Úrnapja után
tizennegyedik rész
Ábrahám azért eskette meg öreg szolgáját, hogy érezze át, a küldetése igen jelentős. Isten az első találkozás és Ábrahám megáldása alkalmával azt parancsolta neki, hogy hagyja el a rokonságát, addigi életkörülményeit, aztán induljon Kánaánba, jövendő hazájába, amit sok esztendő múlva vehet tulajdonába az addigra megszaporodott nemzetsége. Az Úr nyilván féltette, hogy nem tud majd elég függetlenül szolgálni a bálványozó rokonok közelében a Magasságbeli egy igaz Istennek. Féltette Izsákot, hogy valamelyik kánaáni nemzetségbe benősül, az új rokonság meg rontja egyedülálló istenhitét. Ha a régi rokonságból hoz feleséget a gazdája hitét valló hű szolga, ott Isten sok rétű segítségével éppen a megfelelő menyasszonyt tudja majd megtalálni.„Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. A tevéket letelepítette egy kútnál, a városon kívül. Estefelé volt az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért. Így szólt: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz. Nézd, én a kútnál állok. és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni. Ha az a lány, akinek szólok:: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. -- Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Náchor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját, és ismét feljött. A szolga odasietett hozzá és megszólította: Hadd igyam egy kis vizet korsódból. Igyál, uram -- válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat. Gyorsan kiöntötte a vizet a vályuba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. így merített minden tevéjének. A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak, aztán megkérdezte: Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát? Betuel lánya vagyok, Milka fiáé. akit ő Nachornak szült. Majd hozzáfűzte: Szalma és takarmány bőven van nálunk, és hely is éjjeli szállásra. Erre a férfi meghajtotta magát , leborult az Úr előtt, és mondta: Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.”(Ter 24,1-27) Rebekka ékszerekkel feldíszítve hazarohant. Otthon elmesélte találkozása történetét. Ámulva hallgatták. Aztán közelebbről megszemlélték a pompás ékszereket, majd Lábán, Rebekka testvére kisietett a kúthoz. Ott meg is találta az ismeretlen „embert”. Hívta szállásra otthonukba. Embereknek, tevéknek készen volt immár a szállás. A vacsora is ott állt az asztalon. Leült a boldog, öreg szolga, de előbb el akarta mondani küldetésének okát, Ábrahám történetét, hogy elküldte őt ősi hazájába: keress ott menyasszonyt Izsáknak, ősanyát a Messiás népének. „Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak”. Én buzgó imában kértem, mi legyen a jel, hogy azt találjam, akit az Úr szánt Izsák feleségének. Rebekka szó szerint mondta imádságom szavait. A jel biztosan az Úrtól való. „Most ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra. Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: Vedd és menj! Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta”. (Ter 24,49-51)
tizennegyedik rész
Ábrahám azért eskette meg öreg szolgáját, hogy érezze át, a küldetése igen jelentős. Isten az első találkozás és Ábrahám megáldása alkalmával azt parancsolta neki, hogy hagyja el a rokonságát, addigi életkörülményeit, aztán induljon Kánaánba, jövendő hazájába, amit sok esztendő múlva vehet tulajdonába az addigra megszaporodott nemzetsége. Az Úr nyilván féltette, hogy nem tud majd elég függetlenül szolgálni a bálványozó rokonok közelében a Magasságbeli egy igaz Istennek. Féltette Izsákot, hogy valamelyik kánaáni nemzetségbe benősül, az új rokonság meg rontja egyedülálló istenhitét. Ha a régi rokonságból hoz feleséget a gazdája hitét valló hű szolga, ott Isten sok rétű segítségével éppen a megfelelő menyasszonyt tudja majd megtalálni.„Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. A tevéket letelepítette egy kútnál, a városon kívül. Estefelé volt az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért. Így szólt: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz. Nézd, én a kútnál állok. és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni. Ha az a lány, akinek szólok:: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. -- Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Náchor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját, és ismét feljött. A szolga odasietett hozzá és megszólította: Hadd igyam egy kis vizet korsódból. Igyál, uram -- válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat. Gyorsan kiöntötte a vizet a vályuba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. így merített minden tevéjének. A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak, aztán megkérdezte: Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát? Betuel lánya vagyok, Milka fiáé. akit ő Nachornak szült. Majd hozzáfűzte: Szalma és takarmány bőven van nálunk, és hely is éjjeli szállásra. Erre a férfi meghajtotta magát , leborult az Úr előtt, és mondta: Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.”(Ter 24,1-27) Rebekka ékszerekkel feldíszítve hazarohant. Otthon elmesélte találkozása történetét. Ámulva hallgatták. Aztán közelebbről megszemlélték a pompás ékszereket, majd Lábán, Rebekka testvére kisietett a kúthoz. Ott meg is találta az ismeretlen „embert”. Hívta szállásra otthonukba. Embereknek, tevéknek készen volt immár a szállás. A vacsora is ott állt az asztalon. Leült a boldog, öreg szolga, de előbb el akarta mondani küldetésének okát, Ábrahám történetét, hogy elküldte őt ősi hazájába: keress ott menyasszonyt Izsáknak, ősanyát a Messiás népének. „Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak”. Én buzgó imában kértem, mi legyen a jel, hogy azt találjam, akit az Úr szánt Izsák feleségének. Rebekka szó szerint mondta imádságom szavait. A jel biztosan az Úrtól való. „Most ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra. Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: Vedd és menj! Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta”. (Ter 24,49-51)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése