Katekézis a Hit Évében
2013.10.20. Vasárnap
Mária, a szabadság és egyenlőség őrzője
Abban vagyunk egyenlők és szabadok, hogy Mária gyermekei vagyunk. Istengyermekségünk alapja az, hogy az Atya Fia mellé fogadott bennünket igazi gyermekeinek, tehát Istennek igazán gyermekei vagyunk: Jézus testvéreivé és társörököseivé fogadott minket. Erről tanúskodik Szent Pál: „Maga a Lélek tesz lelkünkkel tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk". (Rom 8,16-17) Eben az istenfiúságban rejlik szabadságunk is: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk"(8,14-15) Mária is úgy fogadta anyai szeretetébe az emberiséget, mint az édesanyák gyermekeiket. Nem az ő tisztük és lehetőségük tehetséget, hosszabb-rövidebb földi életet ajándékozni. Ezt Isten adja nekik. Mária Jézus rendelése szerint minden kegyelem közvetítője, amit Fia szerzett meg szenvedésével és halálával. Ezeket a kegyelmeket osztja szét Mária és ő vigyáz arra, hogy minden gyermekében hozzák meg gyümölcseiket. Sem Isten, sem Mária nem erőszakolja az embert a jó cselekedetekre, de vigyáz rájuk, imáival segíti gyermekeit, hogy kiteljesüljön mindenkiben Isten terve: teremje mindenki bőven a szeretet gyümölcseit abban a küldetésben, amit az Atyától kapott. Amint Mária a megváltás nagy művében a legnagyobb küldetést kapta, és ezt szabadon fogadta el, hogy a Megváltó Édesanyja legyen szülőanyaként, nevelőként, szenvedésben nemes társként, és erre a felkérésre így válaszolt teljesen szabadon: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint"(Lk 1,38) Erre közvetít nekünk is kegyelmet, hogy ezt a tökéletes, önzetlen szeretetet tudjuk gyakorolni mindenki javára, akit az Úr mellénk rendelt.
2013.10.20. Vasárnap
Mária, a szabadság és egyenlőség őrzője
Abban vagyunk egyenlők és szabadok, hogy Mária gyermekei vagyunk. Istengyermekségünk alapja az, hogy az Atya Fia mellé fogadott bennünket igazi gyermekeinek, tehát Istennek igazán gyermekei vagyunk: Jézus testvéreivé és társörököseivé fogadott minket. Erről tanúskodik Szent Pál: „Maga a Lélek tesz lelkünkkel tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk". (Rom 8,16-17) Eben az istenfiúságban rejlik szabadságunk is: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk"(8,14-15) Mária is úgy fogadta anyai szeretetébe az emberiséget, mint az édesanyák gyermekeiket. Nem az ő tisztük és lehetőségük tehetséget, hosszabb-rövidebb földi életet ajándékozni. Ezt Isten adja nekik. Mária Jézus rendelése szerint minden kegyelem közvetítője, amit Fia szerzett meg szenvedésével és halálával. Ezeket a kegyelmeket osztja szét Mária és ő vigyáz arra, hogy minden gyermekében hozzák meg gyümölcseiket. Sem Isten, sem Mária nem erőszakolja az embert a jó cselekedetekre, de vigyáz rájuk, imáival segíti gyermekeit, hogy kiteljesüljön mindenkiben Isten terve: teremje mindenki bőven a szeretet gyümölcseit abban a küldetésben, amit az Atyától kapott. Amint Mária a megváltás nagy művében a legnagyobb küldetést kapta, és ezt szabadon fogadta el, hogy a Megváltó Édesanyja legyen szülőanyaként, nevelőként, szenvedésben nemes társként, és erre a felkérésre így válaszolt teljesen szabadon: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint"(Lk 1,38) Erre közvetít nekünk is kegyelmet, hogy ezt a tökéletes, önzetlen szeretetet tudjuk gyakorolni mindenki javára, akit az Úr mellénk rendelt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése