Pünkösdre készülünk
elmélkedés ötödik rész
Jézus nagyon szerette tanítványait. Egész életét ennek a szeretetnek a szolgálatára szentelte. Azt akarta, hogy megismerjék az Atyát, minden létező jó forrását, létünk célját, és eljussunk hozzá a mennyországba. Tanítványait egyre jobban nyugtalanította Jézus élete vége felé, hogy sokszor emlegette az elválás szükségességét. „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. (Jn 14,1-3) Jézust az Atya küldte a földre. „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében; akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek”. (Jn 1,12-13) Tehát Isten Jézuson, a Fián keresztül küldte nekünk az istengyermekséget. Földi pályafutása végén azért tért vissza a mennybe, hogy az Atya örökségében helyet biztosítson mindegyikünknek. A tanítványok nagyon örültek, hogy Jézus közvetítésével az Atya gyermekei lehetnek. De nem örültek annak, hogy ez bizonyos szakítással jár együtt: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látta és nem ismeri őt. De ti megismertétek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.”. (Jn 14,16-17) A Szentlélek a másik Vigasztaló. Nem ő adta nekünk Jézust, hanem az Atya, de a bontakozó világmindenséget őrá bízta az Atya, hogy örökké érezze a Fiú, azok, akik majd az Ő mintaképe szerint kapják bontakozó létüket, még egy végtelenül szerető Személy gondoskodása alatt élhetnek. Ezt a gondolatot pedig kiegészíti Jézus, amikor megígéri, hogy a Szentlélek nemcsak pótolja a mennyországba költözött Fiúisten közvetlen nem élvezhető szeretetét, hanem nálunk marad és bennünk lesz.„Én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. (16,7) Jézus precízen fogalmaz: Az Atya küldte őt is, küldi meghatározott rendben és időben a Szentlelket is. A Fiú mint ősminta és megváltó közel van hozzánk. De ugyanezt a célt szolgálja a Szentlélek küldése is. A családban is milyen csodálatos érzés a legújabb testvérkének, amikor megismeri az anyatej forrását, a kenyérkereső édesapa kemény, de jóságos kezét, a nagyobb testvérek szeretetét; aztán kitágul a rokonság egyéb bűvös vonatkozása is. A Fiú mintaként, az üdvösség forrásaként, testvérünkként, áldozatunkként micsoda örök érték! De amikor jól felkészített bérmálkozók fogadják a bérmálás végtelen ajándékát, nemde kimondhatatlan öröm, hogy a Harmadik Isteni Személy a püspöki szóra úgy lesz vendégem, hogy életem végéig bennem lakik megszakítás nélkül, ha én el nem űzöm. Feladatként vállalta, hogy isteni ismeretével kikutatja az Atya velem kapcsolatos napi tervét, így meg tudja mutatni, az állapotbeli kötelességeim mellett mit vár el tőlem Atyám óráról órára, mivel tudom Őt megdicsőíteni ezen az éppen aktuális napon.Közbenjár értem, kéri az Atya kegyelmeit(Róm 8,18-30)
elmélkedés ötödik rész
Jézus nagyon szerette tanítványait. Egész életét ennek a szeretetnek a szolgálatára szentelte. Azt akarta, hogy megismerjék az Atyát, minden létező jó forrását, létünk célját, és eljussunk hozzá a mennyországba. Tanítványait egyre jobban nyugtalanította Jézus élete vége felé, hogy sokszor emlegette az elválás szükségességét. „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. (Jn 14,1-3) Jézust az Atya küldte a földre. „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében; akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek”. (Jn 1,12-13) Tehát Isten Jézuson, a Fián keresztül küldte nekünk az istengyermekséget. Földi pályafutása végén azért tért vissza a mennybe, hogy az Atya örökségében helyet biztosítson mindegyikünknek. A tanítványok nagyon örültek, hogy Jézus közvetítésével az Atya gyermekei lehetnek. De nem örültek annak, hogy ez bizonyos szakítással jár együtt: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látta és nem ismeri őt. De ti megismertétek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.”. (Jn 14,16-17) A Szentlélek a másik Vigasztaló. Nem ő adta nekünk Jézust, hanem az Atya, de a bontakozó világmindenséget őrá bízta az Atya, hogy örökké érezze a Fiú, azok, akik majd az Ő mintaképe szerint kapják bontakozó létüket, még egy végtelenül szerető Személy gondoskodása alatt élhetnek. Ezt a gondolatot pedig kiegészíti Jézus, amikor megígéri, hogy a Szentlélek nemcsak pótolja a mennyországba költözött Fiúisten közvetlen nem élvezhető szeretetét, hanem nálunk marad és bennünk lesz.„Én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. (16,7) Jézus precízen fogalmaz: Az Atya küldte őt is, küldi meghatározott rendben és időben a Szentlelket is. A Fiú mint ősminta és megváltó közel van hozzánk. De ugyanezt a célt szolgálja a Szentlélek küldése is. A családban is milyen csodálatos érzés a legújabb testvérkének, amikor megismeri az anyatej forrását, a kenyérkereső édesapa kemény, de jóságos kezét, a nagyobb testvérek szeretetét; aztán kitágul a rokonság egyéb bűvös vonatkozása is. A Fiú mintaként, az üdvösség forrásaként, testvérünkként, áldozatunkként micsoda örök érték! De amikor jól felkészített bérmálkozók fogadják a bérmálás végtelen ajándékát, nemde kimondhatatlan öröm, hogy a Harmadik Isteni Személy a püspöki szóra úgy lesz vendégem, hogy életem végéig bennem lakik megszakítás nélkül, ha én el nem űzöm. Feladatként vállalta, hogy isteni ismeretével kikutatja az Atya velem kapcsolatos napi tervét, így meg tudja mutatni, az állapotbeli kötelességeim mellett mit vár el tőlem Atyám óráról órára, mivel tudom Őt megdicsőíteni ezen az éppen aktuális napon.Közbenjár értem, kéri az Atya kegyelmeit(Róm 8,18-30)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése