Katekézis a Hit Évében
2013.03.05. kedd
Az intuitív vízió misztérium
Misztériumnak nevezték azokat a rejtett, nehezen érthető dolgokat, tanításokat, amelyeket mások már ismernek, titokzatosságukat már kicsit értik is, nem csak homályos fogalmaink vannak róluk. Mivel ezek az istenség titkaihoz tartoznak, csak felkészülés, ismerkedés után nyerhetünk beavatást. Ezt a fogalmat Szombathelyen hallottam egészen fiatal koromban, amikor az ősi pogány SABARIA templomának feltárt alapjait nézegettük. Ott magyarázta az idegen-vezető, hogy a külső terem padozatán sokkal több a kopás, mint a belsőén. A két termet elválasztó közfal közepén ajtó volt valaha. Ebből a tényből, hogy zárt volt a belső helyiség, oda nem mehetett be akárki, csak azok, akik már beavatottak voltak. Nyilván más forrásokból tudta ő is, hogy a beavatás különleges szertartással történt, és amit majd odabenn megismer, megtapasztal, arról az egyszerű, a titkokba be nem avatottaknak szólni sem szabad. Ott hallottam a misztérium szó görög alakjáról is először: mystérion (müsztérion). A szó etimonja (eredetének magyarázata) ez volt: myó (müó)=becsukok, bezárok. Az emberi ajkat összezárom, aztán kicsit az ajkat csücsörítem, akkor a beavatást végző egyén, (pogány pap), hüvelyk és mutató ujjával, mint egy természetfeletti zárral, csipesszel összezárta az ajkat. Ezzel jelezte, hogy a látott titkokat a be nem avatott személyeknek nem mondhatja el a beavatott. Az titok, mással nem közölhető. Később a szentírástudományba avattak be bennünket. Ennek a mondanivalója valódi titkok ismeretébe avatott minket. Amikor Isten a nyolcvan éves Mózesnek a figyelmét fel akarta kelteni, a Sínai hegyhez közelítő, de nem tanulatlan ember előtt a nap forró sugaraival lángra lobbantott egy vadrózsa-bokrot. Ez arrafelé a nagy nyári sivatagban nem volt ritka látvány. Mózes is elment volna mellette, de amíg közeledett, hosszabb ideig figyelte, végül kíváncsi lett, és ezt mondta: „Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor! Amikor aztán látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a bokor közepéből és azt mondta: Mózes, Mózes! Ő azt felelte: Itt vagyok! Az Úr ekkor így szólt: Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld! Azután azt mondta: Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Mózes erre eltakarta arcát, mert nem mert Istenre nézni”. (Kiv 3,3-6) Eme beszélgetés után Mózes más szemmel nézett erre a helyre, amelyen a láthatatlan de mindenütt jelenlévő Isten éreztette vele, hogy Ő más, mint a csipkebokor, nem lakik benne, nem része neki, nem tartozéka. Pedig nem is sejtette még akkor, hogy majd hónapok múlva milliós tömeggel jön ide, és amikor Isten jelezni fogja végtelen fölségét, érzékelteti ezt magával a hatalmas heggyel, amely kiemelkedik a sivatagból, jelezve csupán, hogy a mérhetetlen világmindenségnél is nagyobb: végtelen. Eltörpül mellette ez a hegy is, amely mellett a milliós embertömeg is csak nyüzsgő hangya-tábor. Amikor aztán ezek a méretek kellően megszeppentették a zsidó népet, akkor eltakarta egy félelmetes felhő a Sínai hegyet, mint amikor a tájra ráront a nyári vihar: a gomolygó felhők. az egymást követő tüzes villámok, nyomukban pedig a mennydörgés fülsüketítő csattogása, állandó moraja. Minden, ami gigantikus és félelemkeltő, arra hívja fel a választott nép figyelmét, hogy most találkozik legelőször a világmindenséget kisujjával mozgató Nagyúrral. Mózes Isten parancsára kihirdeti: A hegy lábához se közelítsen senki, mert aki megteszi, szörnyethal. Itt kezdték megérteni Isten választott népének tagjai, hogy milyen nagy megtiszteltetés vár rájuk, hogy a mennyei Isten őket népévé, választottaivá akarja avatni.
2013.03.05. kedd
Az intuitív vízió misztérium
Misztériumnak nevezték azokat a rejtett, nehezen érthető dolgokat, tanításokat, amelyeket mások már ismernek, titokzatosságukat már kicsit értik is, nem csak homályos fogalmaink vannak róluk. Mivel ezek az istenség titkaihoz tartoznak, csak felkészülés, ismerkedés után nyerhetünk beavatást. Ezt a fogalmat Szombathelyen hallottam egészen fiatal koromban, amikor az ősi pogány SABARIA templomának feltárt alapjait nézegettük. Ott magyarázta az idegen-vezető, hogy a külső terem padozatán sokkal több a kopás, mint a belsőén. A két termet elválasztó közfal közepén ajtó volt valaha. Ebből a tényből, hogy zárt volt a belső helyiség, oda nem mehetett be akárki, csak azok, akik már beavatottak voltak. Nyilván más forrásokból tudta ő is, hogy a beavatás különleges szertartással történt, és amit majd odabenn megismer, megtapasztal, arról az egyszerű, a titkokba be nem avatottaknak szólni sem szabad. Ott hallottam a misztérium szó görög alakjáról is először: mystérion (müsztérion). A szó etimonja (eredetének magyarázata) ez volt: myó (müó)=becsukok, bezárok. Az emberi ajkat összezárom, aztán kicsit az ajkat csücsörítem, akkor a beavatást végző egyén, (pogány pap), hüvelyk és mutató ujjával, mint egy természetfeletti zárral, csipesszel összezárta az ajkat. Ezzel jelezte, hogy a látott titkokat a be nem avatott személyeknek nem mondhatja el a beavatott. Az titok, mással nem közölhető. Később a szentírástudományba avattak be bennünket. Ennek a mondanivalója valódi titkok ismeretébe avatott minket. Amikor Isten a nyolcvan éves Mózesnek a figyelmét fel akarta kelteni, a Sínai hegyhez közelítő, de nem tanulatlan ember előtt a nap forró sugaraival lángra lobbantott egy vadrózsa-bokrot. Ez arrafelé a nagy nyári sivatagban nem volt ritka látvány. Mózes is elment volna mellette, de amíg közeledett, hosszabb ideig figyelte, végül kíváncsi lett, és ezt mondta: „Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor! Amikor aztán látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a bokor közepéből és azt mondta: Mózes, Mózes! Ő azt felelte: Itt vagyok! Az Úr ekkor így szólt: Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld! Azután azt mondta: Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Mózes erre eltakarta arcát, mert nem mert Istenre nézni”. (Kiv 3,3-6) Eme beszélgetés után Mózes más szemmel nézett erre a helyre, amelyen a láthatatlan de mindenütt jelenlévő Isten éreztette vele, hogy Ő más, mint a csipkebokor, nem lakik benne, nem része neki, nem tartozéka. Pedig nem is sejtette még akkor, hogy majd hónapok múlva milliós tömeggel jön ide, és amikor Isten jelezni fogja végtelen fölségét, érzékelteti ezt magával a hatalmas heggyel, amely kiemelkedik a sivatagból, jelezve csupán, hogy a mérhetetlen világmindenségnél is nagyobb: végtelen. Eltörpül mellette ez a hegy is, amely mellett a milliós embertömeg is csak nyüzsgő hangya-tábor. Amikor aztán ezek a méretek kellően megszeppentették a zsidó népet, akkor eltakarta egy félelmetes felhő a Sínai hegyet, mint amikor a tájra ráront a nyári vihar: a gomolygó felhők. az egymást követő tüzes villámok, nyomukban pedig a mennydörgés fülsüketítő csattogása, állandó moraja. Minden, ami gigantikus és félelemkeltő, arra hívja fel a választott nép figyelmét, hogy most találkozik legelőször a világmindenséget kisujjával mozgató Nagyúrral. Mózes Isten parancsára kihirdeti: A hegy lábához se közelítsen senki, mert aki megteszi, szörnyethal. Itt kezdték megérteni Isten választott népének tagjai, hogy milyen nagy megtiszteltetés vár rájuk, hogy a mennyei Isten őket népévé, választottaivá akarja avatni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése