Istent soha senki sem látta IV.

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki."

negyedik rész

Igen, Isten eleve így gondolta szeretetének csúcsát is adni az emberek javára.

Ezt még az otromba lázadás, az ősbűn sem tudta megmásítani. A sátán, aki semmi újat kitalálni nem tud, csak Isten szavait és szándékait forgatja ki, elhitette az emberrel, hogy az Isten fukar, nem akarja megosztani az emberrel istenségét, ezért találta ki, hogy a tiltott fáról nem szabad enni:„a kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat." (Ter 3, 4-5) Szegény Éva! Előtte a gyönyörűség kertje, amit Istentől kaptak. Ha önmagára és férjére néz, elbámulhat: csodaszép testek, értelmes lélek, benne Isten sokoldalú kegyelmei. S feledni tudja, hogy mindezt kitől kapták. Hisz a jött-ment kísértőnek, akitől semmit sem kaptak. Annak, aki ismeri Isten végtelen szeretetét, a megtestesülés titkát, és ennek beteljesülését akarja megakadályozni a küszöbön álló bűnnel. Az asszony és a férje is vétkezik ugyan, de Isten a büntetések ellenére sem vonja meg szeretete legnagyobb jelét: csak azért is elküldi Fiát, immár változott küldetéssel: nemcsak beteljesítő, hanem megváltó szeretete jeléül is: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. O széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod." (15) íme, az Atya szeretetének tökéletes mása a Fiú szeretete. A 39. zsoltárban ezer évvel korábban, mint a beteljesülés megtörténik, tehát a Fiú csak isteni alakjában üzeni a túlvilág titkaiba beleérző, belehalló Dávid által: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: „íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van." (7-9)