2013. július 29., hétfő

Ferenc pápa: Menjetek, ne féljetek, szolgáljatok



Tisztelendő Püspök- és Paptestvérek,

Kedves Fiatalok!


"Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Jézus most e szavakkal fordul hozzátok, egyenként, s ezt mondja: "Jó volt részt venni az Ifjúsági Világtalálkozón, jó volt együtt megélni a hitet a világ négy sarkából érkezett fiatalokkal, de most már ideje, hogy elinduljatok, és átadjátok ezt az élményt másoknak." Jézus arra hív téged, hogy küldetést teljesítő tanítvány legyél! Ma, Isten most meghallgatott Igéjének fényénél mit mond nekünk az Úr? Három dolgot: Menjetek, félelem nélkül, szolgálni.
1. Menjetek. Ezekben a napokban itt, Rióban nagyszerű élményben volt részetek, hisz találkoztatok Jézussal, és együtt találkoztatok vele, megélhettétek a hit örömét. De ennek a találkozásnak az élménye nem maradhat bezárva az életetekbe, vagy a plébániai csoportotok, mozgalmatok vagy közösségetek életébe. Az olyan lenne, mintha elzárnánk az oxigént egy égő lángtól. A hit olyan, mint egy láng, ami úgy lesz egyre élénkebb, ha megosztják, ha továbbadják, hogy mindenki megismerhesse, szerethesse és megvallhassa Jézus Krisztust, aki az élet és a történelem Ura (vö.:Rm 10,9).
De vigyázat! Jézus nem azt mondta: ha akarjátok, ha futja időtökből, hanem azt: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A hit élményét megosztani, a hitről tanúságot tenni, az Evangéliumot hirdetni parancs, amit az Úr ad az egész Egyháznak, neked is. Parancs ez, de mégsem az uralkodási vagy hatalomvágyból születik, hanem a szeretet erejéből, annak tényéből, hogy Jézus elsőként jött el hozzánk, és nem csak valamit adott nekünk Magából, hanem egészen odaadta Magát, életét adta, hogy megmentsen bennünket és megmutassa Isten szeretetét és irgalmasságát. Jézus nem szolgaként kezel bennünket, hanem szabad embereként, barátként, testvérként. És nemcsak elküld bennünket, hanem el is kísér, mindig mellettünk van ebben a szeretet-misszióban.
Hova küld bennünket Jézus? Nincsenek határok, nincsenek korlátok: mindenkihez küld bennünket. Az Evangélium mindenkinek szól, nem csak néhányaknak. Nem csak azoknak szól, akik talán közelebb vannak, vagy fogékonyabbnak, befogadóbbnak. Mindenkinek. Ne féljetek elmenni és elvinni Krisztust mindenhová, egészen az emberi lét perifériájáig, ahhoz is, aki távolibbnak, közömbösebbnek tűnik. Az Úr mindenkit keres, azt szeretné, ha mindenki érezhetné irgalma és szeretete hevét.
Külön szeretném, ha Krisztusnak ez a "Menjetek" parancsa bennetek, a latin-amerikai Egyház fiataljaiban is visszhangozna, akik a püspökeitek által indított, egész földrészt magába foglaló misszióban foglalatoskodtok. Brazíliának, Latin-Amerikának, az egész világnak szüksége van Krisztusra! Szent Pál mondja: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!" (1Kor 9,16). Ez a kontinens már befogadta az Evangélium hirdetését, ami végigkísérte útját, és sok gyümölcsöt hozott. A további hirdetés már rátok van bízva, hogy újult erővel hangozzon fel. Az Egyháznak szüksége van rátok, szüksége van arra a lelkesedésre, kreativitásra, örömre, ami benneteket jellemez. Brazíliának van egy nagyszerű apostola, boldog Anchietai József, aki mindössze tizenkilenc éves volt, amikor misszióba indult. Mert tudjátok-e, mi a fiatalok evangelizálásának legjobb eszköze? Egy másik fiatal. Ez az út, ezt kövessétek!
2. Félelem nélkül. Lehet, hogy van, aki azt gondolja: "Nincs semmilyen különleges képzettségem, hogyan kezdhetném én hirdetni az Evangéliumot?" Kedves barátom, a te félelmed nem sokban különbözik Jeremiásétól, aki épp olyan fiatal volt, mint ti, amikor Isten elhívta a prófétaságra. Épp az imént hallgattuk szavait: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." Isten nektek is azt mondja, amit akkor Jeremiásnak: "Ne félj [...],, mert veled vagyok, és megoltalmazlak." (Jer 1,7.8). Ő velünk van!
"Ne féljetek!" Amikor Krisztust megyünk hirdetni, Ő maga jár előttünk és vezet bennünket. Amikor tanítványait elküldte, megígérte: "veletek vagyok minden nap" (Mt 28,20). És ez rátok is igaz! Jézus nem hagy bennünket egyedül, nem hagy benneteket soha egyedül! Mindig veletek van.
Azután pedig Jézus nem azt mondta: "Menj", hanem azt: "Menjetek": mi mind, együtt kaptunk küldetést. Kedves fiatalok, érezzétek, hogy az egész Egyház kísér és a szentek közössége veletek van ebben a küldetésben. Amikor együtt nézünk szembe a kihívásokkal, olyankor erősek vagyunk, s olyan forrásokat fedezünk fel magunkban, amelyek létezéséről korábban nem is tudtunk. Jézus nem arra hívta az apostolokat, hogy elszigetelődésben éljenek, arra hívta őket, hogy csoportot képezzenek, közösséget alkossanak. Hozzátok is szeretnék szólni, kedves papok, akik a szentmisében koncelebráltok: azért jöttetek, hogy elkísérjétek a fiataljaitokat, és ez nagyon szép, megosztani a hitnek ezt a tapasztalatát! De ez csak egy állomása az útnak. Kísérjétek őket továbbra is nagylelkűen és örömmel, segítsetek nekik, hogy aktív szerepet vállaljanak az Egyházban; ne érezzék magukat sohasem egyedül!
3. Az utolsó szó: szolgálni. Az előbb énekelt zsoltár elején ezek a szavak állnak: "Énekeljetek az Úrnak új éneket" (Sal 95,1). Melyik ez az új ének? Nem csak szavakból áll, nem egy dallam, hanem a ti életetek éneke ez: hagyni, hogy az életünk Jézuséval azonosuljon, az ő érzéseinek, gondolatainak, cselekedeteinek elsajátítása. Jézus élete pedig másokért élt élet. Szolgáló élet.
Szent Pál a mai szentleckében, amit nemrég hallgattunk meg, ezt mondta: "Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg." (1Kor 9,19). Hogy Jézust hirdethesse, Pál "mindenki szolgája" lett. Evangelizálni annyit tesz, mint Isten szeretetéről személyes tanúságot tenni, felülkerekedni önzésünkön, lehajolva megmosni testvéreink lábát, ahogy Jézus tette.
Menjetek, félelem nélkül, szolgálni! E három szót követve megtapasztaljátok majd, hogy aki evangelizál, az maga is evangelizálódik, aki átadja a hit örömét, az maga is örömöt kap. Kedves fiatalok, amikor visszatértek otthonotokba, ne féljetek nagylelkűek lenni Krisztussal, ne féljetek Evangéliumáról tanúságot tenni! Az első olvasmányban, amikor Isten elküldi Jeremiás prófétát, hatalmat ad neki, hogy "gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess". (Jer 1,10). Ez ránk is igaz. Az Evangéliumot hordozni annyit tesz, mint Isten erejét hordozni, hogy kigyomláljuk és kiirtsuk a gonoszt és az erőszakot, hogy pusztítsuk és romboljuk az önzés, az intolerancia és a gyűlölet korlátait, s hogy új világot építsünk. Jézus Krisztus számít rátok! Az Egyház számít rátok! A pápa számít rátok! Mária, Jézus anyja és a mi Anyánk kísérjen benneteket mindig az ő gyengéd szeretetével: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Ámen.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése