2013. október 2., szerda

357. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.10.02. Kedd

Találkozni Istennel korlátainkban

Klaus Hemmerle 1993-ban kelt elmélkedése még engem is meglepett. Első olvasatra bizony az a gondolat riaszt meg, hogy Istennel kapcsolatban hogy mer az ember korlátokat emlegetni? Isten végtelen nagy minden tökéletességben, tehát korlátok nélküli. Ami pedig tökéletlenség, az Istenből hiányzik, nincs benne. Majd jön a pontosítás: „Karácsonykor az Ige testté lett, Isten emberré lett. Nem mást jelent ez, minthogy Isten az én korlátaimat vette magára. Az én korlátaimban, elesettségemben, bizonytalanságaimban van jelen Isten a világban. Gondja van mindezekre, és el is fogadja ezeket.” (Klaus Hemmerle) Merésznek tűnik kijelenteni, hogy „Isten az én korlátaimat vette magára”. Amikor fogantatásom történt, Isten teremtette az én és mindenki más ember lelkét a semmiből, benne az értelem és akarat minőségével, mivel a testem forma oka a lelkem. Isten döntötte el a kérdést annak a célnak megfelelően, amit az én személyemnek, azaz nekem kijelölt. Ezekhez az adottságokhoz teremtette meg nekem és mindenkinek a megfelelő személyt, aki birtokba vette és vállalta, hogy az Isten által elkészített, meghatározott cél elérésére megtervezett emberi természetet működteti, a lehetőségeket a célnak megfelelően aktualizálja, hogy elérjem a nekem kijelölt célt, vagy ha jobban tetszik a tökéletességemet. Jézus esetében minden megtörtént embersége kialakításában, kivéve azt, hogy neki nem teremtett az isteni erő emberi személyt, hanem az emberséget a Második Isteni Személynek ajándékozta, örökre és elválaszthatatlanul egyesítve Jézus emberi természetét az isteni természettel.Jézus az én természetemet eukarisztikus jelenlétével tökéletesíti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése