Jézus Szentséges Szíve

Nincs szebb és teljesebb kép Istenről itt a földön, mint Jézusnak a ka­tona lándzsájával megnyitott oldala, melyen keresztül látni lehet istenségének mélységét: szentséges Szívét, melyből vér és víz folyt ki. Nem csupán jel ez, de Szent Pál szerint bizonyíték arra, hogy Isten szeret bennünket. Ez minden barátság és szere­lem fölött van: ő értünk lett emberré, és értünk halt meg. Ha engedjük magunkat megérinteni e szeretet által, mélységes fájdalommal emlékezünk vissza életünkben arra az időre, amikor mi ellenségei voltunk. Csak a Jézus Szívében feltárt isteni szeretettel való találkozásunk fényében kezdjük valójában átélni bűnös életünk igazi mélységeit, az isteni szeretet sokszoros visszautasítását, meggyalázását. Látjuk elvesztegetett éveinket, amikor hiába áradt ránk a szeretet, mi kigúnyoltuk és semmibe vettük. Szent Ágostonnal kiáltjuk: „Ó, örök szeretet, mily későn ismertelek meg!”

Az ember akkor válik érzékennyé a Római levél ma olvasott kijelentéseire, ha emberi szeretetében már megtapasztalta nemcsak a viszonzottság boldogságát, hanem a visszautasítás fájdalmát is. S akkor érti meg, amit Szent Pál ír, ha úgy fogadja szeretetének visszautasítását, hogy ő maga megszűnne szeretni. Ekkor, ha gyatra és nem is tökéletesen tiszta módon, de valamiképpen képe lesz annak, aki úgy szeretett minket, hogy életét adta értünk, amikor még ellenségei voltunk. Isten szüntelenül végtelen teremtő szeretettel szeret minket, csak mi viszonyulunk ehhez a szeretethez különbözőképpen, attól függően, hogy ellenségei vagyunk‑e, vagy már kibékültünk vele. Sajnos – a Szeplőtelen Szent Szüzet kivéve – minden e világra születő és öntudatra ébredt ember előbb ellensége Jézus Szívének, és sokan nem is akarnak kiengesztelődni vele...

Vigyázz ránk, Úr Jézus! Ha kell, a szenvedések, kudarcok égő tüzével égess ki belőlünk mindent, ami elszakít szentséges Szívedtől, hogy újra meg újra ráébred­jünk egyedüli gazdagságunkra.