„Istent soha senki sem látta,

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki."

Az örök Atya terve az volt, hogy az embert nemcsak gyermekévé fogadja, hanem az emberi természetet egyszülött Fiának személyi fősége alatt örökre egyesíti az isteni természettel. Így fel akarta emelni az embert az istenségbe, örökre megmenteni az anyagot és felmagasztalni. Ez nem bizonyítható a Bibliából, de annak szellemével megegyezik. Duns Scot János, a nagy ferences hittudós, akit Szentatyánk nem rég hivatalosan is boldognak nyilvánított, töprengett el azon, hogy az ember vétke volt-e az oka annak, hogy az Isten egyszülött Fia megtestesült? A bűn, a rossza, a negatívum a kiváltó oka ennek a csodálatos ajándéknak? Nem inkább az méltó Istenhez, hogy az emberek iránti végtelene szeretete kezdeményezze Isten Fiának megtestesülését? Hogy legyen ez valóban tiszta ajándék, ne a megbocsátás eszköze elsődlegesen. Scotus érvelése: Istennek örök terve a megtestesülés, vagyis az üdvösség első tervéhez tartozó, a teremtést beteljesítő nagy ajándék. Isten ezt a csodálatos titkát elsődlegesen az angyalokkal közli. Megmutatja nekik, hogy a Fiúisten megtestesül, vagyis felveszi az emberi természetet és elválaszthatatlanul egyesíti az isteni természettel személyi fősége alatt, ezáltal ember is lesz, de természetesen megmarad Istennek is. Ebben az új formájában is imádni kell, mert személy szerint Isten, és az imádás megilleti emberségét is, hiszen az az Isten emberi természete. Isten ezt a közlést, kinyilatkoztatást az angyalok felé próbatételnek szánta: tudnak-e engedelmeskedni, imádást ígérni az Istenembernek? Az angyalok egy része csodálattal szemlélte e titkot. Isten végtelen jóságát szemlélte benne, hogy a „sárból, napsugárból összegyúrt" kisebb testvérük, az ugyancsak szellemi lélekkel ékeskedő, de testben élő ember ennyire kedves a végtelen nagy Úrnak, akit még ők sem láttak, csak rendkívül nagy értelmük fényénél ismertek, íme, felemeli az embert az isteni természet magasába.