NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE
„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold,És a fején tizenkét csillagból álló korona”. (Jel 12,1)
A világtörténelem központja Jézus Krisztus, a Második Isteni Személy, a Fiúisten. Az Atya úgy akarta már a világ teremtése előtt, hogy Fia legyen a teremtendő világ ősmintája, de nem isteni természetében, hanem a látható világ legmagasabb képviselőjének, az embernek alakjában, amelyet majd egykor felvesz isteni természete mellé. Azért jó előre megüzente Bálám prófétával, hogy a történelem fénypontját, a Fiúisten emberi születését csillag jelzi: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”.(Szám 24,17) Amikor megszületett „a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”. (Mt 2,1-2) Úgy illett, hogy az Isten megtestesült Fiát emberi születésekor égi csillag jelezze. Az édesanyját pedig Izajás próféta az egyetlen szűzen szülő Asszony alakjában jövendöli meg: „íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni”. (Iz 7,14) Az emberiség nagy Csillaga mellett erősen háttérben látjuk az Édesanyát. Dajkálja, neveli, méhében és ölében is Ő jelenti számára az isteni szeretet emberi változatát harminc éves koráig. Azután éppen hogy látja néha. Majd a megváltás iszonyú szenvedéseiben újra mellette áll, egyedül őrzi töretlenül az örök igazságot, hogy Jézus az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, és így tudott szenvedni és meghalni, hogy az embereket Isten gyermekeivé tegye. Halála előtt Szent Jánosra bízta Őt Fia, hogy így az összes ember édesanyja legyen. Az Úr mennybemenetele után szeretetével Mária az Egyház központja. Aztán nem beszélnek élete sorsáról, földi élete végéről sem a Szentírásban. Támasza, János a Jelenések könyve című írásában később megmutatja, hogy az Egyház földi közösségéből átemeli Isten ereje betegség és halál nélkül, teste-lelke egységében a mennyei boldogságba: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott”.Milyen gyönyörű jel! Jézus Édesanyja a próféta látomása szerint asszony, Szűzanya. Önmagában nem csillag, nem fényforrás, mint a Fia, aki „az Atyának fényessége, az örök világosság fényessége, a dicsőség királya, az igazságosság napja” (Jézus Szent Nevének litániája), tehát csillag, önálló fényforrás. Viszont Ő a napba öltözött, tizenkét csillagból áll a királynői koronája. Megdicsőült képe magában hordja dicsőségének okát: Ő Jézus Krisztus szülőanyja. Teste eleven emberi test: életet ad éppen. A „luna mendax”, a csalárd hold a lába alatt áll legyőzötten. Ez a jel odafönt él az égben, a mennyboltozaton. Körülötte tombol a sátán emberrontó háborúja. A harc a világ végéig tart majd, de Jézus és Édesanyja győzelmével végződik, mert Ő földi pályafutása lezárultával sértetlen testében a mennybe vétetett, Fia a mennyország és a világmindenség Királynőjévé koronázta. Nála egyedül az örök és mindenható Isten nagyobb, és minden és mindenki kisebb, mint Ő.350 körül kezdték ünnepelni csodálatos szülését az új ünnepként bevezetett karácsony liturgiájában. 432-ben az Egyház megvédi Istenanya címét. 750 körül végre ünnepli az Egyház a mennybevételt is, előbb Dormitio Mariae (Mária elalvása), majd Assumptio Mariae (Mária felvétele) címen. Mi, magyarok 1000-től nemzeti búcsúval hódoltunk előtte e napon, és Szent István ország felajánlása nyomán Magyarok Nagyasszonya címmel köszöntjük: Ő Magyarország örökös Királynője.
„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold,És a fején tizenkét csillagból álló korona”. (Jel 12,1)
A világtörténelem központja Jézus Krisztus, a Második Isteni Személy, a Fiúisten. Az Atya úgy akarta már a világ teremtése előtt, hogy Fia legyen a teremtendő világ ősmintája, de nem isteni természetében, hanem a látható világ legmagasabb képviselőjének, az embernek alakjában, amelyet majd egykor felvesz isteni természete mellé. Azért jó előre megüzente Bálám prófétával, hogy a történelem fénypontját, a Fiúisten emberi születését csillag jelzi: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”.(Szám 24,17) Amikor megszületett „a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”. (Mt 2,1-2) Úgy illett, hogy az Isten megtestesült Fiát emberi születésekor égi csillag jelezze. Az édesanyját pedig Izajás próféta az egyetlen szűzen szülő Asszony alakjában jövendöli meg: „íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni”. (Iz 7,14) Az emberiség nagy Csillaga mellett erősen háttérben látjuk az Édesanyát. Dajkálja, neveli, méhében és ölében is Ő jelenti számára az isteni szeretet emberi változatát harminc éves koráig. Azután éppen hogy látja néha. Majd a megváltás iszonyú szenvedéseiben újra mellette áll, egyedül őrzi töretlenül az örök igazságot, hogy Jézus az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, és így tudott szenvedni és meghalni, hogy az embereket Isten gyermekeivé tegye. Halála előtt Szent Jánosra bízta Őt Fia, hogy így az összes ember édesanyja legyen. Az Úr mennybemenetele után szeretetével Mária az Egyház központja. Aztán nem beszélnek élete sorsáról, földi élete végéről sem a Szentírásban. Támasza, János a Jelenések könyve című írásában később megmutatja, hogy az Egyház földi közösségéből átemeli Isten ereje betegség és halál nélkül, teste-lelke egységében a mennyei boldogságba: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott”.Milyen gyönyörű jel! Jézus Édesanyja a próféta látomása szerint asszony, Szűzanya. Önmagában nem csillag, nem fényforrás, mint a Fia, aki „az Atyának fényessége, az örök világosság fényessége, a dicsőség királya, az igazságosság napja” (Jézus Szent Nevének litániája), tehát csillag, önálló fényforrás. Viszont Ő a napba öltözött, tizenkét csillagból áll a királynői koronája. Megdicsőült képe magában hordja dicsőségének okát: Ő Jézus Krisztus szülőanyja. Teste eleven emberi test: életet ad éppen. A „luna mendax”, a csalárd hold a lába alatt áll legyőzötten. Ez a jel odafönt él az égben, a mennyboltozaton. Körülötte tombol a sátán emberrontó háborúja. A harc a világ végéig tart majd, de Jézus és Édesanyja győzelmével végződik, mert Ő földi pályafutása lezárultával sértetlen testében a mennybe vétetett, Fia a mennyország és a világmindenség Királynőjévé koronázta. Nála egyedül az örök és mindenható Isten nagyobb, és minden és mindenki kisebb, mint Ő.350 körül kezdték ünnepelni csodálatos szülését az új ünnepként bevezetett karácsony liturgiájában. 432-ben az Egyház megvédi Istenanya címét. 750 körül végre ünnepli az Egyház a mennybevételt is, előbb Dormitio Mariae (Mária elalvása), majd Assumptio Mariae (Mária felvétele) címen. Mi, magyarok 1000-től nemzeti búcsúval hódoltunk előtte e napon, és Szent István ország felajánlása nyomán Magyarok Nagyasszonya címmel köszöntjük: Ő Magyarország örökös Királynője.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése