Tisztelendő Püspök- és Paptestvérek,
Kedves
Fiatalok!
"Menjetek
és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Jézus most e szavakkal fordul
hozzátok, egyenként, s ezt mondja: "Jó volt részt venni az Ifjúsági
Világtalálkozón, jó volt együtt megélni a hitet a világ négy sarkából érkezett
fiatalokkal, de most már ideje, hogy elinduljatok, és átadjátok ezt az élményt
másoknak." Jézus arra hív téged, hogy küldetést teljesítő tanítvány
legyél! Ma, Isten most meghallgatott Igéjének fényénél mit mond nekünk az Úr?
Három dolgot: Menjetek, félelem nélkül, szolgálni.
1. Menjetek.
Ezekben a napokban itt, Rióban nagyszerű élményben volt részetek, hisz
találkoztatok Jézussal, és együtt találkoztatok vele, megélhettétek a hit
örömét. De ennek a találkozásnak az élménye nem maradhat bezárva az életetekbe,
vagy a plébániai csoportotok, mozgalmatok vagy közösségetek életébe. Az olyan
lenne, mintha elzárnánk az oxigént egy égő lángtól. A hit olyan, mint egy láng,
ami úgy lesz egyre élénkebb, ha megosztják, ha továbbadják, hogy mindenki
megismerhesse, szerethesse és megvallhassa Jézus Krisztust, aki az élet és a
történelem Ura (vö.:Rm 10,9).
De
vigyázat! Jézus nem azt mondta: ha akarjátok, ha futja időtökből, hanem azt:
"Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A hit élményét
megosztani, a hitről tanúságot tenni, az Evangéliumot hirdetni parancs, amit az
Úr ad az egész Egyháznak, neked is. Parancs ez, de mégsem az uralkodási vagy
hatalomvágyból születik, hanem a szeretet erejéből, annak tényéből, hogy Jézus
elsőként jött el hozzánk, és nem csak valamit adott nekünk Magából, hanem
egészen odaadta Magát, életét adta, hogy megmentsen bennünket és megmutassa
Isten szeretetét és irgalmasságát. Jézus nem szolgaként kezel bennünket, hanem
szabad embereként, barátként, testvérként. És nemcsak elküld bennünket, hanem
el is kísér, mindig mellettünk van ebben a szeretet-misszióban.
Hova küld bennünket Jézus? Nincsenek határok,
nincsenek korlátok: mindenkihez küld bennünket. Az Evangélium mindenkinek szól,
nem csak néhányaknak. Nem csak azoknak szól, akik talán közelebb vannak, vagy
fogékonyabbnak, befogadóbbnak. Mindenkinek. Ne féljetek elmenni és elvinni
Krisztust mindenhová, egészen az emberi lét perifériájáig, ahhoz is, aki
távolibbnak, közömbösebbnek tűnik. Az Úr mindenkit keres, azt szeretné, ha
mindenki érezhetné irgalma és szeretete hevét.
Külön
szeretném, ha Krisztusnak ez a "Menjetek" parancsa bennetek, a
latin-amerikai Egyház fiataljaiban is visszhangozna, akik a püspökeitek által
indított, egész földrészt magába foglaló misszióban foglalatoskodtok.
Brazíliának, Latin-Amerikának, az egész világnak szüksége van Krisztusra! Szent
Pál mondja: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!" (1Kor 9,16).
Ez a kontinens már befogadta az Evangélium hirdetését, ami végigkísérte útját,
és sok gyümölcsöt hozott. A további hirdetés már rátok van bízva, hogy újult
erővel hangozzon fel. Az Egyháznak szüksége van rátok, szüksége van arra a
lelkesedésre, kreativitásra, örömre, ami benneteket jellemez. Brazíliának van
egy nagyszerű apostola, boldog Anchietai József, aki mindössze tizenkilenc éves
volt, amikor misszióba indult. Mert tudjátok-e, mi a fiatalok evangelizálásának
legjobb eszköze? Egy másik fiatal. Ez az út, ezt kövessétek!
2. Félelem
nélkül. Lehet, hogy van, aki azt gondolja: "Nincs semmilyen különleges
képzettségem, hogyan kezdhetném én hirdetni az Evangéliumot?" Kedves
barátom, a te félelmed nem sokban különbözik Jeremiásétól, aki épp olyan fiatal
volt, mint ti, amikor Isten elhívta a prófétaságra. Épp az imént hallgattuk
szavait: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú
vagyok." Isten nektek is azt mondja, amit akkor Jeremiásnak: "Ne félj
[...],, mert veled vagyok, és megoltalmazlak." (Jer 1,7.8). Ő
velünk van!
"Ne
féljetek!" Amikor Krisztust megyünk hirdetni, Ő maga jár előttünk és vezet
bennünket. Amikor tanítványait elküldte, megígérte: "veletek vagyok minden
nap" (Mt 28,20). És ez rátok is igaz! Jézus nem hagy bennünket
egyedül, nem hagy benneteket soha egyedül! Mindig veletek van.
Azután
pedig Jézus nem azt mondta: "Menj", hanem azt: "Menjetek":
mi mind, együtt kaptunk küldetést. Kedves fiatalok, érezzétek, hogy az egész
Egyház kísér és a szentek közössége veletek van ebben a küldetésben. Amikor
együtt nézünk szembe a kihívásokkal, olyankor erősek vagyunk, s olyan
forrásokat fedezünk fel magunkban, amelyek létezéséről korábban nem is tudtunk.
Jézus nem arra hívta az apostolokat, hogy elszigetelődésben éljenek, arra hívta
őket, hogy csoportot képezzenek, közösséget alkossanak. Hozzátok is szeretnék
szólni, kedves papok, akik a szentmisében koncelebráltok: azért jöttetek, hogy
elkísérjétek a fiataljaitokat, és ez nagyon szép, megosztani a hitnek ezt a
tapasztalatát! De ez csak egy állomása az útnak. Kísérjétek őket továbbra is nagylelkűen
és örömmel, segítsetek nekik, hogy aktív szerepet vállaljanak az Egyházban; ne
érezzék magukat sohasem egyedül!
3. Az
utolsó szó: szolgálni. Az előbb énekelt zsoltár elején ezek a szavak
állnak: "Énekeljetek az Úrnak új éneket" (Sal 95,1). Melyik ez
az új ének? Nem csak szavakból áll, nem egy dallam, hanem a ti életetek éneke
ez: hagyni, hogy az életünk Jézuséval azonosuljon, az ő érzéseinek,
gondolatainak, cselekedeteinek elsajátítása. Jézus élete pedig másokért élt
élet. Szolgáló élet.
Szent
Pál a mai szentleckében, amit nemrég hallgattunk meg, ezt mondta:
"Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg."
(1Kor 9,19). Hogy Jézust hirdethesse, Pál "mindenki szolgája"
lett. Evangelizálni annyit tesz, mint Isten szeretetéről személyes tanúságot
tenni, felülkerekedni önzésünkön, lehajolva megmosni testvéreink lábát, ahogy
Jézus tette.
Menjetek, félelem nélkül, szolgálni! E
három szót követve megtapasztaljátok majd, hogy aki evangelizál, az maga is
evangelizálódik, aki átadja a hit örömét, az maga is örömöt kap. Kedves
fiatalok, amikor visszatértek otthonotokba, ne féljetek nagylelkűek lenni
Krisztussal, ne féljetek Evangéliumáról tanúságot tenni! Az első olvasmányban,
amikor Isten elküldi Jeremiás prófétát, hatalmat ad neki, hogy "gyomlálj
és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess". (Jer 1,10). Ez ránk
is igaz. Az Evangéliumot hordozni annyit tesz, mint Isten erejét hordozni, hogy
kigyomláljuk és kiirtsuk a gonoszt és az erőszakot, hogy pusztítsuk és
romboljuk az önzés, az intolerancia és a gyűlölet korlátait, s hogy új világot
építsünk. Jézus Krisztus számít rátok! Az Egyház számít rátok! A pápa számít
rátok! Mária, Jézus anyja és a mi Anyánk kísérjen benneteket mindig az ő
gyengéd szeretetével: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden
népet!" Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése