Katekézis a Hit Évében
2013.09.16. Hétfő
A szeretet arcai
Az arcom lehet érzelmi életem tükre. Ebben az esetben is eleget tudok tenni a Római levélben (12,10.5-17) felsorolt kívánalmaknak, hiszen nem képmutatásra kaptunk felszólítást, hanem arra, hogy éljen a lelkünkben a szeretet, és annak minden csodálatos megnyilvánulása ragyogjon fel arcunkon. Az ember arra vár, hogy papja tiszta szeretete ragyogjon rá, töltse el a krisztusi mélységek nyugalmával. A hányatott lélek tengerszemet szeretne látni a szemünkben, amely mély, tiszta és benne tükröződik a kék ég nyugalma. Ez csak akkor lehetséges, ha a bennem élő Isten ragyog be engem, és árad át a másra, a testvérre. Azért kell elmélkedni, a szentmise krisztusi önfeláldozását átélni, a benne rejlő energiákat testvéreink felé indítani, hogy a kegyelem árja semmisítse meg az egyéni és kollektív bűnöket: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21) Ha mindenkit el akarunk árasztani kegyelemmel, magunknak is bővelkednünk kell benne. Ebben a világban, amelyben ordítanak a színes plakátok, bömbölnek a hangszórók, vonaglanak örömöt mímelve a csapatok, a mi Krisztusból fakadó örömünk, igaz szeretetünk győzni fog. Egy szomorú temetésen beszélt rendtársam. Nem tudom, beszédéből kit mi ragadott meg. Egy kisfiú talán nem is értette, mi történik itt igazán, de a szemét le nem vette az atyáról. Valaki megkérdezte: Mit néztél annyira? Tiszta szemű válasz: Ennek a bácsinak olyan jó nézni az arcát. Legyen olyan jó nézni örömben, bánatban a mi arcunkat is! Mindjárt más lesz a vallásos élet.
2013.09.16. Hétfő
A szeretet arcai
Az arcom lehet érzelmi életem tükre. Ebben az esetben is eleget tudok tenni a Római levélben (12,10.5-17) felsorolt kívánalmaknak, hiszen nem képmutatásra kaptunk felszólítást, hanem arra, hogy éljen a lelkünkben a szeretet, és annak minden csodálatos megnyilvánulása ragyogjon fel arcunkon. Az ember arra vár, hogy papja tiszta szeretete ragyogjon rá, töltse el a krisztusi mélységek nyugalmával. A hányatott lélek tengerszemet szeretne látni a szemünkben, amely mély, tiszta és benne tükröződik a kék ég nyugalma. Ez csak akkor lehetséges, ha a bennem élő Isten ragyog be engem, és árad át a másra, a testvérre. Azért kell elmélkedni, a szentmise krisztusi önfeláldozását átélni, a benne rejlő energiákat testvéreink felé indítani, hogy a kegyelem árja semmisítse meg az egyéni és kollektív bűnöket: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21) Ha mindenkit el akarunk árasztani kegyelemmel, magunknak is bővelkednünk kell benne. Ebben a világban, amelyben ordítanak a színes plakátok, bömbölnek a hangszórók, vonaglanak örömöt mímelve a csapatok, a mi Krisztusból fakadó örömünk, igaz szeretetünk győzni fog. Egy szomorú temetésen beszélt rendtársam. Nem tudom, beszédéből kit mi ragadott meg. Egy kisfiú talán nem is értette, mi történik itt igazán, de a szemét le nem vette az atyáról. Valaki megkérdezte: Mit néztél annyira? Tiszta szemű válasz: Ennek a bácsinak olyan jó nézni az arcát. Legyen olyan jó nézni örömben, bánatban a mi arcunkat is! Mindjárt más lesz a vallásos élet.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése