Úrnapja után
elmélkedés negyedik rész
Előkészítés
Amint láttuk a Szentírás szövegeiben,a sátán világszerte elterjesztette a bálványimádást. Ezzel gyakorlatilag kiszorult az egy igaz Isten tisztelete az emberek életéből. Úgy vélte az ördög, hogy Isten teremtő célja, az egyre szaporodó fogadott gyermekeiből álló családja elapadt. Mintha még az egyetlen kiválasztott, Ábrám, is csak vergődne hitével. A neve szerint ugyanis ő egy bálvány fia, hiszen úgy szólítja mindenki: Apám Rám. Most, hogy a bizalmát vesztett Sárai, aki neve szerint csak Ábrámnak úrnője: (az Én Úrnőm), már nem reménykedik egyéni anyaságban sem, nem hogy sokaság anyja lehetne, meg kell hallania, hogy Isten nem tekinti a szolgáló fiát az áldás fiának. Istennek a terve változatlan: Sárai szülni fog, amikor az Úr terve teljesül.„Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: Én El Shaddái vagyok, (ami mindenható Istent jelentett, aki még a hegyeknek is Ura): járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítalak, szerfölött megsokasítalak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezét ne hívjanak Ábrámnak, hanem Ábrahám (Áb-rahám) legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget kötök köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked és minden utódodnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét birtokul, és én Istenük leszek”. (Ter 17,1-8) A szövetségem jele: Minden fiút születése nyolcadik napján körül kell metélni! Ezt a jelet Ábrahám Izmaelen és férfi rabszolgáin sürgősen végre is hajtotta és maga is fölvette.Egy év múlva újabb fontos jelét adta atyai jósága és igazságossága működésének. „Az Úr megjelent neki (Ábrahámnak) Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat. Azok így szóltak: Tedd, amit mondtál” (18,1-5) Ábrahám ezzel gyorsan ügyes gazdaként maga rendelkezett. A sátorba lépett, Sárának szólt, hogy vegyen három adag lisztet, kelessze meg és süssön belőle lepényt. Utána a távolabb legelésző állatokhoz futott. Kiválasztott egy „fiatal és erős borjút”. Szolgája kezére adta, hogy készítsen belőle finom ételeket a három vendégnek. Előételnek tejet és vajat kínált. Aztán amint elkészült a finom bográcsgulyás, eléjük penderítette a bográcsot, ő maga pedig ott állt előttük a fa alatt. Mindet a szigorú keleti udvariasság szerint végezte. Amikor aztán elfogyasztották a finom ételeket, a fővendég, akit Ábrahám Istennek kijáró leborulással köszöntött, így szólt: „Hol van a feleséged, Sára? Ezt válaszolta: Itt a sátorban. Az folytatta: A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz. Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz. Sára tagadta és azt mondta: Nem nevettem. De ő így válaszolt: Igenis, nevettél”.(9a-15)
elmélkedés negyedik rész
Előkészítés
Amint láttuk a Szentírás szövegeiben,a sátán világszerte elterjesztette a bálványimádást. Ezzel gyakorlatilag kiszorult az egy igaz Isten tisztelete az emberek életéből. Úgy vélte az ördög, hogy Isten teremtő célja, az egyre szaporodó fogadott gyermekeiből álló családja elapadt. Mintha még az egyetlen kiválasztott, Ábrám, is csak vergődne hitével. A neve szerint ugyanis ő egy bálvány fia, hiszen úgy szólítja mindenki: Apám Rám. Most, hogy a bizalmát vesztett Sárai, aki neve szerint csak Ábrámnak úrnője: (az Én Úrnőm), már nem reménykedik egyéni anyaságban sem, nem hogy sokaság anyja lehetne, meg kell hallania, hogy Isten nem tekinti a szolgáló fiát az áldás fiának. Istennek a terve változatlan: Sárai szülni fog, amikor az Úr terve teljesül.„Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: Én El Shaddái vagyok, (ami mindenható Istent jelentett, aki még a hegyeknek is Ura): járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítalak, szerfölött megsokasítalak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezét ne hívjanak Ábrámnak, hanem Ábrahám (Áb-rahám) legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget kötök köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked és minden utódodnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét birtokul, és én Istenük leszek”. (Ter 17,1-8) A szövetségem jele: Minden fiút születése nyolcadik napján körül kell metélni! Ezt a jelet Ábrahám Izmaelen és férfi rabszolgáin sürgősen végre is hajtotta és maga is fölvette.Egy év múlva újabb fontos jelét adta atyai jósága és igazságossága működésének. „Az Úr megjelent neki (Ábrahámnak) Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat. Azok így szóltak: Tedd, amit mondtál” (18,1-5) Ábrahám ezzel gyorsan ügyes gazdaként maga rendelkezett. A sátorba lépett, Sárának szólt, hogy vegyen három adag lisztet, kelessze meg és süssön belőle lepényt. Utána a távolabb legelésző állatokhoz futott. Kiválasztott egy „fiatal és erős borjút”. Szolgája kezére adta, hogy készítsen belőle finom ételeket a három vendégnek. Előételnek tejet és vajat kínált. Aztán amint elkészült a finom bográcsgulyás, eléjük penderítette a bográcsot, ő maga pedig ott állt előttük a fa alatt. Mindet a szigorú keleti udvariasság szerint végezte. Amikor aztán elfogyasztották a finom ételeket, a fővendég, akit Ábrahám Istennek kijáró leborulással köszöntött, így szólt: „Hol van a feleséged, Sára? Ezt válaszolta: Itt a sátorban. Az folytatta: A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz. Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz. Sára tagadta és azt mondta: Nem nevettem. De ő így válaszolt: Igenis, nevettél”.(9a-15)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése