Krisztus Király győzedelmes harcai
elmélkedés hetedik rész
Miért lett az Isten által kiválasztott Saul, a zsidók első királya kegyvesztett? Amikor megtudta Saul, hogy fia, Jonatán komoly győzelmet aratott a filiszteus vezér felett, s ezért a filiszteusok nagy erővel készülnek a megtorló ütközetre, a király összeszedte csapatait. Üzent Sámuelnek is, és várta érkezését. Sámuel egy hétig késlekedett. Saul tábora fogyatkozott, elszánta magát az ütközetre. Sámuel helyett bemutatta az előkészítő engesztelő áldozatot, mikor Sámuel megérkezett. Megdorgálta a királyt: „Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre. De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked. Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt, és ment a maga útján”. (1Sám 13,13-15) Isten pedig így erősítette meg Sámuel próféta korábbi jövendölését Dávidról és királyi házáról: „Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre”. (1Krón 17,7-8. 10c-11. 13-14) Tudjuk a Bibliából, Isten már Mózes szájával megmondta utolsó beszédjében, hogy Dávid háza is elhagyja Urát: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, és szereted az Urat, a te Istenedet, az Ő útjain jársz, az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahová indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni”. (MTörv 30,15-18) Izrael konok bálványimádó lett, ezért az északi törzseket Kr.e. 722-ben, Júdát és Benjamint pedig 586-ban idegen, pogány birodalmak kezére adta. Igaz, a fogság helyéről hetven év múlva visszatérhetek őseik földjére, de adófizetők maradtak. Már a Római Birodalom három provinciája élt a zsidó nép, amikor Augustus császár uralkodásának a közepén elrendelte, hogy írják össze a földkerekséget. Mindenkinek ősei földjére kellett elmennie, de a világ legnagyobb eseménye nem ez volt. Abban az időben, fél évvel az összeírás előtt „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek. Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(Lk 1,26-38)
elmélkedés hetedik rész
Miért lett az Isten által kiválasztott Saul, a zsidók első királya kegyvesztett? Amikor megtudta Saul, hogy fia, Jonatán komoly győzelmet aratott a filiszteus vezér felett, s ezért a filiszteusok nagy erővel készülnek a megtorló ütközetre, a király összeszedte csapatait. Üzent Sámuelnek is, és várta érkezését. Sámuel egy hétig késlekedett. Saul tábora fogyatkozott, elszánta magát az ütközetre. Sámuel helyett bemutatta az előkészítő engesztelő áldozatot, mikor Sámuel megérkezett. Megdorgálta a királyt: „Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre. De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked. Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt, és ment a maga útján”. (1Sám 13,13-15) Isten pedig így erősítette meg Sámuel próféta korábbi jövendölését Dávidról és királyi házáról: „Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre”. (1Krón 17,7-8. 10c-11. 13-14) Tudjuk a Bibliából, Isten már Mózes szájával megmondta utolsó beszédjében, hogy Dávid háza is elhagyja Urát: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, és szereted az Urat, a te Istenedet, az Ő útjain jársz, az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahová indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni”. (MTörv 30,15-18) Izrael konok bálványimádó lett, ezért az északi törzseket Kr.e. 722-ben, Júdát és Benjamint pedig 586-ban idegen, pogány birodalmak kezére adta. Igaz, a fogság helyéről hetven év múlva visszatérhetek őseik földjére, de adófizetők maradtak. Már a Római Birodalom három provinciája élt a zsidó nép, amikor Augustus császár uralkodásának a közepén elrendelte, hogy írják össze a földkerekséget. Mindenkinek ősei földjére kellett elmennie, de a világ legnagyobb eseménye nem ez volt. Abban az időben, fél évvel az összeírás előtt „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek. Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(Lk 1,26-38)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése