Katekézis a Hit Évében
2013.07.30. kedd
Életszentség
Legidősebb nővérem eszes és jólelkű asszony volt. Amikor már pap voltam, egyik látogatásom alkalmával váratlanul így szólt hozzám: A papok könnyebben bejutnak a mennyországba, de mi, akik sokat vétkezünk, soha nem kerülhetünk oda. Próbáltam megértetni Vele,hogy a mennyországba vezető út nem az állandó imádságban vagy misézésben gyökerezik, hanem kinek-kinek az állapotbeli kötelességeit kell hűségesen teljesítenie, minden percben megkérdeznie az életünk tervét előre kigondoló Isten akaratát, és azt tenni, amit itt és most kíván tőlünk. Alapvetően az állapotbeli kötelességeink szabják meg az Úr által elvárt üdvös cselekedeteket. Nővéremnek segíteni kellett édesanyánknak az én ellátásomban, amikor hatodikként megszülettem. Nemde ugyanezt tette saját három kislányával is, amikor férjhez ment? A rengeteg munka, amit a családjáért elvállalt! Neki is mondja majd Jézus az utolsó ítéleten:„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. A király így válaszol majd nekik: Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”(Mt 25, 34-40) Nővérem régen meghalhatta Jézusunk ajkáról eme felemelő kijelentéseket,és remélem, sok papot lát odafönn, akik szintén tették a maguk dolgát.
2013.07.30. kedd
Életszentség
Legidősebb nővérem eszes és jólelkű asszony volt. Amikor már pap voltam, egyik látogatásom alkalmával váratlanul így szólt hozzám: A papok könnyebben bejutnak a mennyországba, de mi, akik sokat vétkezünk, soha nem kerülhetünk oda. Próbáltam megértetni Vele,hogy a mennyországba vezető út nem az állandó imádságban vagy misézésben gyökerezik, hanem kinek-kinek az állapotbeli kötelességeit kell hűségesen teljesítenie, minden percben megkérdeznie az életünk tervét előre kigondoló Isten akaratát, és azt tenni, amit itt és most kíván tőlünk. Alapvetően az állapotbeli kötelességeink szabják meg az Úr által elvárt üdvös cselekedeteket. Nővéremnek segíteni kellett édesanyánknak az én ellátásomban, amikor hatodikként megszülettem. Nemde ugyanezt tette saját három kislányával is, amikor férjhez ment? A rengeteg munka, amit a családjáért elvállalt! Neki is mondja majd Jézus az utolsó ítéleten:„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. A király így válaszol majd nekik: Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”(Mt 25, 34-40) Nővérem régen meghalhatta Jézusunk ajkáról eme felemelő kijelentéseket,és remélem, sok papot lát odafönn, akik szintén tették a maguk dolgát.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése