Krisztus Király győzedelmes harcai
elmélkedés tizedik rész
„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel”
Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, Ádámot és Évát, szándékáról így szólt: Isten képére és hasonlatosságára teremtem őket. Legyenek férfiak és nők, egy férfi és egy nő kössön felbonthatatlan házasságot, és ebből a házasságból szülessenek gyermekek. A szaporodó emberek egyre nagyobb családot alakítsanak, és ennek a feje mindig Isten maradjon. Az ősbűnnel már az ősszülők elszakadtak Istentől. Utódaik pedig szinte teljesen bálványok rabjai lettek. Ezek a nemzetek aztán különféle államformákba tömörültek. Négyezer évvel ez előtt Isten újra magához akarta emelni az emberiséget. Függetlenül az államformájuktól az igaz Istenhez való viszonyukat akarta rendezni. Az ősbűn és a személyes bűnök révén összegyűjtött lelki adósságot rendezni nem tudta senki más, csak olyan valaki, aki az emberiség tagja, de személy szerint Isten. Öröktől fogva születik az Istenatyától a Fiúisten. Vállalta, hogy felveszi az emberi természetet, testet és lelket, hogy legyen miben szenvednie, istenemberi méltósága meg tudjon fizetni minden bűnért. Mivel Jézus minden embernek igazi testvére, Istenatyja rajta keresztül gyermekévé fogadja újra az összes embert, és egyetlen isteni családba öleli azokat, akik erre várnak, ezt akarják. Ez a család népek, nemzetek feletti közösség. Ennek a feje Jézus Krisztus. Címe lehetne bármi, ami a lényeget kifejezi. Mivel emberi síkon a zsidó népből születik édesanyján keresztül, és a zsidó nép egy ideig királyok vezetésével élt, és éppen Mária egyik ősapja királyként uralkodott, rangja és küldetése átvitt értelemmel, de átszállt a Megváltóra is. A „zsidók királya” cím idővel már messiási cím lett. Mivel a zsidók földi hatalomra törtek, nem akarták megérteni, hogy Isten emberfeletti közösséget, isteni családot akar maga köré gyűjteni. Jézus a pogány bírónak magyarázza meg, amikor felteszi a vitatott kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” (Mt 27,11) „Jézus azt felelte neki: Az én országom nem ebből a világból való”. (Jn 18,36) Jézus egészen más királyságot, az igazság és a szeretet országát hozta le közénk a sátán országának, a hazugságnak és a gyűlöletnek kiszorítására az emberi szívekből. Amikor a kereszten függő egyik lator káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat, és minket is. A másik rászólt: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel. Ő azt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”.(Lk 23,39-43) Jézus ezzel kiűzte egy nagy bűnösből a sátán országát, mert kérte, és helyette átvette azonnal az igazság és a szeretet országába. A saját országába, ahol Ő a Király.
elmélkedés tizedik rész
„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel”
Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, Ádámot és Évát, szándékáról így szólt: Isten képére és hasonlatosságára teremtem őket. Legyenek férfiak és nők, egy férfi és egy nő kössön felbonthatatlan házasságot, és ebből a házasságból szülessenek gyermekek. A szaporodó emberek egyre nagyobb családot alakítsanak, és ennek a feje mindig Isten maradjon. Az ősbűnnel már az ősszülők elszakadtak Istentől. Utódaik pedig szinte teljesen bálványok rabjai lettek. Ezek a nemzetek aztán különféle államformákba tömörültek. Négyezer évvel ez előtt Isten újra magához akarta emelni az emberiséget. Függetlenül az államformájuktól az igaz Istenhez való viszonyukat akarta rendezni. Az ősbűn és a személyes bűnök révén összegyűjtött lelki adósságot rendezni nem tudta senki más, csak olyan valaki, aki az emberiség tagja, de személy szerint Isten. Öröktől fogva születik az Istenatyától a Fiúisten. Vállalta, hogy felveszi az emberi természetet, testet és lelket, hogy legyen miben szenvednie, istenemberi méltósága meg tudjon fizetni minden bűnért. Mivel Jézus minden embernek igazi testvére, Istenatyja rajta keresztül gyermekévé fogadja újra az összes embert, és egyetlen isteni családba öleli azokat, akik erre várnak, ezt akarják. Ez a család népek, nemzetek feletti közösség. Ennek a feje Jézus Krisztus. Címe lehetne bármi, ami a lényeget kifejezi. Mivel emberi síkon a zsidó népből születik édesanyján keresztül, és a zsidó nép egy ideig királyok vezetésével élt, és éppen Mária egyik ősapja királyként uralkodott, rangja és küldetése átvitt értelemmel, de átszállt a Megváltóra is. A „zsidók királya” cím idővel már messiási cím lett. Mivel a zsidók földi hatalomra törtek, nem akarták megérteni, hogy Isten emberfeletti közösséget, isteni családot akar maga köré gyűjteni. Jézus a pogány bírónak magyarázza meg, amikor felteszi a vitatott kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” (Mt 27,11) „Jézus azt felelte neki: Az én országom nem ebből a világból való”. (Jn 18,36) Jézus egészen más királyságot, az igazság és a szeretet országát hozta le közénk a sátán országának, a hazugságnak és a gyűlöletnek kiszorítására az emberi szívekből. Amikor a kereszten függő egyik lator káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat, és minket is. A másik rászólt: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel. Ő azt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”.(Lk 23,39-43) Jézus ezzel kiűzte egy nagy bűnösből a sátán országát, mert kérte, és helyette átvette azonnal az igazság és a szeretet országába. A saját országába, ahol Ő a Király.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése