Úrnapja után
elméledés ötödik rész
Isten helyreigazította Sára szavait. Nem keményen, hiszen az idős asszony különös kíméletet érdemel, a kíváncsiság pedig igen erős kísértés számukra ifjan és öregen egyaránt. Isten azonban az igazságot nem hagyhatja sértve, helyre kellett igazítania. A fontosabb és nehezebb tennivaló ezután következett. Rendet kellett teremtenie Szodoma és Gomorra dolgában. Ebben a tekintetben nemcsak a lakosok büntetése volt az igazság védelmének fontos pontja, hanem az is, hogy mind Ábrahám, mind a mennyország hatalmas tábora is jól értse az elkövetkező nap szörnyű büntetését. Hiszen az angyalok figyelik embertestvéreik sorsát, és azt kizárólag a földi történéseken keresztül mutatja meg nekik a fölséges Isten.Az angyaltábor üdvözült és elkárhozott része nagyon kíváncsi lehetett a megtestesülés előtti idők egyik leggyökeresebb büntetése valóban indokolt-e?„A férfiak (az Istent kísérő és látszólagos embertestbe öltözött angyalok) elindultak és Szodoma felé ették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Akkor az Úr így szólt: Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig egész háza népének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki”. (Ter 18,16-19) Az Úr emberi módon gondolkodva eltöprengett a távoli jövőn: Annak a kétezer évnek a végén vajon szólhat-e majd az akkori júdeaiaknak (zsidóknak),akik büszkén Ábrahám fiainak vallják magukat, és dühösen védik előjogaikat a galileai Názáretből való rabbival szemben, ha most nem fedi fel legalább rejtelmesen az igazságot. Amikor Ábrahám észrevette a három vándort és eléjük szaladt, majd mélyen meghajolva köszöntötte őket, tulajdonképpen csak az egyikhez szólt:„Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat”.A vendéglátás már mindhármuknak szólt (. Ter 18,1-5) Most tehát jónak látta felfedni kilétét, és megjelenése további célját. Mi viszont, akik már az Újszövetség részesei vagyunk, idézzük fel igazi kilétét: Jézust, az Atya Fiát, a megtestesült Igét, szamaritánusnak bélyegzik a kevély júdeaiak: „Hát nincs igazunk, amikor szamáriainak és ördögtől megszállottnak mondunk? Nem vagyok ördögtől megszállott felelte Jézus, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony mondom mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.’A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad? Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, s megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki .A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot”.(Jn 8,48-59) Visszatérünk Ábrahám idejébe. Még együtt áll a jövendő Megváltó, a földi és mennyei közbenjárók. Csak Jézus tudja, hogy nincs mentség azoknak, aki saját döntésükkel örök kárhozatra ítélték magukat. Már menthetetlenek.
elméledés ötödik rész
Isten helyreigazította Sára szavait. Nem keményen, hiszen az idős asszony különös kíméletet érdemel, a kíváncsiság pedig igen erős kísértés számukra ifjan és öregen egyaránt. Isten azonban az igazságot nem hagyhatja sértve, helyre kellett igazítania. A fontosabb és nehezebb tennivaló ezután következett. Rendet kellett teremtenie Szodoma és Gomorra dolgában. Ebben a tekintetben nemcsak a lakosok büntetése volt az igazság védelmének fontos pontja, hanem az is, hogy mind Ábrahám, mind a mennyország hatalmas tábora is jól értse az elkövetkező nap szörnyű büntetését. Hiszen az angyalok figyelik embertestvéreik sorsát, és azt kizárólag a földi történéseken keresztül mutatja meg nekik a fölséges Isten.Az angyaltábor üdvözült és elkárhozott része nagyon kíváncsi lehetett a megtestesülés előtti idők egyik leggyökeresebb büntetése valóban indokolt-e?„A férfiak (az Istent kísérő és látszólagos embertestbe öltözött angyalok) elindultak és Szodoma felé ették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Akkor az Úr így szólt: Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig egész háza népének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki”. (Ter 18,16-19) Az Úr emberi módon gondolkodva eltöprengett a távoli jövőn: Annak a kétezer évnek a végén vajon szólhat-e majd az akkori júdeaiaknak (zsidóknak),akik büszkén Ábrahám fiainak vallják magukat, és dühösen védik előjogaikat a galileai Názáretből való rabbival szemben, ha most nem fedi fel legalább rejtelmesen az igazságot. Amikor Ábrahám észrevette a három vándort és eléjük szaladt, majd mélyen meghajolva köszöntötte őket, tulajdonképpen csak az egyikhez szólt:„Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat”.A vendéglátás már mindhármuknak szólt (. Ter 18,1-5) Most tehát jónak látta felfedni kilétét, és megjelenése további célját. Mi viszont, akik már az Újszövetség részesei vagyunk, idézzük fel igazi kilétét: Jézust, az Atya Fiát, a megtestesült Igét, szamaritánusnak bélyegzik a kevély júdeaiak: „Hát nincs igazunk, amikor szamáriainak és ördögtől megszállottnak mondunk? Nem vagyok ördögtől megszállott felelte Jézus, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony mondom mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.’A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad? Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, s megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki .A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot”.(Jn 8,48-59) Visszatérünk Ábrahám idejébe. Még együtt áll a jövendő Megváltó, a földi és mennyei közbenjárók. Csak Jézus tudja, hogy nincs mentség azoknak, aki saját döntésükkel örök kárhozatra ítélték magukat. Már menthetetlenek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése