2013. március 26., kedd

167. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.03.26. kedd

Mit jelent az új horizont?

Horizontnak hívjuk a valóságból ténylegesen elénk táruló tájat. Ezt úgy tapasztaljuk, lezárja az égbolt csodálatos harangja. Ha helyünket változtatjuk, akkor új horizont tárul elénk. Amikor Jézus Krisztus megszületett, új világ tárult a pásztorok elé, majd utánuk az „egész népnek” (Lk 2, 10) Ennek mottója lett az angyalok betlehemi éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”. (14) Az ember már nem félelemből ad dicsőséget Urának, Istenének, hanem felfigyel a nagy tényre: „Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4, 16) Jézusnak sok csodája ragyogtatta már Jánosnak és a többi apostolnak ezt a végtelen szeretetet, megrázta őket a tenger viharának lecsendesítése és az Úr hozzáfűzött tanítása. „Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő, pedig a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: Csendesedj és némulj el! Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4, 37-40) Eme csodák után végül is felmásztak a Golgotára. Ott megbámulták Jézus szenvedéseit, de elvesztették a hitüket. Így tehát magát sem tudta megmenteni. Aztán jött a húsvéti találkozó, amikor a Mester visszaadta a hitüket. Erről a magaslatról immár valóban új és örök horizont volt látható: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3, 16) lám, milyen egyszerű: Isten mindig teremtményeivel van. A viharban már láthatóan velünk volt. Halálában és feltámadásban, pedig beláthatóan velünk maradt. Ez a mi örök öröm-horizuntunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése