Katekézis
a Hit Évében
2013.09.21. Szombat
Krisztus szemével
A felebaráti szeretet igen nagy érték. Valaki, aki nem tartozik nincs lekötelezve nekem, észreveszi, hogy rászorulok a segítségére, azonnal jön és segít. Ha nem a saját jóindulatát követné, mert esetleg van ellenem valami kifogása, kellemetlen emlék felhősíti e a szeretet szemét, akkor a szeretetnek magasabb szempontot kell keresnie: Most nem a magam szemével nézek a rászorulóra, hanem Jézus szemével. Jézus minden esetben összeráncolhatná a homlokát, ha akármelyikünk emelné feléje a kezét esedezve a szeretet irgalmáért. Akár régen, a megváltás három órás kereszten töltött szenvedésében nézet rám a történelem ködén keresztül, és látott meg bűneim fogságában, akár most a kétezer évvel későbbi állapotomban, a gyerekkori keresztelésem kegyelmei után elkövetett bűneim árnyalják be mindent igazságosan látó szemét. Együtt látja jelenlegi szorult helyzetemet testvérietlen tetteimmel együtt, mégsem fordul el tőlem. Megadja, amiért esedezem, mert látja, hogy lassan-lassan megtisztulok önzéseimtől, és próbálok olyanná válni mint Ő. Tanuljunk az édesanyáktól krisztusi szemmel nézni: „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot, Messiást hirdető különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, De anyám úgy rakta rám a pólya-rongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot” (Mécs László: A királyfi három bánata)
2013.09.21. Szombat
Krisztus szemével
A felebaráti szeretet igen nagy érték. Valaki, aki nem tartozik nincs lekötelezve nekem, észreveszi, hogy rászorulok a segítségére, azonnal jön és segít. Ha nem a saját jóindulatát követné, mert esetleg van ellenem valami kifogása, kellemetlen emlék felhősíti e a szeretet szemét, akkor a szeretetnek magasabb szempontot kell keresnie: Most nem a magam szemével nézek a rászorulóra, hanem Jézus szemével. Jézus minden esetben összeráncolhatná a homlokát, ha akármelyikünk emelné feléje a kezét esedezve a szeretet irgalmáért. Akár régen, a megváltás három órás kereszten töltött szenvedésében nézet rám a történelem ködén keresztül, és látott meg bűneim fogságában, akár most a kétezer évvel későbbi állapotomban, a gyerekkori keresztelésem kegyelmei után elkövetett bűneim árnyalják be mindent igazságosan látó szemét. Együtt látja jelenlegi szorult helyzetemet testvérietlen tetteimmel együtt, mégsem fordul el tőlem. Megadja, amiért esedezem, mert látja, hogy lassan-lassan megtisztulok önzéseimtől, és próbálok olyanná válni mint Ő. Tanuljunk az édesanyáktól krisztusi szemmel nézni: „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot, Messiást hirdető különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, De anyám úgy rakta rám a pólya-rongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot” (Mécs László: A királyfi három bánata)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése