2013. október 3., csütörtök

Mária jelenések III.



A Hölgy február 25-én arra kérte Bernadette-et, hogy a Massabielle-barlangban a bejáraton belül lévő forrásból igyék és mosakodjon meg benne.

A kislány készségesen bement a barlangba, de sehol nem talált forrást. Megindult kifelé, hogy a barlang közelében folyó pataknál teljesítse a kérést. A Hölgy azonban rázta a fejét: Forrást mondtam! Hosszabb keresgélés után talált egy kicsi gödröcskét és látott benne némi vizet. A kezével kezdte kimerni a sarat, és végül sáros vizet is látott felbukkanni. Megmosta az arcát és a tenyeréből próbált kortyintani is. A zavaros vizet azonban nem bírta lenyelni. Mindezt kiábrándultan nézte az a néhány jámbor felnőtt, akik kíváncsiak voltak a fejleményekre. A következő percekben elballagtak és eltűnt a Hölgy is. Azt már nem láthatták, hogy a kis gödröcskéből vidáman feltör a tiszta és jéghideg víz. Megtalálta a kijáratot, és a folyóvizet is. A következő napokban aztán a találkozáskor mindig az első felszólítás volt: Igyék a forrásból és mosakodjék benne. Ott állt egy fél szemére vak kőfejtő munkás is rendszeresen a kijáratnál. Figyelt. Aztán amikor egyedül maradt, odament a forráshoz. Mi a Hölgy utasítása? Igyék és mosakodjék! Elővette a zsebkendőjét. Megnedvesítette és törölgetni kezdte a vak szemét, aztán a másikat eltakarva látáspróbát tartott. A néhányadik mosogatás után úgy tűnt neki, hogy a vak szemével homályosan látni kezd. Lelkesen mosogatta tovább a szemét, és kiválóan látott. Azonnal elrohant az orvosához. Berontott a kezelő szobába, ahol az orvos beteggel foglalkozott, és tiltakozott a zavarás miatt. A frissen gyógyult azonban csak kiabált: Doktor úr, látok. Persze hogy lát azzal a szemével, amit állandóan kezelek. Nem, a másikkal. Az orvos felállt, odament az íróasztalhoz, elővett egy papírdarabot írni kezdte, majd alá is írta a szakvéleményét.„Louis Bouriette egyik szemére megvakult. Gyógyíthatatlan. Soha nem fog vele látni”Louis erősködése után megvizsgálta a vaknak nyilvánított szemet. Az a szem, amelyet a baleset után ő kezelt tökéletesen egészséges. Írása az első dokumentum, amely gyógyíthatatlan betegséget igazol, és utólag gyógyultnak kellett nyilvánítani. A forrásvizet sokan vizsgálták azután: Kiváló ivóvíz, semmi gyógyhatást nem mutat. A nyomortanya mellett, ami már börtönnek sem volt használható, de szükséglakásnak a város kiutalta, más szegények is laktak, így a Bouhouhorts nevű család is. A fiatalasszony beteg fiút szült néhány évvel korábban. Sok orvos próbálta meggyógyítani eredmény nélkül. Járni nem tudott. Amikor rosszullét miatt segíteni kellett, csak Bernadette édesanyja jó szándékú masszírozása volt az egyetlen gyógyszer, ami átsegítette a rohamon. Ezekben a forrásfakasztást követő napokban újra jelentkezett a baj. Az édesanya rohant Louise mamához: Nem volt otthon. Madame Bouhouhorts tehetetlenül állt a beteg mellett, aki haldokolni látszott. Ekkor eszébe jutott Bernadette forrása. Villámgyorsan kendőbe csavarta kisfiát és rohant a Massabielle-barlanghoz. Őrültnek nézték a járókelők. A forráshoz érkezve kiragadta a halottnak tűnő kisfiút a ruhák közül, és a rémült nézők szemeláttára belenyomta a jéghideg hegyi vízbe ezzel a felkiáltással: „Szűzanyám, vagy gyógyítsd meg, vagy vedd magadhoz! A dermedten állók csak kis sikoltást hallhattak, a gyermek szabályosan kezdett lélegzeni, az édesanya gyorsan megtörölte, bebugyolálta, és villámgyorsan elrohant hazafelé. Többen futottak utána, de mire otthon utolérték, ujját ajkára téve kért csendet: „Alszik a kisfiam. Még soha ilyen egészségesen nem aludt!”- mondta. Néhány óra múlva a szoba felől zörgést hallott. A konyhából kilépve az látta, hogy az imént még haldokló kisfiú, aki pár éves kora ellenére még nem lépett egyet sem, mint a járni tanuló kicsinyek, úgy sem: most egyedül szépen sétál kifelé és enni kér, mert nagyon éhes. Az összes orvos, aki életképtelennek tartotta, csodálkozik, tanúskodik, hogy a tudomány természetes gyógyulást nem ismer ebben az esetben sem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése