Katekézis a Hit Évében
2013.03.31. vasárnap
A testvérek közötti béke
Már az Ószövetségben is igen nagy áldásnak tartották, ha a testvérek békességben éltek. Íme, a zsoltáros ujjongása: „íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!Olyan az, mint a drága kenet a fejen, amely lecsordul a szakállra, Áron szakállára, lecsordul ruhája szegélyére. Vagy mint a Hormon harmata, amely lehull Sion hegyére. Ott adja az Úr az áldást, s az életet mindörökre”. (Zsolt 133,1-3) a papi felszentelésnél látták ezt a zsidók, hogy a kapott papi kegyelem így tölti be Áron egész lényét, ahogy a fejére öntött drága kenet elborította a keleti férfidíszt, a szakállat, papi ruhát. De az emberek nem papként is részesülhettek Isten áldásában és békéjében, amikor csendes éjszakákon a forró nyári nap után a hatalmas Hormonról hűvös harmat hull Zsidó országra, hegyekre, halmokra, felfrissít füvet, fát, virágot, beborítja a munkában elfáradt embereket, és Isten áldott simogatásának érzi minden lény. Az Újszövetség szerzője még nagyobb jóindulattal ígérheti követőinek ezt a békét, amelyet születésekor elsőként a betlehemi pásztoroknak, utána minden jóakaratú embernek ígértek az angyalok. Már Mikeás is erre utalt, amikor közölte Isten üzenetét, hogy földre szálló Szent Fia Betlehemben fog megszületni „és ő lesz a béke”. (Mik 5,4) Aki Őt befogadja, az birtokolja igazán a békét. Ő állítja helyre ég és föld között a tökéletes békességet, hiszen a saját testében, szenvedésében, halálában és föltámadásában békíti ki a megsértett isteni Fölséget és a lázadó emberiséget. Ezért mondja a búcsúzó Jézus: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”. (Jn 14,27) Aranyszavú Szent Péter szerint „a testvérek közötti béke Isten akarata és Krisztus öröme. A szentség tökéletessége, az igazságosság mércéje, a tanítás mestere, az erkölcsök őre”
2013.03.31. vasárnap
A testvérek közötti béke
Már az Ószövetségben is igen nagy áldásnak tartották, ha a testvérek békességben éltek. Íme, a zsoltáros ujjongása: „íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!Olyan az, mint a drága kenet a fejen, amely lecsordul a szakállra, Áron szakállára, lecsordul ruhája szegélyére. Vagy mint a Hormon harmata, amely lehull Sion hegyére. Ott adja az Úr az áldást, s az életet mindörökre”. (Zsolt 133,1-3) a papi felszentelésnél látták ezt a zsidók, hogy a kapott papi kegyelem így tölti be Áron egész lényét, ahogy a fejére öntött drága kenet elborította a keleti férfidíszt, a szakállat, papi ruhát. De az emberek nem papként is részesülhettek Isten áldásában és békéjében, amikor csendes éjszakákon a forró nyári nap után a hatalmas Hormonról hűvös harmat hull Zsidó országra, hegyekre, halmokra, felfrissít füvet, fát, virágot, beborítja a munkában elfáradt embereket, és Isten áldott simogatásának érzi minden lény. Az Újszövetség szerzője még nagyobb jóindulattal ígérheti követőinek ezt a békét, amelyet születésekor elsőként a betlehemi pásztoroknak, utána minden jóakaratú embernek ígértek az angyalok. Már Mikeás is erre utalt, amikor közölte Isten üzenetét, hogy földre szálló Szent Fia Betlehemben fog megszületni „és ő lesz a béke”. (Mik 5,4) Aki Őt befogadja, az birtokolja igazán a békét. Ő állítja helyre ég és föld között a tökéletes békességet, hiszen a saját testében, szenvedésében, halálában és föltámadásában békíti ki a megsértett isteni Fölséget és a lázadó emberiséget. Ezért mondja a búcsúzó Jézus: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”. (Jn 14,27) Aranyszavú Szent Péter szerint „a testvérek közötti béke Isten akarata és Krisztus öröme. A szentség tökéletessége, az igazságosság mércéje, a tanítás mestere, az erkölcsök őre”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése