A bűn és a büntetés a Bibliában
Isten kinyilatkoztatásában a büntetés a bűnök következménye: „a kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,17) Az embernek ezt mondta: Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza” (Ter 3,17-19) „Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad”. (16) Isten a büntetéssel sokáig vár, de nem örökké: Isten saját földet, a Kánaán nevű országot ígéri Ábrahámnak,(Ter 15,7), de még várnia kell az utódainak:„a negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes”.(16) Amikor Ábrahámot felkeresi Isten két angyal kíséretében, a pátriárka eléjük siet és a középső előtt, imádva leborult. Kétezer év múlva Jézus a zsidókkal vitatkozva ezt mondta nekik: „Ábrahám, a ti atyátok, örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki. A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,56-58) Este felé a két angyal átment Ábrahám sátorától a közelben fekvő Szodomába. Miért? Az Úr megmagyarázza vendéglátójának: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz. és bűnük nagyon súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatott hozzám, tudni akarom”.Ábrahám Isten elé állt és alkudozni kezdett vele: ott bizonyára sok igaz ember is él. Elpusztítod azokat is? Az Úr engedi alkudni jó szolgáját ötvenről ötig, aki aztán megnyugodva hazament. Szodomában Lót vitte házába a tiszta lelkű „legényeket”. A város férfiai vénektől kamaszokig mind „szórakozni” kívánt a csinos idegen férfiakkal. Csak úgy menekültek meg, hogy átmeneti vaksággal sújtották őket. Lót lányai sem kellettek nekik. Másnap hajnalban Lót és családja a vendégek unszolására elmenekült. A várost a földrengés és a kénes eső elpusztította.(Ter 19) Ezernégyszáz év múlva, amikor már évszázadok óta új hazájukban élhettek a zsidók, az egész nép elhagyta az Urat és bálványimádó lett. Az Úr Krisztus előtt 722-ben az északi törzseket adta Ninive kezébe, 587-586-ban pedig a délieket Nebukadnezár kezébe. Hetven évig üszkös rom volt a virágzó Kánaán helyén, és soha többé nem tudtak önállóvá válni, úgy ahogy Mózes előre megmondta nekik. Kétezer éve megtestesült az Atya Egyszülött Fia. Szent Pál így ír róla: „Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első”. (1Tim 1,15) Szelíden, gondoskodó szeretettel gyógyította a betegeket, tanította a zsidókat, minden jót megtett értük. Mégis ellene fordultak a júdeaiak és a rómaiakkal keresztre feszíttették. „Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot: Jaj neked, Korozain, jaj, neked Betszaida! És te, Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz! De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked” (Mt 11,21; 23; 24)„Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első”(1Tim 1,15) „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-169)
Isten kinyilatkoztatásában a büntetés a bűnök következménye: „a kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,17) Az embernek ezt mondta: Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza” (Ter 3,17-19) „Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad”. (16) Isten a büntetéssel sokáig vár, de nem örökké: Isten saját földet, a Kánaán nevű országot ígéri Ábrahámnak,(Ter 15,7), de még várnia kell az utódainak:„a negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes”.(16) Amikor Ábrahámot felkeresi Isten két angyal kíséretében, a pátriárka eléjük siet és a középső előtt, imádva leborult. Kétezer év múlva Jézus a zsidókkal vitatkozva ezt mondta nekik: „Ábrahám, a ti atyátok, örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki. A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,56-58) Este felé a két angyal átment Ábrahám sátorától a közelben fekvő Szodomába. Miért? Az Úr megmagyarázza vendéglátójának: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz. és bűnük nagyon súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatott hozzám, tudni akarom”.Ábrahám Isten elé állt és alkudozni kezdett vele: ott bizonyára sok igaz ember is él. Elpusztítod azokat is? Az Úr engedi alkudni jó szolgáját ötvenről ötig, aki aztán megnyugodva hazament. Szodomában Lót vitte házába a tiszta lelkű „legényeket”. A város férfiai vénektől kamaszokig mind „szórakozni” kívánt a csinos idegen férfiakkal. Csak úgy menekültek meg, hogy átmeneti vaksággal sújtották őket. Lót lányai sem kellettek nekik. Másnap hajnalban Lót és családja a vendégek unszolására elmenekült. A várost a földrengés és a kénes eső elpusztította.(Ter 19) Ezernégyszáz év múlva, amikor már évszázadok óta új hazájukban élhettek a zsidók, az egész nép elhagyta az Urat és bálványimádó lett. Az Úr Krisztus előtt 722-ben az északi törzseket adta Ninive kezébe, 587-586-ban pedig a délieket Nebukadnezár kezébe. Hetven évig üszkös rom volt a virágzó Kánaán helyén, és soha többé nem tudtak önállóvá válni, úgy ahogy Mózes előre megmondta nekik. Kétezer éve megtestesült az Atya Egyszülött Fia. Szent Pál így ír róla: „Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első”. (1Tim 1,15) Szelíden, gondoskodó szeretettel gyógyította a betegeket, tanította a zsidókat, minden jót megtett értük. Mégis ellene fordultak a júdeaiak és a rómaiakkal keresztre feszíttették. „Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot: Jaj neked, Korozain, jaj, neked Betszaida! És te, Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz! De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked” (Mt 11,21; 23; 24)„Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első”(1Tim 1,15) „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-169)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése