2013. június 7., péntek

240. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.07. péntek

Az Ige „hangjának” lenni

Tudjuk, hogy az Atya végtelen értelmével tökéletesen megismeri önmagát, végtelen tökéletes isteni természetét. Ez az önismeret jelenik meg öröktől fogva Istenben. Ez az önismeret nem az istenség, hanem annak tökéletes ismerete. Ez az önismeret ennek következtében csak személy lehet, mert Istenben Személy van és természet. Az Atya ezt az önismeretet nemcsak ismeri, hanem ki is tudja mondani, ezért az önismeretnek helyesen Szó a neve (Logos, Verbum) Róla ír Szent János evangéliuma bevezető részében: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet, Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha nem látta senki: az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki”. (Jn 1,1-2.14. 16-18) Az apostolok Jézust, a Szót hallgatják. De belőle a benne lakó Atya beszél: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a teteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem”(Jn 14,10-11)Amikor a katolikus pap prédikál, valóban nemcsak Jézus szavait közvetíti, hanem magát Jézust mondja ki, ahogyan a benne lakó Atya is kimondja őt. Mi valóban csak a Szó hangja vagyunk. Ha a pap teljesen el tudja vonatkoztatni önmagát, a beszélőt a közölt,magyarázott igazságtól, akkor jól prédikál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése