Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.02.28. csütörtök
Egyes emberek állapotáról a halál után
„A teremtő Isten tárgykörében megmutattuk, hogy Isten az egész világot saját dicsőségére teremtette. Ezért az ember célja, mivel maga is teremtmény, Isten tárgyi dicsősége; mivel pedig értelmes teremtmény, Isten formális dicsőségének kell lennie”(Takács József, Dogmatika,858) Az első szempont szerint az ember maga is hozzá tartozik a teremtői kiváló műhöz, tehát emeli saját maga megvalósult létével a létrehozót. A második szempont viszont engedi, sőt meg is követeli, hogy létével és tehetségével felhasználja képességeit arra, hogy Isten dicsőségét elismeri, kihangsúlyozva, hogy ilyen nagy sikert a művén keresztül is csak Isten érhet el. Viszont ha ezt meg tudom tenni és szíves akarattal meg is teszem, azzal elismerem, hogy Isten végtelenül nagyobb a teremtményeinél, mert a legnagyobb festőművész vagy más alkotó is csak látképet tud létrehozni. Mert amikor mint élő egy másik élővel élőnek ad létet, akkor nem művészkedik, hanem szül. Asszisztál a létét kigondoló, egész életfolyamát előre megtervező és irányító Alkotónak. A testhez való lelket és az új személyt csak isteni, közölhetetlen erővel lehet kigondolni, a testtel egyesíteni, a közös működésre irányítani.Amikor erre magamtól rájövök, vagy okos szülőktől, nevelőktől megtudom, meg kell köszönnöm Istenemnek. Ez az egyik legfontosabb feladata minden embernek, hogy döbbenjen rá erre az igazságra: Pontosan olyan vagyok megszületésemkor, amilyennek engem Isten megtervezett, tehát igazi ember. Mert az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Isten minden embernek elkészítette öröktől fogva az élettervét, amit majd saját élettevékenységével kell megvalósítania, és amit tőlünk Jézus, az igazságos Bíró számon kér. Ha jó lesz az alkalmazkodásom Uram tervéhez, tehát megtettem mindent, amit előírt nekem, akkor igaz leszek magam is, méltó arra, hogy az igazak országába belépjek. Ha nem egészen tökéletes az igazodásom Isten velem kapcsolatos élettervéhez, hogy annak alapján én is igaz legyek, akkor van egy csodálatos lehetőségem: bűnbánattal és Jézus megváltói kegyelmével újra igazított, vagyis megigazult ember lehetek. A szentgyónás mindenkor ezt a célt szolgálja, különösen az utolsó alkalommal a halál beállta előtt. Az erénytan is arra biztat, hogy a reményt sose adjam fel!Az igazság ismertetett fogalma mellett van egy másik alapvető fogalmunk is, amit meg kell ismernünk és napi legfőbb tennivalóként gyakorolnunk. Szent János apostol hagyta ránk legigazibb és legszebb megfogalmazását: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne”. (1Jn 4,16b) Isten az életünk földi, a halál pillanatáig tartó első szakaszát arra szánta, hogy mindenki itt a földön tanulja meg és jól gyakorolja be: A legnagyobb Szeretet azért hív bennünket haza, az atyai házba, hogy ott Őt, a legnagyobb szeretetet nézzük, teljünk el vele, illetőleg örökké tartó boldogságából akkora intenzitású részt kapjunk állandó jelleggel örökké, amennyi szeretetet mi adtunk azoknak, akiket Isten itt a földön mellénk rendelt. Első a házastárs! Azután a saját gyerekeink, akikkel Isten meg akarja áldani a világot. Akiket Isten nem erre a szolgálatra hívott, az segítsen boldogítani a más ember gyerekét. Akiket Isten ránk bíz. A hazug és önző világban élve, felmerülhet a kérdés: Mit tegyünk velük? Sem gyűlölnünk, sem utánoznunk őket nem szabad! Szeressük őket azzal, hogy teljes megtérésükért imádkozunk.
2013.02.28. csütörtök
Egyes emberek állapotáról a halál után
„A teremtő Isten tárgykörében megmutattuk, hogy Isten az egész világot saját dicsőségére teremtette. Ezért az ember célja, mivel maga is teremtmény, Isten tárgyi dicsősége; mivel pedig értelmes teremtmény, Isten formális dicsőségének kell lennie”(Takács József, Dogmatika,858) Az első szempont szerint az ember maga is hozzá tartozik a teremtői kiváló műhöz, tehát emeli saját maga megvalósult létével a létrehozót. A második szempont viszont engedi, sőt meg is követeli, hogy létével és tehetségével felhasználja képességeit arra, hogy Isten dicsőségét elismeri, kihangsúlyozva, hogy ilyen nagy sikert a művén keresztül is csak Isten érhet el. Viszont ha ezt meg tudom tenni és szíves akarattal meg is teszem, azzal elismerem, hogy Isten végtelenül nagyobb a teremtményeinél, mert a legnagyobb festőművész vagy más alkotó is csak látképet tud létrehozni. Mert amikor mint élő egy másik élővel élőnek ad létet, akkor nem művészkedik, hanem szül. Asszisztál a létét kigondoló, egész életfolyamát előre megtervező és irányító Alkotónak. A testhez való lelket és az új személyt csak isteni, közölhetetlen erővel lehet kigondolni, a testtel egyesíteni, a közös működésre irányítani.Amikor erre magamtól rájövök, vagy okos szülőktől, nevelőktől megtudom, meg kell köszönnöm Istenemnek. Ez az egyik legfontosabb feladata minden embernek, hogy döbbenjen rá erre az igazságra: Pontosan olyan vagyok megszületésemkor, amilyennek engem Isten megtervezett, tehát igazi ember. Mert az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Isten minden embernek elkészítette öröktől fogva az élettervét, amit majd saját élettevékenységével kell megvalósítania, és amit tőlünk Jézus, az igazságos Bíró számon kér. Ha jó lesz az alkalmazkodásom Uram tervéhez, tehát megtettem mindent, amit előírt nekem, akkor igaz leszek magam is, méltó arra, hogy az igazak országába belépjek. Ha nem egészen tökéletes az igazodásom Isten velem kapcsolatos élettervéhez, hogy annak alapján én is igaz legyek, akkor van egy csodálatos lehetőségem: bűnbánattal és Jézus megváltói kegyelmével újra igazított, vagyis megigazult ember lehetek. A szentgyónás mindenkor ezt a célt szolgálja, különösen az utolsó alkalommal a halál beállta előtt. Az erénytan is arra biztat, hogy a reményt sose adjam fel!Az igazság ismertetett fogalma mellett van egy másik alapvető fogalmunk is, amit meg kell ismernünk és napi legfőbb tennivalóként gyakorolnunk. Szent János apostol hagyta ránk legigazibb és legszebb megfogalmazását: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne”. (1Jn 4,16b) Isten az életünk földi, a halál pillanatáig tartó első szakaszát arra szánta, hogy mindenki itt a földön tanulja meg és jól gyakorolja be: A legnagyobb Szeretet azért hív bennünket haza, az atyai házba, hogy ott Őt, a legnagyobb szeretetet nézzük, teljünk el vele, illetőleg örökké tartó boldogságából akkora intenzitású részt kapjunk állandó jelleggel örökké, amennyi szeretetet mi adtunk azoknak, akiket Isten itt a földön mellénk rendelt. Első a házastárs! Azután a saját gyerekeink, akikkel Isten meg akarja áldani a világot. Akiket Isten nem erre a szolgálatra hívott, az segítsen boldogítani a más ember gyerekét. Akiket Isten ránk bíz. A hazug és önző világban élve, felmerülhet a kérdés: Mit tegyünk velük? Sem gyűlölnünk, sem utánoznunk őket nem szabad! Szeressük őket azzal, hogy teljes megtérésükért imádkozunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése