Böjte Csaba tanévkezdő gondolatai
Kezdődik a
tanév! Neked mint pedagógusnak hinned kell, hogy minden gyermek a Teremtőnk
drága ajándéka. Jelszónk: a mi Istenünk selejtet nem teremt! Ez az élő hit
ragyogjon ott az arcodon! Tudnod kell, hogy növendéked rád emeli a tekintetét,
olyannak ismeri világát, amilyennek szemed tükrében látja önmagát! Bízzál a
diákban, és bízzál magadban, lehetetlen feladatot nem ad az Isten!
Egy gyermek
mikor bekerül az otthonunkba, legtöbbször tele van feszültséggel, félelemmel,
haraggal. Ilyenkor a jó nevelő első dolga, hogy a rábízott gyermek háborgó kis
szívét megnyugtassa. Jó szóval, meleg, habos fürdővel, finom vacsorával, fehér
puha ággyal hamar célba lehet érni. Lassan a gyerek megnyugszik, elkezd
bizalommal mosolyogni, a kérdésekre válaszolgatni! A békés, meghitt
környezetben szelleme elkezd kíváncsian nézelődni, és mind a kis csiga csápjai,
a gyermek tudata, figyelme lassan megnyílik, ráirányul környezetére. Isten
mardosó éhségként helyezte belénk drága ajándékát - a kíváncsiságot, mely
nélkül földi létünk elposhad, ez a kibontakozás motorja, a pedagógus legfőbb
szövetségese!
A gyermek
feláll és bátortalanul megtesz néhány lépést, majd egyre nagyobb lendülettel
kezdi felfedezni új környezetét. Benéz a szobákba, kihúzza a fiókokat,
ismerkedik a barátságos, békés világgal. Ezt látva a pedagógus nyugodt, biztos
kézzel elkezdheti tanítani, nevelni a rá bízott kis életet. Az első cél az,
hogy a kis jövevény önállóan el tudja látni önmagát, ütközés nélkül tudjon
közlekedni a világában! Nagyon fontos, hogy tudja bizalommal táplálni fejlődő
testét, szellemét, hogy felfedezze belső lelki világát, annak igényeit elkezdje
tiszta értékekkel gazdagítani. A jó nevelő úgy oktat, nevel, mind a szakács:
egy svédasztalra szépen feltálalja azokat az értékeket, melyek a gyermekek
számára fontosak, figyel a külalakra, mert egy tananyagnál nem elég, hogy igaz
vagy hasznos, hanem az is lényeges, hogy kívánatos, vonzó, a diák számára
fogyasztható, feldolgozható legyen!
A gyerekek
hihetetlenül hamar tanulnak! Csodálatos pedagógiai türelemmel szemlélni a
testi, szellemi, lelki növekedést, kibontakozást, egy jó iskolában igazából
minden nap egy új születés! Ekkor még sem a gyermek, sem a pedagógus nem tudja,
hogy a nagy Isten milyen ajándékokat rejtett el a tanuló szívébe, értelmébe!
Ennek felfedezése a legcsodálatosabb, egy pedagógiai kaland, igazából ezért
érdemes tanárnak, nevelőnek menni! A diák, de a tanár is aranyásó, minden egyes
találkozás alámerülés a tárnába, mely valahol magában rejti a kincset melyért
érdemes volt megszületni, világra jönnie a gyermeknek és neked is, hisz általad
születik a növendéked tehetségéből mindaz mi mozgásban tartja, szebbé teszi a
világot. Kíváncsian dolgoztok, tanítva tanultok s a napok ahogyan
peregnek mindketten reményben égtek! Talán ma lesz az a nap, melyen felcsillan
a talentum, az a drága érték, melyet a rád bízott életben rejtett el az Isten?
A jó pedagógus észreveszi, ha a gyermek kószáló figyelme sokkal többet időzik a
fizika, a természet titkai között, mint máshol, vagy talán dalolni, énekelni
szeret és ehhez csodálatos hangot is kapott ajándékba. Tovább kell menni az
iskola zegzugos útjain, nem kell kapkodni, csendesen térképezzétek fel, mi van
a növendékben? Lám játszva tanulja a nyelveket vagy talán inkább a számok
világában kószál játszi könnyedséggel? Lehet, hogy hatalmas empátiával
hajlik le a bomló virágokhoz, a tipegő kis állatokhoz, vagy éppen a beteg
társaihoz? Kis felvillanásai a mélyben rejlő kincseknek elég ahhoz, hogy céltudatos
munkába kezdjetek. Te vagy az edző, s ha jól dolgoztok, növendékedből
mindkettőtök dicsőségére bajnok lesz! A bajnoka mellett a tanár is ott áll a
dobogón!
Sok-sok értéket
halmozhat fel Alkotónk a gyermekeinkbe! Minden kincsnek kiaknázásához nem elég
egy élet, de ez nem gond, mert örök életre teremtett lények vagyunk, ezért a
célok hierarchiájának felállítására fordítsátok figyelmeteket. A megismert,
felfedezett talentumok kibontakoztatásának sorrendjét el kell dönteni! Ide
hatalmas alázat kell, a cseperedő növendék legtisztább belső vágyai kell, hogy
irányt mutassanak. Isten nem rángat, nem akar erővel megtömni, mint a ludat, Ő
szabadon szeret! Mennyei Atyánk azt akarja, hogy azt a lányt vedd el, akit
legjobban szeretsz, aki mellett szárnyaid nőnek és úgy érzed, hogy érte le
tudod hozni az égről a csillagot. Egészen biztos, hogy a hivatás, a mindennapi
munkánk kiválasztásánál Isten ugyanígy vezet! Szerelmed mellett is van
küzdelem, de ez a munka örömteli együttlét! A megtalált hivatás végzése is verejtékes,
de azt vállalva örömmel tölti el a fáradság testedet. Tudnod kell, hogy a
benned lévő értékek megszülése is vajúdással jár, de ez a szülés téged
gazdagít, az általad világra hozott szellemi, lelki, anyagi érték boldoggá
tesz, gazdagságod értelmet ad az iskoládnak, az eltelt évek munkájának!
Ez a tanév, nem
robot, hanem hosszú tanulásnak szentelt éveid megkoronázása! Gyöngyhalász vagy,
s most drága kincsedért alámerülsz! Céltudatosan keresd, hozd felszínre a te és
a rád bízott gyermek életét megváltoztató értékeket! Képes vagy rá! Merd
vállalni az iskolát! Az oktató, nevelő munkádtól szárnyat bontó fiatal magasba
tör és diadalmas erővel felemelkedik! Élete minden gyümölcse a tied is, hisz te
is ástad a kutat, melynek vize életet ad! Minden pohár víz, mit nagyra nőtt
gyermeked szeretettel másnak ad, azt az Úr neked is megfogja köszönni, ebben
biztos lehetsz!
Ezekkel a
gondolatokkal kívánok egy nagyon boldog, eredményes tanévet az otthonainkba
felvett diákoknak, és az őket szeretettel nevelő tanároknak, pedagógusoknak!
Sok
szeretettel,
Csaba testvér
Csaba testvér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése