2013. november 1., péntek

386. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.11.01. Péntek

Miért nem tudunk mégis szívből megbocsátani?

Jézus többször is beszél a megbocsátásról és tanítványaitól megköveteli, hogy bocsássanak meg megbántóiknak. A szeretet lényege, hogy magamról megfeledkezve örömöt szerzek másnak. Igyekszem a mellém rendeltek boldogságát szolgálni, Aki megbánt valakit, az nemcsak hogy nem gyakorolja a szeretetet, de még bántást, fájdalmat is okoz, ezt a szeretet szellemében azonnal javítani kell. Ha én okoztam fájdalmat, én bántottam meg a másikat, nekem kell bocsánatot kérnem,ez talán a könnyebb feladat, ha őszintén magamba nézek. Jézus a másoktól elszenvedett sértés megbocsátásáról beszél hosszasan az elszámolást rendező gazdag emberről szóló példabeszédében. Az úr nagylelkűen elengedi szolgája tartozását, aki esdekelve kér halasztást, míg mindent vissza nem tud fizetni. A gazda gyermeteg ötletnek találja szolgája fogadkozását, hogy húszezer talentumot valaha is visszafizet szolgai béréből és még a családját is eltartja. Jósága megcsúfolásának tartja viszont, hogy ugyanez a szolga szolgatársát fojtogatni kezdi, mert rongyos száz forintot nem tud neki azonnal visszaadni. Az úr visszavonja előbbi nagylelkűségét, börtönbe veti a szolgát, „amíg csak meg nem adja egész tartozását”, gyakorlatilag örökre. „Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének”. (Mt 18,34.35) Ezt a példabeszédet megelőzte Péter kérdése: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus azt felelte neki: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer” (Mt 18,21-22) Jézus állásfoglalása tehát a megbocsátást illetően egyértelmű: számtalanszor meg kell bocsátani, ha bocsánatot kérnek. Bár a sértett azt érezheti, hogy a méltóságán esett csorbára nehezebben találni magyarázatot, mert a sértő lehet izgága, lehet dölyfös, lenézhet engem, és megbocsátásomat gyengeségnek vélheti. Jusson eszünkbe Urunk figyelmeztetése: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat” (Mt 6,14-15) Isten öröktől fogva jó. Jó az, ami megfelel céljának, ha teremtményről van szó. A rossz a jó hiánya. Honnan van a világban a rossz és a gonosz? Az életem egyik legnehezebben érthető kérdése. Isten végtelenül jó, abszolút hiánytalan és változatlan, minden végtelen fokban meg van benne, tehát örökké jó. Isten teremtette a teremtményeket, tehát azok is jók. Az emberiség életébe a sátán kísértése hozta el a bűnt. A bűn következménye lett a szenvedés, nélkülözés, betegség és halál. Az első házaspár addig felhőtlen boldogságban élt, akkor romlott meg a családi béke kezdtek egymásra mutogatni, a felelősséget a másikra hárítani Az egész emberiség viseli egész történelme során azokat a büntetéseket, amelyeket Isten az ősbűn miatt kirótt, sőt, a sorsa egyre rosszabb. Hiába a technikai előrehaladás, a világ tekintélyes része éhezik, naponta a világon gyermekek halnak éhen,Káin gyilkossága óta az emberölés egyre vadabbul, felelőtlenebbül terjed. Egyre tébolyultabb eszmék nyomán sodródik a világ alig sejtett veszedelmek felé. A Római Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: Az ősbűn következtében az ember értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett. De honnan van az a gonoszság, amely a kísértő sátánból áradt, és az ősbűnnek oka lett, mikor Isten nem tud rosszat teremteni? Mysterium iniquitatis, a gonoszság titka, hogy az angyalok, akik teremtésük után jók voltak,miért tagadták meg az engedelmességet Istennek,miért mondták:nem szolgálunk,nem engedelmeskedünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése