2013. augusztus 13., kedd

Nagyboldogasszony ünnepe I.



Elmélkedések Nagyboldogasszony ünnepére

első nap

Dávid a Sionra vitette a frigyládát.

Dávid nagyon szeretett volna templomot építeni az Úrnak a 250 éves szentsátor helyett. Isten nem fogadta el, mert sok harcot vívott. Majd a fia. Dávid szerette volna maga mellett érezni Isten különleges jelenlétét, amit ősei a pusztai vándorlás alatt érezhettek. Ezért méltó helyet készített a frigyládának, amelyben benne volt a szövetségkötés két kőtáblája, Áron kivirágzott vesszeje és egy tál manna. Nagy ünnepet rendezett az Úrnak. Papok és leviták vették körül, vitték és letették az új sátor közepére, ujjongó éneket zengve az Úr dicséretére. Dávid építette a sátrat, szervezte a liturgiát. Dávid történetét olvasva arra a gyönyörű ünnepre is gondolunk, amelyet az Újszövetség frigyszekrényének, a Boldogságos Szűz Máriának szentel az Egyház. Istené az ünnep. Ő készíti fel a fényes mennyországot, adja ki a rendelkezést, ki menjen Szent Fiának Édesanyja elé, ki hozza, kísérje, jelöli ki az angyalok kórusát, a menynek közepén felállítva a királynői trónus. Mária az emberiség igazi édesanyja, a minden parancsot megtartó bűntelenség, a szűzi vessző, akiből kivirágzott az örök Főpap. Hogy készítjük elő a Nagyasszony ünnepünket? Ima, rágondolás legyen az eszközünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése