnre csábította a sátán, Isten nem vetette el az embert, de bűne miatt szüksége lett arra, hogy az Istenember ne csak ősmintája legyen embertestvéreinek, hanem megváltója is. Teste szenvedése és halála isteni személye miatt végtelen értékű cselekedet legyen, az egész emberiség minden tagjáért elegendő elégtételt jelentsen. Pál írása ezt hangsúlyozza meg- nyugtatásunkra:„Benne lakjék az egész teljesség,s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. (19-20)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése