Úrnapja után
Talán rendszertelennek tűnnek a megváltásról szóló elmélkedéseim, mert a Biblia könyveit az Ó- és Újszövetséget látszólag nem sorrendben kommentálom. Szolgáljon mentségemre, hogy Isten örök tervei egy pillanat alatt lettek készen. Isten lényege soha nem változik, nincs benne idő. A földi lények között legmagasabb rendű teremtménye, az ember, esendő. Isten örök terve,hogy szeret engem és nagy szeretettel intézi sorsomat. A Szentírásban viszont váratlan fordulatok találhatók. A teremtés, az embernek Isten gyermekévé fogadása, a szeretet mindent felülmúló áradása, majd ennek a durva visszautasítása az ősbűnnel: kiábrándító, Isten jóságát megcsúfoló tény. Amit tehát Isten nagylelkűen megelőlegezett, elveszett végleg? Nem! A szeretet nem szűnik meg soha. Az Úr sejteti már a büntetéssel: Én foglak benneteket kimenteni a csapdából, mégpedig egészen egyedi módon.A bűn az első asszony vétke. Isten Ádámnak „hozzáillő társként” adta Évát. Ádám szeretetének földi tárgya azonnal a felesége lett. Az asszony pedig azzal nyerte vissza igazán létének fontosságát, hogy férjének ő szüli majd a továbbélés zálogát, a gyermekeket. A bűntől megszabadítót, az Istentől jövő Megváltót is rajta keresztül adja az Úr. Így szól majd a megváltás alapigazsága: „Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”. (Níceai hitvallás) A Fiúisten az Atyától születve megkapta csorbítatlanul az egész istenséget . Amikor megtestesült, akkor a Szentlélek Szűz Mária sejtjeiből alkotta meg emberi testét. Mint minden embernek, Isten teremtő ereje teremtette meg emberi lelkét, benne az emberi értelmet és akaratot. Emberi személyiséget azonban nem teremtett számára. Az egyedül tökéletes,megváltói küldetésének megfelelő emberi természetet mindörökre elválaszthatatlanul a Fiúisten személye kapta és kapcsolta össze isteni természetével. Ezért teljes joggal nevezzük őt Istenembernek. Érdemes elmélkedni azon is, hogy az Istenember kapott-e új szeretetet? Isteni természetében benne volt a végtelen isteni szeretet. Az Atya nyilván nem fosztotta meg a minden embernek járó emberi szeretettől sem. Jézus maga is akarta az emberi szeretetet, illetőleg a szeretetnek azt a valós gyönyörűségét, amit minden ember megkapott volna Istentől örökségként ősbűn nélkül a lelke teremtésekor. A megváltás korszakában pedig mint elveszett örökséget kapja vissza a keresztség szentségében. Jézus Édesanyja az Egyház tanítása szerint Szeplőtelenül Fogantatott, hogy Isteni Fia a sátán gonoszságával még emlékként se kerüljön kapcsolatba, tehát a legtisztább szeretetet az ősszülők módján kapta és élvezhette. A Megváltó emberi értelme az Egyház tanítása szerint teremtetése pillanatától részesült Isten boldogító szinelátásában, amiben minden más emberi lélek csak a mennyországba érkezve részesülhet. Ezért is boldogabbak azok a csecsemők, akiket pár napos korukban megkeresztelnek, mint a kereszteletlenek, mert ha Isten boldogító szinelátására nem is juthatnak el azonnal, de Megváltónk minden bizonnyal juttat testvéreinek abból a kegyelemből, amelyet emberi létének kezdetén Atyjától Ő teljes mértékben megkapott. A felvilágosodásnak elnevezett sötétség hány megszületett gyermeket fosztott meg a mi Urunk megváltói örömének rejtett örömétől?
Talán rendszertelennek tűnnek a megváltásról szóló elmélkedéseim, mert a Biblia könyveit az Ó- és Újszövetséget látszólag nem sorrendben kommentálom. Szolgáljon mentségemre, hogy Isten örök tervei egy pillanat alatt lettek készen. Isten lényege soha nem változik, nincs benne idő. A földi lények között legmagasabb rendű teremtménye, az ember, esendő. Isten örök terve,hogy szeret engem és nagy szeretettel intézi sorsomat. A Szentírásban viszont váratlan fordulatok találhatók. A teremtés, az embernek Isten gyermekévé fogadása, a szeretet mindent felülmúló áradása, majd ennek a durva visszautasítása az ősbűnnel: kiábrándító, Isten jóságát megcsúfoló tény. Amit tehát Isten nagylelkűen megelőlegezett, elveszett végleg? Nem! A szeretet nem szűnik meg soha. Az Úr sejteti már a büntetéssel: Én foglak benneteket kimenteni a csapdából, mégpedig egészen egyedi módon.A bűn az első asszony vétke. Isten Ádámnak „hozzáillő társként” adta Évát. Ádám szeretetének földi tárgya azonnal a felesége lett. Az asszony pedig azzal nyerte vissza igazán létének fontosságát, hogy férjének ő szüli majd a továbbélés zálogát, a gyermekeket. A bűntől megszabadítót, az Istentől jövő Megváltót is rajta keresztül adja az Úr. Így szól majd a megváltás alapigazsága: „Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”. (Níceai hitvallás) A Fiúisten az Atyától születve megkapta csorbítatlanul az egész istenséget . Amikor megtestesült, akkor a Szentlélek Szűz Mária sejtjeiből alkotta meg emberi testét. Mint minden embernek, Isten teremtő ereje teremtette meg emberi lelkét, benne az emberi értelmet és akaratot. Emberi személyiséget azonban nem teremtett számára. Az egyedül tökéletes,megváltói küldetésének megfelelő emberi természetet mindörökre elválaszthatatlanul a Fiúisten személye kapta és kapcsolta össze isteni természetével. Ezért teljes joggal nevezzük őt Istenembernek. Érdemes elmélkedni azon is, hogy az Istenember kapott-e új szeretetet? Isteni természetében benne volt a végtelen isteni szeretet. Az Atya nyilván nem fosztotta meg a minden embernek járó emberi szeretettől sem. Jézus maga is akarta az emberi szeretetet, illetőleg a szeretetnek azt a valós gyönyörűségét, amit minden ember megkapott volna Istentől örökségként ősbűn nélkül a lelke teremtésekor. A megváltás korszakában pedig mint elveszett örökséget kapja vissza a keresztség szentségében. Jézus Édesanyja az Egyház tanítása szerint Szeplőtelenül Fogantatott, hogy Isteni Fia a sátán gonoszságával még emlékként se kerüljön kapcsolatba, tehát a legtisztább szeretetet az ősszülők módján kapta és élvezhette. A Megváltó emberi értelme az Egyház tanítása szerint teremtetése pillanatától részesült Isten boldogító szinelátásában, amiben minden más emberi lélek csak a mennyországba érkezve részesülhet. Ezért is boldogabbak azok a csecsemők, akiket pár napos korukban megkeresztelnek, mint a kereszteletlenek, mert ha Isten boldogító szinelátására nem is juthatnak el azonnal, de Megváltónk minden bizonnyal juttat testvéreinek abból a kegyelemből, amelyet emberi létének kezdetén Atyjától Ő teljes mértékben megkapott. A felvilágosodásnak elnevezett sötétség hány megszületett gyermeket fosztott meg a mi Urunk megváltói örömének rejtett örömétől?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése