Katekézis a Hit Évében
2013.08.15. csütörtök
A Magyarok Nagyasszonya
1950-ben megvonták a magyarországi szerzetesek működési engedélyét, elvették a kolostorokat is, lakóikat szétverték. A növendékek egy része, 60 fiatalember, itt kapott menedéket a Központi Szemináriumban. Kiváló rektorok: Marcell Mihály, majd Gallá Ferenc, híres professzorok vezetésével készültünk 60 egyházmegyés társunkkal együtt a papi hivatásra. Már körvonalazódott, mi vár ránk odakint, ha végzünk az egyetemen. Börtönben ült az ország prímása, egyéni internálásban volt több püspök, voltak vértanú papok és civilek. Mi pedig kemény fegyelemben éltünk, koplaltunk és tanultunk rengeteget. Készültünk a krisztusi küldetésre, a szellem harcára a materializmus durva válfaja ellen.1951.május. Minden este az árkádok alatt gyülekeztünk. A harmóniumnál a ma már nyugalomba vonult székesfehérvári püspök ült kispapként, és zengett a Lorettói litánia százhúsz kispap ajkán. A quadrum tölcséréből égre, földre, Budapest utcáira áradt a bátor katolikus, máriás hitvallás, és a versszakok záradékában a „Könyörögj érettünk!”A nyitott portán, pedig egymás után jöttek a hívek, erőt meríteni, szívet melengetni, bízni, hogy lesz Istenáldás, egykor boldog magyar jövő. Akkor már tudtuk, hogy a nyugati hatalmak öven évre eladtak bennünket szovjet rabszolgának. Tudtuk, hogy a trianon után ezt is meg kellett érnünk, és ki tudja, mi lesz velünk: a néppel és jövendő papjaival Mindenki megcsalt, becsapott bennünket. Nincs rokonunk, sem jóakarónk. Áll-e mellettünk valaki, akiben bízhatunk? Micsoda öröm a litánia végén a sok gyönyörű cím után: Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!„Te vagy földi éltünk vezércsillaga. Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia!”(Hó 195) Úgy érzem, ma is szívszorító érzés a kérdés: mi lesz velünk? Ki a mi igazi biztonságunk? Van-e jóakarat irányunkba, akad-e emberi erő, amely minden gondunkat megoldja? A történelem bölcs mesterként üzeni: Nincs! Akkor 1948-ban XII. Pius pápa elhatározta, hogy az ősi katolikus tanítást a Szűzanya test szerinti mennybeviteléről, dogmaként kihirdeti. Látta, hogy az emberiség sorsa egyre kilátástalanabb, a világiasság elvakítja az embereket, tudatukat a végső célra kell irányítani: az örök boldogságra, mert annak az ismeretében vállalható igazán a szenvedés. A Bibliában nincsen szó az Assumptióról, elrendelte a pápa, hogy az Egyház egyetemes hitéről gyűjtsenek adatokat. Így jutott el a felhívás hozzám is, mint szombathelyi ferences teológushoz. Kutattam a magyar vallásos múltat, és a koronázási eskükereszt felirata világosságot gyújtott bennem: Regina coeli Patrona Hungariae. A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szűzanya a magyarok Királynője. Mi nemcsak hisszük, hogy az élő Mária a mennyben van, hanem egész vallásos és állami létünk erre a titokra alapozódott. A központi szeminárium dogmatika professzora a disszertációmhoz témákat kért. Félve említettem a felfedezésemet, hiszen történelmi okfejtés kellett hozzá. Így lett a kutatásom témája a Magyarok Nagyasszonya története. Mi, magyarok 1038 óta Mária népe, országa, vagyunk. Másként, mint bármely más nép, ország. Mi nem csak imádságot kértünk tőle –amit, Szent István egész életében kért – hanem, kérjük a Nagyasszonyt, vegye országunkat tulajdonába, segítse boldogulásunkat, és működjön közre országunk fenntartásában. Elfogadta ezeket, a kéréseket, és ígéretét megpecsételte azzal, hogy a felajánló, végrendelkező királyt, Szent Istvánt a maga mennybevételének ünnepén hívta az örök hazába. A szerződést megpecsételte hatalmas jelekkel is. Mit jelent ezt? Azt, hogy Mária a magyarok örökös, tényleges Királynője. Az asszony, a nagyasszony jelentése ez. Nem megtisztelő cím, nem is csak különleges imádkozó, segítő Anya címe. Több ennél, de Szent István király életében így nézett rá: sokszor ajánlotta magát és országát közbenjáró imáiba Szent István élete végén, minthogy fiú örökösre nem hagyhatta népét és országát, ezért örökségül hagyta a mennyek Királynőjére, a mennybevitt Szűzanyára, a Világ Úrnőjére! Ettől kezdve már nem időnként hivatott értünk imádkozni, a bajban segíteni, hanem, országunk apraja-nagyja az Ő birtoka. Az övé vagyunk, hasonlóképpen a választott néphez. Isten Ura volt az egész világnak, mégis különleges szerződést kötött a zsidó néppel. Az ószövetségből ismert, hogy Isten nagy küldetést szánt a zsidó népnek, tartsa meg az egyistenhitet, a Megváltó hitét. Ehhez nagy kegyelmet kapott a zsidó nép. Isten különös népe lett. Ettől kezdve Isten a királyuk is. „Király lett az Úr! Fölségbe öltözött az Úr, erővel övezte fel magát” (Zsolt 93 {92},1): Dominus regnavit, decorem indutus est. Az Újszövetségben ezt a királyságot Fiára bízta: „Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és királyságának nem lesz vége.”(Lk 1,32-33) Jézus a kereszten kezd uralkodni.
2013.08.15. csütörtök
A Magyarok Nagyasszonya
1950-ben megvonták a magyarországi szerzetesek működési engedélyét, elvették a kolostorokat is, lakóikat szétverték. A növendékek egy része, 60 fiatalember, itt kapott menedéket a Központi Szemináriumban. Kiváló rektorok: Marcell Mihály, majd Gallá Ferenc, híres professzorok vezetésével készültünk 60 egyházmegyés társunkkal együtt a papi hivatásra. Már körvonalazódott, mi vár ránk odakint, ha végzünk az egyetemen. Börtönben ült az ország prímása, egyéni internálásban volt több püspök, voltak vértanú papok és civilek. Mi pedig kemény fegyelemben éltünk, koplaltunk és tanultunk rengeteget. Készültünk a krisztusi küldetésre, a szellem harcára a materializmus durva válfaja ellen.1951.május. Minden este az árkádok alatt gyülekeztünk. A harmóniumnál a ma már nyugalomba vonult székesfehérvári püspök ült kispapként, és zengett a Lorettói litánia százhúsz kispap ajkán. A quadrum tölcséréből égre, földre, Budapest utcáira áradt a bátor katolikus, máriás hitvallás, és a versszakok záradékában a „Könyörögj érettünk!”A nyitott portán, pedig egymás után jöttek a hívek, erőt meríteni, szívet melengetni, bízni, hogy lesz Istenáldás, egykor boldog magyar jövő. Akkor már tudtuk, hogy a nyugati hatalmak öven évre eladtak bennünket szovjet rabszolgának. Tudtuk, hogy a trianon után ezt is meg kellett érnünk, és ki tudja, mi lesz velünk: a néppel és jövendő papjaival Mindenki megcsalt, becsapott bennünket. Nincs rokonunk, sem jóakarónk. Áll-e mellettünk valaki, akiben bízhatunk? Micsoda öröm a litánia végén a sok gyönyörű cím után: Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!„Te vagy földi éltünk vezércsillaga. Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia!”(Hó 195) Úgy érzem, ma is szívszorító érzés a kérdés: mi lesz velünk? Ki a mi igazi biztonságunk? Van-e jóakarat irányunkba, akad-e emberi erő, amely minden gondunkat megoldja? A történelem bölcs mesterként üzeni: Nincs! Akkor 1948-ban XII. Pius pápa elhatározta, hogy az ősi katolikus tanítást a Szűzanya test szerinti mennybeviteléről, dogmaként kihirdeti. Látta, hogy az emberiség sorsa egyre kilátástalanabb, a világiasság elvakítja az embereket, tudatukat a végső célra kell irányítani: az örök boldogságra, mert annak az ismeretében vállalható igazán a szenvedés. A Bibliában nincsen szó az Assumptióról, elrendelte a pápa, hogy az Egyház egyetemes hitéről gyűjtsenek adatokat. Így jutott el a felhívás hozzám is, mint szombathelyi ferences teológushoz. Kutattam a magyar vallásos múltat, és a koronázási eskükereszt felirata világosságot gyújtott bennem: Regina coeli Patrona Hungariae. A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szűzanya a magyarok Királynője. Mi nemcsak hisszük, hogy az élő Mária a mennyben van, hanem egész vallásos és állami létünk erre a titokra alapozódott. A központi szeminárium dogmatika professzora a disszertációmhoz témákat kért. Félve említettem a felfedezésemet, hiszen történelmi okfejtés kellett hozzá. Így lett a kutatásom témája a Magyarok Nagyasszonya története. Mi, magyarok 1038 óta Mária népe, országa, vagyunk. Másként, mint bármely más nép, ország. Mi nem csak imádságot kértünk tőle –amit, Szent István egész életében kért – hanem, kérjük a Nagyasszonyt, vegye országunkat tulajdonába, segítse boldogulásunkat, és működjön közre országunk fenntartásában. Elfogadta ezeket, a kéréseket, és ígéretét megpecsételte azzal, hogy a felajánló, végrendelkező királyt, Szent Istvánt a maga mennybevételének ünnepén hívta az örök hazába. A szerződést megpecsételte hatalmas jelekkel is. Mit jelent ezt? Azt, hogy Mária a magyarok örökös, tényleges Királynője. Az asszony, a nagyasszony jelentése ez. Nem megtisztelő cím, nem is csak különleges imádkozó, segítő Anya címe. Több ennél, de Szent István király életében így nézett rá: sokszor ajánlotta magát és országát közbenjáró imáiba Szent István élete végén, minthogy fiú örökösre nem hagyhatta népét és országát, ezért örökségül hagyta a mennyek Királynőjére, a mennybevitt Szűzanyára, a Világ Úrnőjére! Ettől kezdve már nem időnként hivatott értünk imádkozni, a bajban segíteni, hanem, országunk apraja-nagyja az Ő birtoka. Az övé vagyunk, hasonlóképpen a választott néphez. Isten Ura volt az egész világnak, mégis különleges szerződést kötött a zsidó néppel. Az ószövetségből ismert, hogy Isten nagy küldetést szánt a zsidó népnek, tartsa meg az egyistenhitet, a Megváltó hitét. Ehhez nagy kegyelmet kapott a zsidó nép. Isten különös népe lett. Ettől kezdve Isten a királyuk is. „Király lett az Úr! Fölségbe öltözött az Úr, erővel övezte fel magát” (Zsolt 93 {92},1): Dominus regnavit, decorem indutus est. Az Újszövetségben ezt a királyságot Fiára bízta: „Nagy lesz Ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és királyságának nem lesz vége.”(Lk 1,32-33) Jézus a kereszten kezd uralkodni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése