2013. június 20., csütörtök

Úrnapja után XI.



Úrnapja után

tizenegyedik rész

Ábrahám kiállta a végleges személyes próbát, amit a magasból olyan pontosan, olyan erővel harsogott szét négyezer éve, hogy akkor ez elégnek bizonyult Istennek és magának Ábrahámnak is. Elégnek bizonyult nekem és a hívő, de gondolkodva hívő embernek is. Isten ígéreteinek örök érvényét nem befolyásolja sem az idő, sem az oktondi félelem, sem valami különleges erő. A különleges erőt azóta is egyértelműen Istennek mondják, a vele szembenállókat pedig kotnyeleseknek hívják. Azért kellett olyan sokáig tartania a próbának, hogy minden emberi és túlvilági értelembe jól bevésődjék. Azért írták le mindezt a Biblia első huszonöt fejezetébe, hogy még az örökké hazudozó sátán se tudja letagadni.Van azonban ennek a nagy alapvetésnek egy másik oldala is. Az ember a történelmet akkor látja és érzi biztonságosnak, ha a történelem biztos talajon játszódik le, ha van a történelemnek hazája, biztos anyaföldje. Ábrahámnak és családjának nem volt földje, sem háza Háránban. Ősei módján az ottani föld birtokosaitól vettek bérbe legelőket egy-egy esztendőre. Kifizették a díját, és egy év múlva újra kezdődött a tárgyalás. Ez is jelentett némi biztonságot, hiszen hosszú időn át becsületük volt a garancia a föld tulajdonosainál. Ezt a viszonylagos biztonságot mondatta fel az Úr Ábrahámmal a meghívása után: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak (Ter 12,1-2) Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (3b) „Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr meghagyta neki, s vele ment Lót is. Ábrám hetvenöt éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait és unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt, és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Az után elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végig vonult az országon Szichem városáig. Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: Ezt a földet utódaidnak adom. Erre ő oltárt épített az Úrnak, aki megjelent neki. Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta a nevét. Majd tovább vonult a Negeb felé.”. (4-9)Súlyos éhínség arra késztette, hogy Egyiptomba költözzék. Kellemetlen epizód után a fáraó embereivel visszaköltöztette Kánaánba. Ekkor költözött el mellőle Lót, mert a legelők nem voltak elegendők mindkettőjük barmainak ellátására. Egyedül maradt az ígéret földjén. Isten így szólt hozzá: „Emeld föl szemedet, és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre. Olyanná teszem utódaidat, Mint a föld homokját: Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt. Ábrám tovább vonult sátraival, és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.” (13,14-18) Amíg Ábrám szemével és a szíve örömével birtokba vette Kánaánt, annak távlati jövőjére is fényt villantott az Úr: megmutatta, hogy politikai zűrzavarok keletkeznek: Szodomát és négy szövetségesét megtámadja négy másik király. Ábrám értesül erről és háromszáztizennyolc szolgájával legyőzi a győzteseket. Amikor visszavonul, találkozik Melkizedekkel, az élő Isten főpapjával, aki megáldja és a tőle származó Messiásra mutat kenyér és bor áldozatával. Ábrám pedig tizedet ad neki zsákmányaiból. Az Úr egy szövetségi áldozattal nyugtatja meg Ábrámot (15,7-15), hogy népéé lesz az egész Kánaán, és elmondja neki, hogy ez majd négy nemzedék múltával válik valóra, „mivel az amoriták bűne még nem teljes”(16)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése